Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Csányi Marietta–Raczky Pál–Tárnoki Judit: Előzetes jelentés a rézkori bodrogkeresztúri kultúra Rákóczifalva–Bagi-földön feltárt temetőjéről
Régészet nagyobbacska (8-14 éves) gyermek.6 Ezek, a korabeli fogalmak szerint talán már a felnőtt kor küszöbén álló fiatalok csontjaikban, életkorukban lehettek ugyan gyermekek, de környezetük a közösség egyenrangú tagjainak tarthatta őket. A továbbiakban a sírokba tett mellékleteket vizsgáljuk nemek és sírfajták szerinti megoszlásban. A temetőnek szinte minden sírja tartalmazott több-kevesebb mellékletet, csupán egyetlen, jobb oldalra fektetett férfi sírban nem volt semmilyen melléklet. Kerámia A leggyakoribb melléklet az edény, mely az említett melléklet nélküli sír kivételével mindegyikben volt. (Restaurálás előtti felmérésünk szerint összesen 242 darab edény és töredék volt a temetőben.) Az edénymellékletek száma már nagyobb szórást mutat, egy darab és hét darab között változik. Csupán egyetlen edény hat sírban volt, hét darab csak kettőben, hat edénymelléklet viszont már négyben is. Érdekes módon egy-egy női és férfi sírban volt 7 edény, valamint két-két női és férfi sírban volt 6 edény. (III. táblázat) Átlagot számítva valamivel több edényt tettek a bal oldalra fektetett (női) sírokba (átlag 3,5 edényt) és némileg kevesebbet (átlag 2,78 edényt) a jobb oldalon fekvő (férfi) sírokba. Itt kisebb különbség mutatkozik, mint az összes ismert temető adataiból kiszámolt átlag, mely szerint a női sírokba 4,2, a férfi sírokba 2,9 db edényt tesznek.7 Kétségtelen azonban, hogy a női sírok melléklet fajtái sokkal kisebb változatosságot mutatnak, így a valamivel kevesebb edénnyel ellátott férfi sírok összhatásukban mégis gazdagabbnak mutatkoztak. Az edényeket szinte minden esetben a használatnak megfelelő módon, álló helyzetben tették a sírba. (Igaz, megtalálásukkor sok edény megdőlt helyzetben volt, de ez a sír betemetésekor, a rádobott föld hatására következett be, eredetileg ezek is az aljukon álltak.) Az egészen nagyméretű, magas csőtalpas tálakat-edényeket oldalukra fektették, aminek praktikus oka is lehet, ugyanis ezek a hatalmas edények állítva szinte kilógnának a sírból. Néhány lapos tál esetében tapasztaltuk, hogy az edényt a sírgödör falához, az élére állították. Ritkán tesznek több edényt egymásba, a mellékletek inkább szoros, de egymás mellé állított csoportokat alkotnak. Hasonlóan ritka, hogy szájjal lefelé fordítják az edényeket, ezt is inkább lapos tálakkal teszik meg. A roncsolt sírokat leszámítva, melyekben a mezőgazdasági művelés következtében csak edénytörmelékeket találtunk, következetesen ép edényeket földelnek el. A kerámiamellékletek további rendszerességet is mutatnak. Az edényeket a sírokban nem ötletszerűen helyezik el, hanem gondos csoportokban: vagy szorosan egymáshoz illesztve azokat, vagy a sír fala mellett sort alkotva belőlük. 6 Zoffmann Zsuzsa rendelkezésünkre bocsátott adatai szerint további 7 csontváz bizonyult gyermeknek. 7 PATAY Pál 1974. 37. A jelképes és a bizonytalan fektetésű sírokat leszámítva az edények leggyakrabban a halott fejéhez kerülnek (129 darab edény). Szinte darabra azonos edényt tesznek a törzs mellé (47 darab) vagy a lábakhoz (44 darab). Ezen belül a test elé és mögé, a fej elé és mögé, sőt a fej fölé is, a lábak mindkét oldalára, de a lábak és a sírfal közé is állítják azokat. E széles változatosságból talán az arc elé helyezett edények száma emelkedik ki egy kevéssé. Többször is tapasztaltuk, hogy a kerámiamelléklet valóságos készletet alkotott: különféle méretű és formájú, de azonos díszítésű edények kerülnek a halott mellé. Az edények típusának megoszlását még nem tudjuk pontosan, mivel jelenleg is tart restaurálásuk, csak a helyszínen készült sírleírásokra hagyatkozhatunk. Ez azonban nem lehet minden részletében pontos, ugyanis az összeroppant edények formájának megállapítása a helyszínen sokszor lehetetlen volt. Jelenleg úgy látjuk, hogy temetőnkben nincs jellegzetesen női vagy férfi sírokba tett edénytípus, de ez a finom elemzés még várat magára. De már most tudjuk, hogy az edények közül a legáltalánosabb forma az ún. „tejesköcsög”, mely 48 sírban is előfordult. Csupán egyetlen sírt találtunk, melyben két tejesköcsög is volt, a többi esetben ebből a típusból mindössze egy darab volt a sírban. Visszatérő rítuselem, hogy a tejesköcsögöt a halott fejéhez teszik (42 esetben), ebből is leggyakrabban (27 esetben) közvetlenül az arc elé állították. Öt esetben a test elé vagy mögé helyezik a tejesköcsögöt és mindössze két esetben volt ez az edénytípus a lábnál - de ebből is az egyik az a sír, melyben két tejesköcsög is található, a másik a szokásos helyen, az arc előtt volt. Ki kell emelnünk, hogy abban a hat sírban, melyben pusztán egy edény volt, ez az edény minden esetben tejesköcsög. Bár kisebb és nagyobb edények szinte bárhol lehetnek a sírban, előzetes összesítésünkből úgy tűnik, hogy a lábhoz leginkább a nagyobb méretű fazekakat tették. Kőeszközök A kőtárgyak nem kizárólagosan a férfi sírok mellékletei, de kétségtelen, hogy mindössze 3 bal oldalon fekvő sírban volt kőpenge, de a jobb oldalra fektetett (férfi) sírok között is volt négy, melyben nem volt semmilyen kőeszköz. De ezekkel a kivételekkel együtt is megállapíthatjuk, hogy a kőeszköz, a pattintott kőpenge férfi sírmelléklet. Ami azonban ennél sokkal egyértelműbb, hogy pattintott nyílhegy kizárólag a férfi sírokból került elő, 8 esetben is. (IV. táblázat) A kőeszközök sírba helyezésének jellegzetes módja, hogy azt a halott fejére - leginkább homlokára, halántékára - helyezték rá. Ezek a fejre tett eszközök túlnyomóan nagyméretű, sőt óriási kőpengék, valóságos kőkések. A 34 17
