Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó Anna Viola: Forog a film a Hortobágyon
Tisicum XVIII. szemben az élő tiltakozást, az örök tagadást jelentik.’’5 Az ilyen képek olyan erősnek bizonyultak, hogy amíg a tudatos természet-gazdálkodás át nem vette a Hortobágy felett az uralmat, nem volt senki, akinek a pusztára vetett tekintetét ne homályosította volna el az általuk mesterségesen fényesre csiszolt magyar önkép csábító csillogása.6 Mégis: „mi van ezen a Hortobágyon, ami egy filmet megtöltsön?”7 Az 1995-ben megjelent néprajzi filmkatalógust lapozgatva feltűnik, hogy a Hortobágy fentiekben vázolt, központi, szimbolikus jelentősége ellenére - vagy talán éppen azért: túlságos „ideológiai” megterheltsége miatt - elkerülte a filmkészítők figyelmét; az első benne szereplő hortobágyi témájú - alább majd tárgyalandó - film Höllering Hortobágya, 1936- ból. Igaz, 1932-ből megemlít, további részleteket nem árulva el róla, egy Kisújszállási pásztorünnep című töredéket is - a katalógus alapján azonban úgy tűnik, a hangosfilm előtt nem készültek filmfelvételek a Hortobágyon.8 Jóllehet, Ecsedi István néprajzkutató nemegyszer, legkorábban talán 1914-ben megjelent könyvében szorgalmazza, a hortobágyi táncokra, népi játékokra vonatkozóan, hogy „ideje volna már alkalmas műszerrel, kinematograffal, e jeleneteket felvenni”9 - ekkor még sem ő maga, sem néprajzos társai nem használják a filmfelvevőt a gramofonhoz, a fényképezőgéphez hasonlóan, dokumentálási célzattal. A dokumentálás tekintetében ugyan éppen Ecsedit nem érheti egy szó bántalom sem, hiszen a számára elérhető valamennyi eszközt s munkás életének valamennyi percét az ügy szolgálatába állította; egy alkalommal még népszerűsítő rádióközvetítést-gramofonfelvételt is szervezett-kommentált a Hortobágy puszta hangokból összeálló életéről. „A nagy magyar puszta ősi hangulatából, költészetéből néhány foszlány: ménesdobogás, csikóskur- jantás, kolompszó, a puli éles csaholása, egy-egy pásztormelódia a juhász fuvolájából vagy borozó bojtárok öblös tüdejéből szerterepült a nagyvilágba, élő bizonyságául an5 MÓRICZ PÁL 2.137-138. 6 Zoltai Lajos Hortobágy-könyvéhez Szávay Gyula ír a Csokonai Kör nevében előszót Debrecen „világtól óvott ősmezei kincséről”, s nem mentes a pátosztól Zoltai maga sem; ahogy Ecsedi István, Győrffy István tudósi minőségében, Móricz Zsigmond tényfeltáró íróként sem tud ellenállni az idealizálásnak. 7 MÓRICZ Zsigmond 1942.566. 8 CSORBA Judit-FARKAS Károly-GALAMBOS Zoltán-KOVÁCS Eme- se-TARI János 1995. A kedv a hangosfilmmel sem lángolt fel: jó, ha tízévenként találunk egy-egy, a pusztán forgatott filmet: nagyjából 1951,1963,1968-71,72, 73,74, majd 1980 ezek időpontja: a pusztai életet, a pásztorkodást, néhány kismesterséget és a Nemzeti Parkot mutatják be; jórészt ismeretterjesztő célzattal, felkérésre készítve. - Játékfilmgyártásunk ugyanakkor számon tart egy 1907-ben készült „híradófilmet’’ Csikósélet a Hortobágyon címmel - erről azonban semmi közelebbi nem tudható. 9 ECSEDI István 1914. 276. nak, hogy a kultúra nem gázolja, hanem átlépegeti a régi ősi világot, mely amannak háta megett még hosszú életű lehet a lassű enyészetig. Ezt az időt kell felhasználni a mentési munkálatokra. Sok-sok gramofon-lemezt és sok-sok mindennemű képes ábrázolást kellene készíteni és megőrizni a Nagy-Hortobágy életéről, mert talán néhány évtized múlva semmi sem lesz e csodálatosan szép, ősi világból!"'10- hívja fel a figyelmet ez alkalommal is. Sajátos ugyanakkor, hogy, bár maga is sok fényképet készített a Hortobágyon, tudományos és népszerűsítő cikkeinek szinte mindegyikében ugyanazokat a felvételeket használja a Déri Múzeum gyűjteményéből - amelyek közül nem egy az adott cikk megírása előtt 15-20 évvel, - vagy az idő haladtával még régebben - a századfordulón készült. Különösen Haranghy György képeire igaz ez, amelyeket, a sajátjai mellett, akár jelöletlenül is, a leggyakrabban reprodukál11- de soha nem említi, hogy Haranghy, úttörő tevékenységével már akkor, a századfordulón, a megőrzés és a propaganda szolgálatába állította az Ecsedi által is szorgalmazott technikai eszközöket. A Hortobágy fényképi megjelenítése, érdekes módon, szinte egyidős a képzőművészetivel - a debreceni fényképészek már a XIX. század 70-es éveitől, de főleg a „pilla- natfénykép-apparátusok”12 megjelenésétől fogva ábrázolják a pusztát. A Gondy és Egey cég például már az 1867-es párizsi kiállításon szerepel „hortobágyi népéleti képekkel”, az 1870-es párizsi fotóművészeti kiállításon a legszebb viseletébe öltözött csikós, juhász és gulyás figurájának zsánerképét állítja ki, később tájképekkel nevez; Egey István 1885-ben elismerést vív ki a Hortobágy folyót ábrázoló képeivel az Országos Kiállításon, mások, pl. Fleck Rudolf a zsánerkép-festészettől örökölt tematikához illeszkedve népies vagy annak gondolt, „csintalan” jeleneteket állít be szereplőivel a stilizált szobabelsőkben, csárdákban.13 A Hortobágy első igazi, mert érzékeny és az életmód megfigyelésére, a látvány megrögzítésére kellő időt fordító fényképésze Kiss Ferenc (1860 körül-?) majd Haranghy György lesz. Mindketten amatőrökként 10 ECSEDI István-SÓREGI János 1935. 26. 11 Jelölve tulajdonképpen csak az Uránia tudományos folyóiratbeli közlések esetében vannak a képek, a múzeumi, illetve városi kiadványokban sohasem - de a Néprajzi Értesítőben sem. Vö.: ECSEDI— Uránia. Az ugyanitt publikált Hortobágyi pásztorépítményekről szóló írás viszont szintén jelöletlen - de szintén Haranghy által is készített - illusztrációkkal jelent meg. 12 KARCZAG Vilmos 1889. 13 Debreczen, 1867. január 20., VÚ, 1870, 1., 7,16. szám; Debreczen, 1885. május 23., 1886. május 31.; Déri Múzeum Néprajzi Adattára 210
