Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Szabó István - A binyekáreszségről (részletek)

Muzeológia SZABÓ István A binyekáreszségről részletek Legjobb emlékezetem szerint a „binyekáresz" fogalmat atyai jó barátom, Papi Lajos szobrászművész ismertette meg az akkor még csak alig néhány főnyi szolnoki múzeumi kollektíva tagjaival. Emlékezetem szerint egy zsűrizés után ült be szokásos helyére, s magából kikelve szidta a dilettánsokból (tanácsi népművelők, hivatalnokok, funkcionáriusok illetve egy nekik lekötelezett lektorátusi képviselőből) összeállított ítész bizottságot, amely egy szépen csiszolt felületű kedvenc figuráját, egy fehér márvány halat nem vett be a kiállítási anyagba. (Ezt egyébként első dühében a szolnoki galéria emeletéről azonnal le is dobta a földszintre a zsűri lábai elé a kövezetre, ami természetesen azonnal miszlikbe tört.) így kidühöngve magát, hozzánk már - hogy úgy mondjam - üveg borral a kezében, de „lecsendesedve" állított be, hogy elmesélje a rajta esett sérelmet, s ezáltal leeressze a még azért mindig benne feszülő gőzt. Ami azonban csak lassan-lassan futott ki a felizzott kazánból. Az események ismertetésekor hangzott el szájából az a nevezetes kijelentés, hogy: „Hát mit képzelnek magukról ezek? Ezek a senkik? Ezek a nyikhajok? Hát azt hiszik, hogy ők a „főbinyekáreszek?!!!" Nem értettük a kifejezést. De mivel megtetszett, azonnal megjegyeztük, sőt rá is kérdeztünk a jelentéstartalmára. „Hát nagyfőnököt jelent" - mondta. Mert nők is voltak a hallgatóság tagjai között. De mivel látta, hogy nem értjük pontosan, s tudta, hogy barátok között ül, részletesebb magyarázatot is adott egy-két pohár vörösbor után. „Ez egy cigány kifejezés. Pontos fordításban azt jelenti, hogy nagy f.sz!" Ettől kezdve kis múzeumi gárdánk az akkor még nem túlságosan bő létszámú többi múzeumi kollektíva előtt is ismertté tette, szótárukba illesztette a frissen befogadott szót. S mivel kívülállók számára nem volt ismert magyar fordítása, ők is egyre gyakrabban használták. Miáltal a szó - hogy úgy mondjam - bármilyen illusztris társaság, bárminemű fórum előtt polgárjogot nyert, szalonképes közszóvá lett. Szabó László pedig kultusz-szóvá emelte. Sőt valóságos szertartás-rendszert épített rá,- köré. Ez nem más, mint a binyekáresz-avatás ceremoniális rendje. A kultuszt teremtő Dr. Szabó László ny. egyetemi tanár harminc év távlatából úgy emlékszik vissza a kezdetekre, hogy a Tiszazug-kutatás legaktívabb időszakában vetődött fel benne egy hagyományt teremteni képes rendszer kialakításának gondolati magja. Nagy Molnár Miklós, az első binyekáresz, jó harminc év távlatából ezt így közölte írásban is az utókorral. 2. kép Binyekáresszé avatásomról „A binyekáreszi címet, rangot két alkalommal nyertem el. Az első avatásom elnöke Szabó László volt, Szabó István, Barna Gábor és Havassy Péter voltak a bizottság tagjai. Az első avatási szertartásra a kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjtemény udvarán került sor, ahová Szent Mihály lován vittek. (1 kép) Félmeztelenül fel kellett ülnöm a Szent Mihály lovára és egy ovális képkeretet kellett az arcom előtt tartani. A Szent 581