Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Történelem - Bagi Gábor: A Tiszazug a Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején

Tisicum XVIII.

házasságot, aki 1725-re mindhárom települést végleg megszerezte, és több nemzedékre a családjának biztosította.4

A Heves megyei birtokos Királyfalvi Róth János 1701-ben tűnt fel Tiszainoka uraként, utódai a falut a jobbágyfelszabadításig a kezükben tartották.5 A felsorolt települések az újratelepülés után mind úrbéres jobbágyfalvak lettek, ám a tájegység legdélibb csücskében: Csépán és Szelevényen már más volt a helyzet. A XVII. században elnéptelenedett Csépát fokozatosan a Czucz család szerezte meg, amelynek 1722-ben mára lányági rokonai (a Palojtaiakés Sárköziek) is itt laktak. Telkes jobbágyok nem telepedtek meg, csak újabb kisnemesi családok. 1742-ben a Czucz, Kanyó, Palojtai, Turcsányi és Sárközi famíliák adományt nyertek Csépára, de a birtokrészek darabolódása nyomán itt is nemesi közbirtokosság alakult ki.6

A Halásztelket is magába olvasztó Szelevényt a XVII. századi Turánszkyak, majd a jogutódaiknak számító Sándor és Marton családok birtokolták. 1754-ben a frissen települt jobbágynépesség a megyei terhek miatt megszökött, majd a birtokosok megmaradt nyolc jobbágy földjét is elvették, és az egész határ saját kezelésükbe került.7

II. Az újratelepülés

Benedek Gyula kutatásai szerint a Tiszazug a török elleni felszabadító háború ellenére sem néptelenedett el teljesen, és maradt lakossága a Rákóczi-szabadságharc idején is.

1703-1711 között Tiszakürt bizonyíthatóan nem pusztult el, amit sokak szerint annak köszönhetett, hogy lakói meghódoltak a császárnak. Soós Imre úgy vélte, az ide húzódott menekültekkel még nőtt is a népesség, mivel az évek során beköltöztek a nagyréviek, tiszainokaiak, tiszasasiak és tisza- ugiak is. Benedek Gyula is ezzel magyarázta, hogy Tiszakürt 1711-ben a külső-szolnoki részek második legnépesebb települése volt. Ezt követően viszont egészen 1725-ig csökkent a népesség, és ekkorra esett vissza arra a szintre, ami a korábbi időszakok alapján arányosnak tekinthető. Mindez a lakosság hazatelepülésével, illetve a többi falu újranépesülé- sével lehetett kapcsolatban.8

4 OROSZ Ernő 1906. 258-259.

5 OROSZ Ernő 1906. 246.

6 BOTKA János 1977.; HAVASSY Péter 1982. 20-22.

7 BOTKA János-SOÓS Imre-SZABÓ István 1989. 214-215.

8 BENEDEK Gyula 1973.166-167.

Tiszasason már 1711-ben mintegy 20 férfi lakost (családfőt) említettek, majd a Csongrád megyei Újfaluról 1715-ben 11 család érkezett. 1720-ban már közel 40 família élt itt, 1725-ben pedig a számuk megközelítette a félszázat. Az első összeírtak származása ismeretlen, ám a későbbiekben inkább a Tiszazugon kívülről érkeztek ide. 1720 után csak egy személy volt a jövevények között környékbeli (tiszainokai).9 10 11

Csépán a birtokos Czucz família már 1711-ben kifizette az itteni birtok után járó fegyverváltságot. Jobbágyokat 1725 táján említettek itt, ám a jelek szerint a zömük hamar eltávozott.'0 A Tiszainoka felét kitevő birtokán Jeszenszky Miklós 1714-ben háromévi adómentességgel igyekezett elősegíteni az újratelepülést.11 Tiszaugot egyesek szerint Stösszel László kezdeményezésére 1715/16-ban hétcsongrádújfalusi lakos telepítette újjá, ám mivel még az 1720-as években is Károlyi-birtokként említik, ezt többen is vitatják. Ugyanakkor viszont az 1720-ban összeírtak között két Tiszainokáról visz- szatért is szerepelt, igaz újfalusi eredetűként.12

Cibakháza benépesítése feltehetően 1713-tól kezdődött meg, majd az évtized második felében gyorsult fel. Az első lakosok származási helye nem ismert, ám a későbbiekben inkább a Mátravidéket, Békést és Csongrádot említették.13

Nagyréven az 1710-es években indult meg az újratelepülés. Benedek Gyula három volt tiszakürti lakosról is kimutatta, hogy utóbb ide települt haza. A benépesülés mozgatója Harangi János volt, aki Hajdúszoboszlóról tért haza, és megérkezése után földesúri jogon a lakosoknak a templomépítésre azonnal engedélyt adott. Annyi bizonyos, hogy még a helyi templom megépülte után is sokan Tiszakürtre jártak át istentiszteletre.14 Ugyanakkor viszont az úrbéri kérdőpontokra adott 1770-es válaszok mindössze 25-26 esztendővel korábbra teszik a megtelepülést.

Tiszaföldvárt Olasz László 1722-től kezdte betelepíteni, majd a vallási okok miatt megakadt folyamatot az új birtokos Podmaniczky János élénkítette fel ismét. Főleg Békésből, a Felvidékről, de még Szabolcsból is érkeztek telepesek.15

Szelevényen csak 1750-ben kezdődött a község megszállása, döntően a Heves megye Szolnok környéki településeiről. Mellettük átmenetileg Arad, Csongrád és a Nógrád megyei jobbágyok is megtelepedtek itt, de 1754-ben jórészt eltávoztak.16

9 BENEDEK Gyula 1973.175-176.; T. BERECZKI Ibolya-SOÓS Imre-UR- BÁN László 1989. 580.

10 BENEDEK Gyula 1973. 119-120.; BOTKA János 1977. 55-61.; HAVASSY Péter 1982.21-22.

11 BENEDEK Gyula 1973. 165.; BOTKA János-SZABÓ László 1989. 450-451.

12 BENEDEK Gyula 1973. 183-184.; T. BERECZKI Ibolya-SOÓS Imre- URBÁN László 1989. 673.

13 BENEDEK Gyula 1973. 121.; BAGI Gábor-SZURMAY Zoltán [2001] 86-87.

14 BENEDEK Gyula 1973.137-139.

15 BENEDEK Gyula 1973.159-165.; BAGI Gábor 2002. 58-59.

16 BOTKA János-SZABÓ László 1989. 451., 453.

114