Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Raczky Pál - A Körös-kultúra figurális ábrázolásainak értelmezéséhez

Régészettudomány RACZKY Pál A Körös-kultúra figurális ábrázolásainak értelmezéséhez Délkelet-Európa korai termelő gazdálkodásának egyik legészakabbi, sajátos kulturális egysége az alföldi Körös­kultúra. A „First Temperate Neolithic" további balkáni kulturális megjelenésformái számos lelettípus, régészeti jelenség tanúsága alapján szorosan kapcsolódtak az Égeikumon keresztül Közel-Kelet és Anatólia kezdeti agrárgazdálkodást folytató kultúráihoz. 1 A Körös-kultúra régészeti emlékanyagának egyik leglátványosabb részét a változatos típusokat képező figurális ábrázolások képviselik. 2 Ezek között önálló csoportot alkotnak az edények felületén megformált emberi alakok, amelyekre már Kutzián Ida is kiemelt figyelmet szentelt első monográfiájában. 3 A későbbi összegzésében Trogmayer Ottó a „Kultusztárgyak" fejezet keretei között érintette ugyanezt az emlékkört, de pontosabb értelmezésre nem vállalkozott. 4 Csányi Mariettával közös erőfeszítéssel Szajol-Felsőföld lelőhelyen 1976-ban feltárt felmenő falú Körös-ház akkor sok tekintetben régészeti szenzációnak számított. 5 így többek között az épület külső fala mellett egy teljes egészében rekonstruálható nagy hombár edény előkerülése nyújtott lehetőséget a figurális ábrázolások problémakörének érdemi újratárgyalására (1. kép), ugyanis ezen az edényen egy plasztikus emberi alak látható. 6 Az edény vállán kétfüggőleges borda között megjelenő stilizált emberi figura karjai közül a jobb könyökben behajlítva felemelt, míg a bal ugyanebben a helyzetben lefelé mutat. A lábak egyértelműen terpeszállású helyzetben láthatók. Az ábrázolt emberi alak tehát igen egyszerű képi megfogalmazása ellenére is összességében egy határozott mozdulatot rögzített a Szajolban feltárt élelemtároló edényen. E tények körvonalazásán túl abban az időben nem sikerült túl messze jutni a szajoli emberalak reliefjének jelentéstartalmát illetően. Mégis Johanna Milojcic­Zumbusch és Vladimir Milojcic munkájára, 7 illetve a közölt 1 Összefoglalóan: NANDRIS, John 1970., MAKKAY, János 1974.144-153., MAKKAY János 1984., MAKKAY, János 2007. 228-231., RENFREW, Colin 1987. 152-175., LÜNING, Jens 1991. 29-37., SCHUBERT, Holger 1999. 185-204., KALICZ, Nándor 2000., TRINGHAM, Ruth 2000., BELLWOOD, Peter 2005. 67-84., HANSEN, Svend 2005., PERLÉS, Cathrine 2005., ROSENSTOCK, Eva 2005., GUILAINE, Jean 2009. 2 KUTZIÁN Ida 1944. 75-82., TROGMAYER Ottó 1968.159-165., KALICZ Nándor 1970. 19-21., MAKKAY, János 1993., HANSEN, Svend 2000., 99-110., 2007. 132-145. 3 KUTZIÁN Ida 1944. 75-76. 4 TROGMAYER Ottó 1968.163. 5 RACZKY Pál 1982-83., RACZKY Pál 1996. 6 RACZKY Pá! 1980. 23. és 8-9. kép. 7 MILOJölC-ZUMBUSCH, Johanna - MILOJŐIC, Vladimir 1971. délkelet-európai párhuzamokra hivatkozva akkor valamiféle rituális táncjelenet képi megfogalmazását láttuk az ábrázolás­típusban. 8 Emellett az akkori ismeretek szintjén nem tudtunk állást foglalni abban, hogy az ember alakú reliefek nőnemű, vagy hímnemű figurát kívánnak megjeleníteni. Ezt követően újabb vonatkozó leletek közlésével, illetve néhány stiláris részlet kiemelésével Makkay János állította az említett antropomorf reliefek kérdését ismét a régészeti vizsgálatok középpontjába. 9 Mindezek nyomán, valamint további kutatási eredmények áttekintésével ma újra érdemesnek látjuk elemezni a Körös-kultúra e különleges ábrázolásait úgy, hogy helyenként a lényegesebb elméleti, általános módszertani kérdéseket is érintsük. 1 0 Makkay János egyik figyelemre méltó új információja az volt, hogy az Endrőd 39. és Endrőd 119. lelőhelyekről származó nagy Körös-hombárok töredékein az emberi alakok „teljes frontalitásban" kerültek megmintázásra, azaz a felsőtest mellrésze elölnézetben, a plasztikusan hangsúlyozott altest pedig, hátulnézetben, egyetlen kompozícióban egyesültek. 1 1 E sajátos látásmódot tükröző példányoknál igen lényeges szempont volt tehát a zsírfar, a szteatopygia határozott megjelenítése, még az anatómiai rend „feláldozásával" is. Ugyanakkor az Endrőd 39. lelőhely példányán, a felső részen igen karakteresen formálták meg a melleket is. Mindez együttesen azt jelenti, hogy a nemi jellegek részletei alapján itt nem egyszerűen emberi alakot, hanem nőt igyekeztek láttatni. Lényeges körülménynek ítéljük azt is, hogy a Makkay János által bemutatott figurális példák mindegyike a nyakrésznél tört el, azaz a fejek hiányoznak. E bemutatott leletek mellett Makkay János és Elisabetta Starnini legfrissebb munkájának táblakötetében újabb hasonló stiláris jegyekkel jellemezhető relief-darabokat közöltek Endrőd 3/39 1 2 és Endrőd 3/119 1 3 lelőhelyekről. A hangsúlyozott zsírfar plasztikus ábrázolásának másik változatát láthatjuk a Szolnok-Szanda Körös-településén napvilágra került és eddig közöletlen két edény töredékén (2. kép 1, 2). Ezek a vastag falú darabok felszínre épített paticsfalú házak leégett omladékának közvetlen közelében kerültek elő, s láthatóan nagy élelemtároló hombárokból 8 RACZKY, Pál 1980. 23 és 151. lábjegyzet. 9 MAKKAY, János 2001. 32-34., MAKKAY János 2006. 10 BÁNFFY, Eszter 1986., BIEHL, Peter F. 2003. 25-29., HANSEN, Svend 2007.1-10. 11 MAKKAY. János 2001. Fig. 8: 3., Fig. 9:1, 2. 12 MAKKAY, János-STARNINI, Elisabetta 2008. Fig. 34. Fig. 37:1. 13 MAKKAY, János - STARNINI, Elisabetta 2008. Fig. 37: 2. 65 |

Next

/
Oldalképek
Tartalom