Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Történelem - Elek György: Karcagi téglagyárak és téglabélyegek (1949-ig)

Tisicum XVIII.- írásban vagy szóban az elöljáróságtól kellett kérvényezni. A tanács engedélyével, szabott áron a városgazda utalta ki és vette át az érte járó pénzt.

Nagyobb mennyiséget csak a fentebb már említett nagy munkákra készülve égettettek. Ilyen nagyobb tétel készítésére fogadták fel 1790 tavaszán a téglavetőnek jelentkező Szabó András püspökladányi mestert. A vele kötött szerződés szerint minden tízezer tégla után járt neki két véka búza és két véka árpa megőrölve, ezer téglánként egy font (0,56 kg) hús, tízezer tégla után 4 font (2,24 kg) só és ezer téglától 1 frt és 42 krajcár készpénz. A szerződésben azt is vállalták, hogy „ fog a’ Communitas minden Kemenczéhez két égető embert négy-négy napra vettetni (ti. biztosítani), azomba a’ Téglának Kemenczébe való bé ,s ki rakásakor elegendő Manualistakat (munkásokat, segítőket) és tűzre valót adni. Szabó András... tartozik jó-féle téglákat vetni, a’ Téglák pedig égetéskor fognak számba vétetni, a’ rossz tégla ... egy átalyába nem acceptáltatik.”7 Ez már többet elmond a téglavetés mikéntjéről. A munkabér például elárulja, hogy ez a nehéz munka egyáltalán nem volt túlfizetve. A megállapított fizetség méltányosnak látszik, de mert a szerződés tízezrekben beszél, biztosra vehetjük, hogy a mester nem egyedül, hanem két-három alkalmazottal (vagy családtaggal) együtt dolgozott. Egyedül ugyanis elég haladatlan munka lett volna. Ha a bányának új helyet jelöltek ki, akkor először is fel kellett vágni a gyepet, eltávolítani a téglavetéshez nem használható felső földréteget, egészen a megfelelő minőségű agyagrétegig. Ha ezt elérték, megkezdődhetett a kitermelés. Az agyagot a vetőhelyhez talicskázták, ott (ahogy a vályogot szokták) vízzel locsolták, és kapával többször megvágták. Amikor az agyag megfelelő lett, verőasztalon, méretre készült formában kivetették. A kivetett nyerstégla napokig száradt, ha kellőképpen megszikkadt, összehordták. Mivel egy-egy hirtelen feljövő zivatar gyakran a nyers téglák ezreit tette tönkre, a félkész terméknek színt állíttatott a város.

Ha megfelelő mennyiség készen állt, megkezdődött az égetés. 1790-ben már több kemence is volt. Ezekben két- két ember felügyeletével, a mester irányítása alatt négy napig folyt az égetés, mégpedig nagy odafigyeléssel, nehogy a kelleténél több vagy kevesebb láng érje a téglákat. Ha az égetés befejeződött, pár napig hűlni hagyták a kemencét, azután történt meg a kirakás és a kazalba rakás, a városgazda vagy annak megbízottja jelenlétében, mert a sérült vagy hibás téglát nem vették át. Az égetéshez szükséges szalmát és nádat a város vagy a megrendelő biztosította, ugyanis olyan eset is előfordult, hogy a tehetősebb birtokosok a nagyobb építkezéseikhez maguk fogadtak téglavető- és égetőmestert. Ilyen esetekben a téglákra a megrendelő gazdára utaló bélyeg került.

Az előbb említett Szabó Andrással márciusban kötöttek szerződést. Feltehetően a jobb idő beköszöntével, április kö- zepétől-végétől látott munkához. A tanácsjegyzőkönyv szerint augusztus 23-án az elöljárók százezer kész téglát vettek számba, de a kemencében még ismeretlen mennyiség várt égetésre.8

A XVIII. századi, illetve a XIX. század első felében Karcagon készült téglák jele Kv volt (a K alsó szárából induló v betűvel), vagy KM. = Karcag Város, vagy csupán a készítés évszáma.9

A református egyházközség és a városi elöljáróság két év múltán új templom építését határozta el. A régi épület elbontása után, 1793 tavaszán megkezdődött az építőanyagok beszerzése. A nagyszabású munkához Szilágyi Mihály debreceni, valamint Pálfi István és Huputzi András karcagi téglavetőkkel kötöttek egyezséget. A tételes elszámolás szerint a téglavetés és égetés kisebb tételben még 1796-ban is folyt. A három mestertől összesen 1.221.300 darab téglát vettek át. (A ma is látható épületbe ennél többet építettek be, hiszen az elbontott templom anyagát is felhasználták.)

7 SZMLtjkv. Karcag, 1790. március 28.142. 8 SZMLtjkv. Karcag, 1790. augusztus 23. 390.

9 Szerepi Nagy Attila, a Györffy István Nagykun Múzeum teremőre a múzeum épületének felújításakor, 1998-ban több 1790-es évszámmal megjelölt téglát talált, de Karcagon más helyekről 1818 és 1832 évszámokat viselő téglák is előkerültek, ugyanígy, ahogy Kv és a K.V. jelű téglákat is több helyen lehetett gyűjteni és fotózni.

| 200