Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Berta Ferenc: Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnokon
Tisicum XVIII. ció mindezt megakadályozta. Az épület nagyon lelakott volt, ám annak nem volt tartozéka a gyógyszertár, amit már többen és többször is át akartak költöztetni. így a gyógyszertár maradt, Marschall távozott. Az új háztulajdonos, Víg Gyula felújíttatta a házat, majd újra bérbe adta. így lett az új bérlő Bárány Pál okleveles gyógyszerész. Az épület újabb tulajdonosváltása 1923-ban következett be. A besenyszögi illetőségű, de szolnoki lakos Szűcs János gyári tényező és felesége a házat 3.250.000 koronáért megvette. Közös tulajdonukban volt 1932. november 23-ig. Szűcs Jánosról halála után feleségére mint haszonélvezőre szállt a tulajdonjog, mivel az örökösök még kiskorúak voltak. A feleség halála után (1933. november 29.) az örökösök tulajdonát az árvaszék védetté nyilvánította. Az eredeti épületre, annak tulajdoni lapja szerint Kozma Ferenc és felesége, Bán Anna mint Szolnok város megbecsült adózó polgárai - és mellesleg óra- és ékszer nagykereskedők - elővételi jogot jegyeztek be 1943. szeptember 1-jén. Amikor minden örökös -1943. október 1-ig - nagykorúvá vált, Szolnok Vármegye Árvaszéke határozata alapján a ház a Kozma családé lett, 55.000 pengőért. A következő tulajdonosváltás az államosításkor (az 1952. évi 4. tvr. alapján) a magyar állam javára történt meg.35 Ezután Budapestről kitelepítettek lakták a házat. Az államosítás és az a tény, hogy több családnak adott otthont, átalakítással járt. Kozma Ferencen és családján kívül ide került Csűrös Lajos folyamőr ezredes és felesége. Az ezredes eredetileg a Monarchia tengerésztisztjeként szolgált Horthy Miklós környezetében, majd a flotta megszűnése után került a folyami erőkhöz. Közvetlenül a háború után a Hajózási Tárcaközi Bizottságnál szolgált, míg a Rákosi-kor üldözései ki nem zárták a közéletből, és kényszerlakhelyre nem kényszerítették. Szintén itt, a kapualjból nyíló, egy szobából álló helyiségben lakott vitéz Szentkirályi Dezsőné. Hátul lakott, illetve még most is lakik egy özvegyember, Egedi Béla. Az új körülmények teljesen átalakították az épület eredeti elrendezését. Belső válaszfalakat emeltek, fürdőhelyiségeket alakítottak ki, és a különböző lakrészekhez újabb ajtókat vágtak a falba. Közben az utcafronti üzlet épületrészben működött folyamatos váltásban a László-féle hentesüzlet, majd Szikszai üvegesműhelye, később egy kegytárgybolt. Ezt követően a jobb oldali helyiségben dohányáru üzlet nyílt, a másik oldalán pedig a TIGÁZ díjbeszedő részlege kapott helyet nagyon sokáig. Őket gyorsbüfé, pizzéria és autósiskola követte. Jelen pillanatban egy vállalkozó tulajdona a ház nagy része, melyet - szerencsés módon törekedve az eredeti állapot visszaállítására - rendbehozatott, és vegyesboltot működtet a gyógyszertár helyén. Végigtekintve a patika és az otthonául szolgáló épület történetét, kicsiben, mint cseppben a tenger, előttünk áll az elmúlt másfélszáz esztendő históriája. Kezdve a kiegyezés 35 SZML Szolnok Megyei Jogú Város Földhivatala. „A” birtoklap/3391. korának nagy gazdasági fellendülésével, amely Szolnokból, az évszázados álmot alvó településből modern intézményeket, közöttük gyógyszertárakat igénylő megyeszékhelyet növelt, a békés virágzás esztendein át az utolsó évtizedek zűrzavaráig. Tanúként mára pusztán a változások nyomait magán hordó épület maradt, némi csekély írásos lenyomata az eseményeknek és a szájhagyomány. Habár a jogutód „Fehér Kereszt” Gyógyszertár ma is áll és működik, a tanúk már jó ideje eltávoztak közülünk, a régi patikafelszerelés nagy része elkallódott az idők során. A krónikásnak sok-sok apró mozaikkőből kell összeraknia a maga munkáját, ha hírt akar adni Szolnokon első két patikájáról. 180
