Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Kalicz Nándor - Sé és a szombathelyi Oladi plató késő neolitikus leleteinek hasonlósága és különbözősége - A Lengyel-kultúra kialakuló és átmeneti első fázisa
Régészettudomány A séi típusú idolok összes lelőkörülményét vizsgálva feltűnő, hogy a központi, viszonylag szűk elterjedési területen kívül jóval messzebb is előfordultak a jellegzetes idolok és többnyire különleges körülményhez kötődtek (Bakonyszücs, Bakonycsernye, Nagycenk, Letenye 8). Legtávolabb a csehországi Kolin város közelében találtak egy valószínűleg a Sé-csoport területen készített Sé típusú idolfejet. 9 Az idolokat nézve az tűnik fel, hogy a kis szobrok zöme egy típushoz tartozik, annak ellenére, hogy méretük között jelentős különbségek mutatkoznak. A séi típusú idolok fontos jellegzetessége a gömb vagy háromnegyed gömb alakú fej, többnyire hosszú, kecses nyak, a valóságos arányoknál hosszabb, inkább lapos, karcsú törzs. Gyakori a mellek realisztikus kialakítása, általános az erőteljes zsírfarúság (szteatopügia). A térdek plasztikus jelével ellátott rövid lábak gyakran külön állnak, de ha egybeépítettek, talapzatszerűek - ilyenkor hosszabb maga az altest is. 1 0 Meglepő mindezek mellett, hogy a karokat mindig egészen rövid, vízszintes csonk jelzi, ami ellentmondásos az ilyen igényesen létrehozott alkotásoknál. Lehet, hogy a számunkra érthetetlennek látszó csonka karábrázolásnak a használatukhoz fűződő gyakorlati célja volt. Az ilyen típusú idolok jól iszapolt finom agyagból készültek, felületüket gondosan elsimították. Az ismertetett séi típusú idolok számos darabja iparművészeti remeknek tekinthető. Különösen nagy gonddal, részletesen kidolgozott maga a fej, bár mindegyik darabról hiányzik a száj jelzése. Legfigyelemreméltóbb a hajviselet bemutatása. A magas homlok fölött és mellett ívelt vonalak határolják el a hajviseletnek biztosított felületet (1. kép 1-6). A bekarcolt zegzug vonallal jelzett hullámosság különböző formába rendezve utánozza a nyak hátsó részére hulló, időnként eltérő frizurát. További jellegzetesség az egy- vagy többsoros nyaklánc, melynek gyöngyei készülhettek Spondylus tengeri kagyló héjából, állatfogakból, csontból, kőből és agyagból (1. kép 4, 6, 7). A séi típusú idolok másik feltűnő jellegzetessége egyfajta ruházat utánzása. A legáltalánosabb ruhadarab az ágyék elé ferdén ereszkedő, földig csüngő, széles kötény, amely a derék köré csavart széles övhöz vagy ágyékkötőhöz kapcsolódik. A kötényt és övet vagy ágyékkötőt, valamint a mintákat bekarcolással állították elő és a legváltozatosabb motívumokkal látták el. Ritkán vörös és sárga festés helyettesíti a karcolt mintát (1. kép 6-11). A ruházat ábrázolása az idolokon elsősorban az egyidejű Vinca-kultúrában és néhány más balkáni kultúrában jellemző. 1 1 Ezért talán jogos az elgondolás, hogy ez az ábrázolásmód a Balkánról származik. 8 JUNGBERTH Béla 1985., REGENYE Judit 1994.151-160.; KALICZ Nándor 1998. 69-71.; 2006. 25-46.; P. BARNA Judit 2005. Abb. 1; GÖMÖRl János 2007.114-117. 9 VÁVRA, MiloS 1986. 298. és Abb 1. 10 KALICZ Nándor 1998. Abb. 30, !3, Abb. 31,1-3, Abb. 32,1-9, Abb. 33,1-2, Abb. 34, stb. 11 TASIú, Nikola 1973.; KALICZ Nándor 1998. 67-68.; P. BARNA Judit 2004. 29-53.; 2007.130-147. A Sé típusú idolokat tartalmazó lelőhelyek mintegy közbülső helyzetet foglalnak el a déli Vinca-kultúra és az északnyugati Morva Festett Kerámia területe között. A séi csoport települése azonos plasztikával előfordul Burgenlandban is, s a séi típusú szobrok szórványosan Alsó-Ausztriában is. 1 2 Hasonló idolok kissé később és kissé megváltozott fejjel és ruhaábrázolás nélkül jellemzik a lengyeli kultúrát Morvaországban. Néhány idol egyszerűbben és az etalontól eltérően megformált a névadó lelőhelyen. 1 3 A séi típusú kis agyagszobrok a 25 cm-es magasságot nem múlták felül, és minden esetben előre néző, álló alakot ábrázoltak. Sében előkerültek olyan töredékek is, melyek egyetlen monumentális, feltartott karú, ülő szoborból származtak, melynek mérete a maradványok alapján kb. 50 cm-re becsülhető. Mindezek a kisebb-nagyobb eltérések az idolok használatához kapcsolódó különböző rítusokat idéznek. A séi típusú idolok - mint a neolitikum és rézkor folyamán általánosan csaknem az összes kis szobor - töredékes, darabolt állapotban kerülnek elő. Ez nem véletlen. A kutatás megegyezik abban, hogy szándékosan törték őket össze. A darabolás vagy a szertartás részeként, vagy a végén történhetett, amikor már értéktelennek és erőtlennek tartották a feltehetően egyéni használatra készített kicsiny szobrokat és velük együtt képletesen elpusztították a hozzájuk kapcsolt tartalmat is. Fontos jellegzetesség még, hogy legtöbbször nem található meg a darabolt idol minden töredéke. 1 4 A Lengyel-kultúra formatív fázisának séi típusú lelőhelyein élő emberek nagy hatást gyakoroltak a következő, teljes kialakulás időszakára, elsősorban nyugat és északnyugat felé. A kelet-dunántúli csoportra kevéssé hatottak a nyugati régió kialakuló időszakának történései, mert ott az alföldi TiszaHerpály-Csőszhalom kultúráé volt a főszerep Ezért is jöhetett létre olyan jelentős különbség a Lengyel-kultúra nyugati és keleti csoportja között. 1 5 A Lengyel-kultúra kialakuló szakaszának második fázisa, átmenet a korai klasszikus szakaszba Szombathely-Oladi plató rendkívül gazdag idolplasztikája és kultusztárgyai A séi lelőhely élete kb. 150-200 évig tartott. Lakói ismeretlen okok miatt Kr. e. 4700 körül elhagyták települési helyüket. Sokáig nem is tudtuk, hogy mi történt velük. Erre csak legutóbb, a 2005-2007-ben Ilon Gábor által végzett szerencsés feltárás adott magyarázatot, mely olyan nagyfelületű volt, amire korábban nem volt lehetőség. Kiderült, hogy a Sétől mintegy 1,5 km-re fekvő, Szombathelyhez tartozó 12 RUTTKAY, Elisabeth 1992. 511-522. 13 A Sé típusú idolok az etalonnak tekintető kerek fejek mellett csekélyebb arányban más, kevésbé jellegzetes darabok is találhatók: KALICZ Nándor 1998. Abb. 32, 3-4, Abb. 35,1-2. 4, 6, Abb. 36,1-7; P. BARNA Judit 2004.10. kép, 2a-b 14 HÖCKMANN, Olaf 1965. 4.; 1972.190.; KALICZ, Nándor 1998. 66. 15 HÖCKMANN, Olaf 1965. 4.; 1972.190.; KALICZ, Nándor 1998. 66. 57
