Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Berta Ferenc: Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnokon
Tisicum XVIII. Az „Isteni Gondviselés” Patika Talán a központi rendeletek, ám legfőképpen a szükség és az esetleges járványoktól való félelem folytán - 1775 és 1779 között - az egész környéken elterjedt a híre, hogy patika nyílik Szolnokon, a Katonavárosban. Ez azzal kecsegtetett, hogy nem kell már ezután Budára vagy Debrecenbe menni gyógyszerekért, mint oly minden más, fontos dolog beszerzése miatt. Ha a postakocsi egy nap alatt megtette ezt a mérhetetlen távolságot, akkor az már jónak volt mondható, de a szegényebbek inkább fuvaros kocsival indultak neki ennek az útnak, és az ilyen ritka fuvar néha napokba telt. Érthető volt tehát a nagy várakozás, kíváncsiság, amellyel az új patika cégtábláján nézegették az aranyozott kígyót. Ismerősként tekintettek rá, de eleddig ezt a kígyót a házak deszka oromfalára helyezték, hogy védje mindenféle rontástól a bennlakókat. A néphit szerint ez is egy megelőző gyógymód volt. Az emberek először kívülről mustrálták, talán kíváncsiságból nyitogatták az ajtaját, később már tapasztalták, hogy az ott kapott orvosságok hasznosak. így rövidesen a város környékéről, sőt távolabbról is jártak ide gyógyszerekért. A szolnokiaknak már igen nagy szükségük volt erre a létesítményre, mert a sokféle betegség ellen a nép körében számtalan babonás orvoslási mód volt ismeretes. Hosszú ideig az egymástól kapott „én már kipróbáltam és hatott” gyógymódokkal orvosolták kisebb-nagyobb testi bajaikat, vagy szóltak a „füvesnek”, hogy hozzon már valami szert az általuk vélt betegségekre. E gyógymódok néha könyvecskékben is napvilágot láttak. Ha valakinek például fájt a szeme, nem kellett mást tennie, mint két ólomtányér között eldörgölni egy kis cukrot, hogy az megkéküljön - természetesen az ólomtól. Ezt rózsavízbe kellett tenni. Hozzá egy kis sáfrányt, kámfort és egy pár darab székfüvet, s a hatás nem maradt el. (Megjegyzésként talán csak annyit, hogy ez az elegy igencsak hasonlít a nemrég még használatos ólomecetes borogatáshoz.)2 A szolnoki gyógyszertár első írásos - bár nem éppen hízelgő összefüggésben való - említése a még a XVII. század végén a felszabadító seregekkel ideérkező ferencesek rendháza História Domusának I. kötetében található. Latinból fordítva így hangzik: „1779. augusztus 8-a körüli vasárnapon: Itt voltak reggelire a mi tekintetes bíróink (nyilván a város vezetői - BF). Az ezt követő napon lejött konvexünkhöz a jeles tudós, Markhot Ferenc egri doktor és meglátogatta a patikát, ahol sok gyógyszert rossznak nyilvánított." De ki is volt ez a Markhot Ferenc, aki ily bíráló véleményt alkotott a helyi patikáról?3 1718-ban született Vittencben, és 1796-ban hunyt el Egerben. Hivatására nézve orvos, ám egyben a bölcsészeti és más tudományokban is járatos, 2 KAPOSVÁRI Gyula 1957.10. 3 SOÓS Imre 1963. 27. egyszóval a kor polihisztora. 1744-ben szerezte diplomáját a bolognai egyetem orvosi karán. 1746-tól Nagyváradon, 1758-tól Egerben városi orvos. S hogy hogyan és miért kerülhetett kapcsolatba városunk a parádi víz gyógyító hatásának felfedezőjével? Heves és Külső-Szolnok vármegye és Eger városa őt választotta orvosává, azaz ő volt a megyében fennálló kórházak és gyógyszertárak legfőbb ellenőre, vigyázó bírája. Az említett patika a „Gondviselés” nevet kapta, méltón az ott folyó munkához. A gyógyszertár épülete a Katonavárosban, annak szélén, a Patika, később a népnyelv szerinti Öregpatika utcában volt, közel a Zagyva és a Tisza hídjához és a várhoz, alig 200 méterre a piactértől. Sajnálatos módon az első gyógyszerész neve, aki üzemeltette, működtette a patikát, nem ismert. Tudva azonban, hogy Mária Terézia ide vonatkozó rendelete nem is oly rég jelent meg, és annak végrehajtása akkor sem történt egyik napról a másikra, feltételezhető, hogy kezdetben a Katonaváros ispotályának egyik hozzáértő orvosa vagy valamely alkalmazottja működtethette. Ezt követően hosszú évtizedek teltek el, míg fellelhető az első ténylegesen, név szerint is ismert patikus. A ferences História Domus 1843. évi bejegyzései között történik utalás arra, hogy a szolnoki gimnázium nyilvános jogú iskolává avatásakor Agnelly Ferenc helybeli patikus tartotta az ünnepi beszédet.4 „Végre tudós Agnelly Ferenc helybeli gyógyszerész, több tudományos társulatok tagja által előrebocsátott üdvözlet kíséretében tdő Dubecz Tamásnak, a szerzetrend érdemült tanácsosának, helybeli házfőnök- és lelkésznek, a gymnásium körül tanúsított fáradozásai és érdemei öröklő emlékéül felajánlott egy gyönyörű, művészileg kidolgozott ezüstpoharat gazdagon megaranyozva - úgynevezett billikom 55 pfrt értékben - e felirattal: „A szolnoki tanoda felállításában szorgalmatosán fáradozott t. Dubecz Tamás úrnak emlékül! A valódi érdemet méltányló szolnokiak által MDCCCXXXXIII.”5 A gyógyszertár üzemeltetője és bérlője tehát az 1830-as évektől a családneve alapján vélhetően olasz eredetű Agnelly Ferenc gyógyszerész volt, aki 1850-ig, haláláig vezette a patikát. A halotti anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint római katolikus vallású, 1806-ban született, elhunyt 1850. augusztus 28-án, 44 éves korában, felesége Hoffmann Antónia.6 Agnelly ízig-vérig tudós ember volt. A Katonaváros 129-ben lakott. Nemzetőr volt az I. menetben.7 Tájékozott a tudományokban, a gyógyászatban, hivatása magaslatán állt, a város közmegbecsülését élvezte. Jártas volt az őslénytanban, s maga is gyűjtötte a csontokat, kövületeket, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Magyar Nemzeti Múzeum régi leltárkönyvében 1850. július 27-i keltezéssel történt bejegyzés: 4 História Domus Ili. kötet. 13. (1844. október 2.) 5 kARkECZ Alajos 1885.105. 6 Belvárosi Plébánia halotti anyakönyve 1850. augusztus 28. 7 1848-AS NEMZETŐRÖK... 1999.440. 174
