Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Történelem - Berta Ferenc: Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnokon

Tisicum XVIII. ció mindezt megakadályozta. Az épület nagyon lelakott volt, ám annak nem volt tartozéka a gyógyszertár, amit már töb­ben és többször is át akartak költöztetni. így a gyógyszertár maradt, Marschall távozott. Az új háztulajdonos, Víg Gyula felújíttatta a házat, majd újra bérbe adta. így lett az új bérlő Bárány Pál okleveles gyógyszerész. Az épület újabb tulajdonosváltása 1923-ban következett be. A besenyszögi illetőségű, de szolnoki lakos Szűcs Já­nos gyári tényező és felesége a házat 3.250.000 koronáért megvette. Közös tulajdonukban volt 1932. november 23-ig. Szűcs Jánosról halála után feleségére mint haszonélvezőre szállt a tulajdonjog, mivel az örökösök még kiskorúak voltak. A feleség halála után (1933. november 29.) az örökösök tu­lajdonát az árvaszék védetté nyilvánította. Az eredeti épületre, annak tulajdoni lapja szerint Kozma Ferenc és felesége, Bán Anna mint Szolnok város megbe­csült adózó polgárai - és mellesleg óra- és ékszer nagyke­reskedők - elővételi jogot jegyeztek be 1943. szeptember 1-jén. Amikor minden örökös -1943. október 1-ig - nagyko­rúvá vált, Szolnok Vármegye Árvaszéke határozata alapján a ház a Kozma családé lett, 55.000 pengőért. A következő tulajdonosváltás az államosításkor (az 1952. évi 4. tvr. alapján) a magyar állam javára történt meg.35 Ez­után Budapestről kitelepítettek lakták a házat. Az államosítás és az a tény, hogy több családnak adott otthont, átalakítás­sal járt. Kozma Ferencen és családján kívül ide került Csűrös Lajos folyamőr ezredes és felesége. Az ezredes eredetileg a Monarchia tengerésztisztjeként szolgált Horthy Miklós kör­nyezetében, majd a flotta megszűnése után került a folyami erőkhöz. Közvetlenül a háború után a Hajózási Tárcaközi Bi­zottságnál szolgált, míg a Rákosi-kor üldözései ki nem zár­ták a közéletből, és kényszerlakhelyre nem kényszerítették. Szintén itt, a kapualjból nyíló, egy szobából álló helyiségben lakott vitéz Szentkirályi Dezsőné. Hátul lakott, illetve még most is lakik egy özvegyember, Egedi Béla. Az új körülmé­nyek teljesen átalakították az épület eredeti elrendezését. Belső válaszfalakat emeltek, fürdőhelyiségeket alakítottak ki, és a különböző lakrészekhez újabb ajtókat vágtak a falba. Közben az utcafronti üzlet épületrészben működött folya­matos váltásban a László-féle hentesüzlet, majd Szikszai üvegesműhelye, később egy kegytárgybolt. Ezt követően a jobb oldali helyiségben dohányáru üzlet nyílt, a másik olda­lán pedig a TIGÁZ díjbeszedő részlege kapott helyet nagyon sokáig. Őket gyorsbüfé, pizzéria és autósiskola követte. Je­len pillanatban egy vállalkozó tulajdona a ház nagy része, melyet - szerencsés módon törekedve az eredeti állapot visszaállítására - rendbehozatott, és vegyesboltot működtet a gyógyszertár helyén. Végigtekintve a patika és az otthonául szolgáló épület történetét, kicsiben, mint cseppben a tenger, előttünk áll az elmúlt másfélszáz esztendő históriája. Kezdve a kiegyezés 35 SZML Szolnok Megyei Jogú Város Földhivatala. „A” birtoklap/3391. korának nagy gazdasági fellendülésével, amely Szolnokból, az évszázados álmot alvó településből modern intézménye­ket, közöttük gyógyszertárakat igénylő megyeszékhelyet növelt, a békés virágzás esztendein át az utolsó évtizedek zűrzavaráig. Tanúként mára pusztán a változások nyomait magán hordó épület maradt, némi csekély írásos lenyomata az eseményeknek és a szájhagyomány. Habár a jogutód „Fe­hér Kereszt” Gyógyszertár ma is áll és működik, a tanúk már jó ideje eltávoztak közülünk, a régi patikafelszerelés nagy része elkallódott az idők során. A krónikásnak sok-sok apró mozaikkőből kell összeraknia a maga munkáját, ha hírt akar adni Szolnokon első két patikájáról. 180

Next

/
Oldalképek
Tartalom