Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Raczky Pál - A Körös-kultúra figurális ábrázolásainak értelmezéséhez
Régészettudomány élelemtároló edények emberi alakjainál a legtöbb esetben a fejek és a lábvégek hiányoznak, amelyek így határozott szándékosságot jeleznek a törésükkel kapcsolatban a Köröskultúra környezetén belül. Douglass W. Bailey mutatott rá arra, hogy a délkelet-európai figurális ábrázolások megjelenésének alapvető szociális egysége, egyben legszűkebb „média közege" a háztartás volt. 4 7 Mindez, a fentiek alapján világosan körvonalazódik a Szajol-Felsőföldön feltárt ház fizikai környezetében is. Azt tapasztalhattuk, hogy a figurális ábrázolások a ház kontextusában voltak használatban az ottani személyek közötti érintkezés közegében. A kanonizált formák és ábrázolás-együttesek ugyanakkor azt illusztrálják, hogy a magasabb közösségi szintű normák bennük sűrűsödtek egységes kifejezésformává. Más megfogalmazásban a különböző antropomorf ábrázolás-típusokban az egyéni és közösségi definíciók egyetlen materiális keretben, egymással szintézist alkotva öltöttek testet az adott kulturális közeg szimbólumnyelvén. Vizsgálatunk összegzéseként a Körös-kultúra relief formában ábrázolt emberalakjainak összefüggésrendszerét az alábbiak szerint vázolnám fel: Az emberi alak az újabb példák szerint nőt ábrázol, s a női figurák különböző kartartásokkal vannak megformálva, amelyeknek más-más jelentésük lehetett, ugyanakkora megmintázott mozdulatok táncjelenetre, talán valamiféle ünnepi eseményre utalhattak. A női alakok általában kecske/juh társaságában találhatók, az ember és állat együtteséből álló kompozíciók nagy tároló edényeken jelennek meg, tehát lényegileg is ahhoz kötődtek. Igen valószínű, hogy az edények egykori tartalma, azaz a benne tárolt, vagy készített dolog is összefüggésben állt a kompozíció egészével. A figurális díszű nagy edények önálló emberi kisplasztikákkal együttest alkotva, háztartási egységek szociális közegében foghatók meg, s nyilvánvalóan egyik alapvető jelentéstartalmuk is ebben a körben értelmezhető. A Körös-kultúra több háztartás, több település kontextusában ismétlődő figurális típusaiban a magasabb szintű közösségi normák formai kánonja jelenik meg. A zsírfarú emberi kisplasztikák és a festett kerámia mellett a nagy edényeken ábrázolt emberi alakok is egy szélesebb délkelet-európai elterjedést mutatnak, amely mögött a termelő gazdálkodás kezdeteinek közös demográfiai gyökerei rekonstruálhatók. Ezen a nagyobb területen a figurális ábrázolások valószínűleg a személyes identitás materiális megfogalmazásának sajátos módjával álltak összefüggésben. A délkelet-európai neolitikum figurális ábrázolásainak jelentéstartalmára, értelmezésére nézve, valamint a közösségi, szakrális szférában betöltött szerepére vonatkozóan nem csillapuló nagy vitákzajlanakfolyamatosan, amit az időről időre megjelenő nagy gyűjteményes kötetek, tematikus monográfiák és módszertani összegzések fémjeleznek. Ezek egyszersmind azt is illusztrálják, hogy e kérdésben nincs végleges megoldás. 4 8 Mindezek után elmondhatom, hogy a Csányi Mariettával végzett egyik első közös munka, Szajol-Felsőföld feltárása kapcsán nemcsak szép emlékek sora merül fel, de ez az ásatás láthatóan ma is intellektuális kiindulópontot jelent, lelkesítő érzelmi hátteret nyújt a múltba tekintéshez, a régészeti problémák rendszeres újraértékeléséhez. Köszönet hát mindezekért és még sok minden másért! 48 A legutóbbiak példák közül: GOODISON, Lucy - MORRIS, Christine 1998., BEIER, Hans-Jürgen 2002., BIEHL, Peter F. 2003., BAILEY, Douglass W. 2005., HANSEN, Svend 2007., RENFREW, Colin 47 BAILEY, Douglass W. 2005.142. MORLEY, lain 2007. 71
