Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Művészettörténet - Egri Mária - „Munkáimon a hitvilág, népballadák, mesék világképe tükröződik”

Művészettörténet 12. kép: Szent László Abb. 12.: Heiliger Ladislaus az éj és nappal asszociációkkal egymásba forgó háttér előtt az egymást követő farok és toll ívek, paták, horkanó-forduló lótejek kavargásában. (7. kép) Arany János népmondai eredetű balladájának első két sora inspirálta Lovas Kiss Rébék pasztelljét. (8. kép) „Vörös Rébék általment a/ Keskeny pallón s elrepült". Szinte filmszerű a nőből madárrá változás látványa. A szín kavalkádban forgó háttér előtt torzul-fordulzsugorodik a női arc, nyak, mell madár formává, és tűnik el a nő a kerek mezőben forgó, növekvő és összeérő tollvégek közötti „keskeny pallón". Hasonló átalakuláson megy át a szürreális irányba hajló Madárasszony. (9. kép) A művész ez irányú vonzalma a Salvador Dali tiszteletére festett képe mellett talán itt a leginkább tetten érhető. Érzékletes asszonyszáj, orr felette kerek madárszemek. A szempillák asszonyéi, tollazata már madáré. Amit érzékelünk, az az éppen átváltozó-együttlétező kettőslény. Az alakváltoztató „áttűnés" egy másik megoldásával találkozunk Lovas Kiss Oroszlán olajképénél. (10. kép) A szembenéző állatfej Giuseppe Arcimboldo gyümölcsökből, növényekből komponált portréit, illetve a 16. századi mester vizuális formahasonlóságokon alapuló képteremtő mód13. kép: Sárkányölő Abb. 13.: Drachentöter szerét idézi. Növények virágainak, leveleinek madarak fejének, csőrének, szemeinek metamorf ikerképéből vizualizálódik az oroszlán. A formák a néző belelátása, aktivitása révén változnak oroszlánná, illetve bomlanak újra alkotóelemeikre. Olajképei között külön kell említeni az ikonokfeszességével megfestett Három zsidó négyet mutat, filozofikus tartalmú képét. (11. kép) Amelyről Ujváry professzor a következőket írja. „Lovas Kiss Antal tudja, hogy egy ember nem teremthet mítoszt, az „egyéni mítosz" nem mítosz csak elvakult individuális civilizációnk gondolja azt, hogy mindez közösség nélkül lehetséges." Külön kell szólnunk a kórósszigeti katolikus templom középkori kódexek iniciáléját, templom freskóit, üvegablakait idéző Szent László oltárképéről is, amelynek kompozíciója az archaikus ábrázoló művészet képi sűrítését, illetve a naiv művészet térformálásának sajátosságait őrzi. (12. kép) A szekkó meseszerű archaizmusát a homogén kék háttérben, mintegy a levegőben lépdelő fehér lován ülő koronás-glóriás király forma arányai, a kép térszerkesztése, térkitöltő festésmódja, a dekoratív, szimmetrikus, vonalas mustrák, a domináns kék fehér piros színek, a paripa fehér testét aranyos díszként övező lószerszám együttese sugallja. 577 |