Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Berta Ferenc: Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnokon
Tisicum XVIII. Az épületet Boár György építtette, ami 1879-re készült el, így 1880-ban már két működő gyógyszertárat regisztrált az akkori felmérés. Az egyiknek Horánszky István a tulajdonosa, a másiknak pedig Boár György. Sajnos dokumentumok hiányában az építőmester neve nem ismeretes. Egy, a helyszínen talált tégla billogja a TR monogramot tartalmazza, ami lehet a megrendelő, de lehet a téglagyár jelzése is.28 E patikaépület a város polgárosodásának, fejlődő korszakának jellegzetes terméke, az anyagi gyarapodás megtestesítője, a kor divatos eklektikus stílusában és kedvelt színeivel készült. Ebben az időben a polgári családi lakóházakat építtetők szívesen utánozták a hatalom középületeinek megjelenési formáit (városháza, megyeháza, postahivatal) és Szolnok V. kerületében - azaz a belvárosban - is folyamatosan terjedt az új módi, felváltva a paraszti jellegű épületeket. Természetesen a tárgyalt épület, hasonlóan a korabeli mezővárosi polgári lakóházakhoz, nem bérlemény, hanem az építtető saját tulajdona, ahol szolgáltatását is végezte: a lakóhely mellett egyben munkahely is volt. Ugyanakkor a ház némileg eltér a kor új, de már megszokott igényeitől. A hosz- szú utcai épületfront helyett, a telek adta kényszerűségből, a rövidebbik oldala került az utcai frontra. Az épület egy háromnegyed részben tört utcafrontú, enyhén trapéz alakú, befelé kismértékben szűkülő telken épült L alakban, zárt utcafronttal. Az eltérést az utcai homlokzat díszítése mellett az is biztosította, hogy az utcai frontra kerültek az üzletmenetet biztosító helyiségek. Innen a tulajdonos közvetlenül megközelíthette a saját és családja lakrészét, a raktárakat és egyéb helyiségeket. Az L alakú rész hosszú, részben nyitott folyosót is eredményezett, innen nyíltak a különböző, lakás funkciójú helyiségek. Az üzlet mögött lakott a tulajdonos a családjával, azt követte - egy nyitott átjárón keresztül - a közös helyiség (szalon), majd újabb lakószobák, s végül az üveges folyosóról nyílott a konyha és a kamra. A fedett folyosó oszlopokkal alátámasztott, részben nyitott terű, több lejárattal rendelkezett az udvar felé. Jelen esetben két lépcső vezetett az udvarra, ahol kis területű virágoskert és veteményes volt a hagyományhoz illően. Az épület legvégén lakott a segéd és a cseléd - ha volt. Az épület utcai frontján, az üzlet mindkét bejárata felett kovácsoltvas díszítés volt található, Neugebauer Antal kovácsmester munkája. Az egész épület díszítésén a görögös-historizáló minták jellegzetes motívumai jelentek meg. Feltételezhető, hogy az építtető így akart tisztelegni a legendás Aszklépiosz. a nagy görög orvos előtt, jelezve, hogy itt, ebben a házban gyógyszertár működik. Az utcafront nyílászáróinak faburkolatán egyértelműen megtalálhatók a gyógyszertárra utaló „Vöröskereszt” motívumok. Az eredeti ajtó felett, a kor szokásának megfelelően színes, festett üvegablakokat helyeztek el. A házba egy külön kapun (szárazbejárón) lehetett bejutni, ahol a vendégek, a ház lakói és bérlői közlekedtek. Külön díszítést alkalmaztak az ajtó és ablakkereteken. Az utcafronti ablakokon redőny volt, mely alsó harmadán kihajtható volt a külső tér irányába, s ezzel a fénytől védettek, de egyben szellőztethetők is voltak a helyiségek. Magán az üzleti bejáraton vasredőny biztosította a zárás utáni védelmet, melynek sínrendszere még ma is látható, azonkívül az egyik ajtó és „Duffo” kirakat felett még most is megtalálható a redőny. Az épület alapszíne követte a legfontosabb középületek színét, de nem volt teljesen azonos vele. Általában a polgári, családi épületek színében nem volt annyi vörös, mint a középületek festésében, így azoknál világosabb, mondhatni pasztellszínben pompáztak. Az eredeti színt nevezték barokk sárgának, Mária Terézia sárgának, de fellelhető a monarchiasárga elnevezés is, melynek világosabb árnyalatát használták a családi házaknál, mint jelen esetben is. A díszítések színe ennél sötétebb tónusú, több vöröset tartalmazó szín volt. A fakeretek sötétbarnák voltak, ami még jelenleg is több helyen megtalálható az épületen belül és kívül egyaránt. A belső terek falfelületei a gyógyszertár falát kivéve eredetileg fehérek. Egy - a századforduló táján készült - képeslap vizsgálata alapján kiderült, hogy a gyógyszertár falát a kor ízlésének megfelelő, vastag, árnyalatában sötétebb színű tapéta burkolta. Az ablakok belső felületét a fény ellen „spa- létával” (spaletta) takarták el, amit praktikusan az ablak oldalsó keretébe lehetett süllyeszteni. Ezek még ma is láthatók és működőképesek. Az ajtók és ablakok is belülről fehérek voltak. Az épület pincerendszere ugyancsak eredeti formájában, átépítés nélkül maradt az utókorra. A ház tulajdonosai: 1. Boár György okleveles gyógyszerész, a ház építtetője, egyben a „Vörös Kereszt” Gyógyszertár üzemeltetője. Pesti lakos, működési ideje: 1879.-1895. április 3. 2. Víg Béla okleveles gyógyszerész, budapesti lakos. 1903-ban mint háztulajdonos van nyilvántartva, de már ekkor problémát jelentett a gyógyszertár, illetve az épület ilyen irányú működtetése, mert zavarok voltak a bérleti összeggel és az épülettel. Végül a gondot egy bérleményátadással oldották meg. Ő 1895. április 3.-1911. június 3. között vezette a patikát. 3. Víg Gyula gőzfűrész-tulajdonos, fakereskedő. 1911. június 3.-1923. január 11. Telepe és gyára a közelben, a Tomory úton volt megtalálható. A virilis Víg Gyuláról tudni kell, hogy a házvásárlás előtti beruházásai folyamatosan erősítették presztízsét. Gőzfűrész-tulajdonosként, malomtulajdonosként, építkezési beruházásaival a város befolyásos személyisége volt, tagja a Pénzügyi és Jogügyi Szakosztálynak, valamint a Közigazgatási és Építési Szakosztálynak is. A „Vörös Kereszt” Gyógyszertár működtetői: Boár György (1879-1895) Víg Béla (1895-1903) 28 SZML Alispáni megtartott iratok. 1877-1902.19064/1879.
