Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó Anna Viola: Forog a film a Hortobágyon
Tisicum XVIII. torok együtt orvosolják; majd békében - és nagyon szépen - lemegy a nap a puszta felett.82 Az egyik legelső magyar film, az első népszínmű-film és az első dokumentarista film ábrázolásában jelent meg szemlénkben a Hortobágy képe. A szemle során azt kellett tapasztalnunk, hogy valóban csak képet láttunk, ráadásul ugyanazt az álló, mozdulatlan, élettelen képet, minden esetben. Ez a kép ugyanannak ábrázolja a Hortobágyot 1902-ben, 1912- ben és 1935-ben is: a nomád ősiség változásoktól érintetlen világának. A magyar nemzettudatnak szüksége volt erre a képre, s nem volt kíváncsi a valóságra, miszerint ez a szity- tyának tartott pásztoréletmód a lecsapolások után kifejlődött, a századfordulón alig száz éves alakulat. A Hortobágy képi ábrázolásai a romantikus eszményen kívül nem árulnak el semmit a puszta életéről, a pusztai ember, a pásztor valós életéről és tevékenységéről, munkájának tartalmáról, módjáról, társadalmának belső felépítettségéről és a várostól való függéséről, kultúrájának rétegzettségéről, művészetéről... semmiről. Még Höllering sem elemez, kutat, csak rögzít: „nem mulaszt el egy napfelkeltét, pusztai vihart, csikószületést, pásztornótát”83 - de minden mást igen. Sem az övé, sem a többiek filmjei nem közvetítenek tudást, tartalmat, csak látványt - s így csak a mesebeli puszta lehet a miénk. 82 írásom elkészülte után jelent meg Hamar Péter cikke Móricz forgatókönyvírói tevékenységéről, amelyben forrásként használja az író publikálatlan naplóinak szövegét is. Móricz ezekben a szövegekben, még inkább, mint leveleiben, elkeseredését fejezi ki a rendező önkényes változtatásai miatt („Az ő feltételeinek beledolgozásában semmi rendszer nincs. Kulturfilm. Ez azt jelenti, hogy minden ok és cél nélkül fel vannak véve a puszta képei. Ezek ha még oly szépek is, fárasztóak, ha nincsen belső szükség és drámaiság bennük"), ugyanakkor azonban már saját forgatókönyve első változatához is úgy kezd hozzá, hogy „Nem szabad elfelejteni, hogy a közönség nem szereti a parasztot s unja az ethnigráfikumot. Szórakozni akar mindenekelőtt." Szociografikusán szemléltetni a Hortobágyot tehát már az erdendő írói szándéknak sem volt része, annak elmaradásáért nem okolható kizárólag a rendező - a filmnek pedig éppen az „ethnográ- fikum” jelenti ma is a maradandó értékét. Vö.: HAMAR Péter 2009. 83 PASSUTH László 1935. 224
