Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Művészettörténet - Egri Mária - „Munkáimon a hitvilág, népballadák, mesék világképe tükröződik”

Művészettörténet 4. kép: Vénusz Abb. 4.: Venus kis kütyüje, aki a rajzokon nagy fülű, hosszú orrú, bajszos kis figuraként szinte narrátorként „lejátssza" a computeres kifejezések és az élő nyelv tartalmi eltéréseinek katasztrofális eredményeit. A humor vonalán tovább haladva vizsgálhatjuk Lovas Kiss Antal portréit. A karikírozó képesség elsősorban lényeglátást követel. Rátalálást a célszemély valamely jellegzetes tulajdonságára, gesztusára, vagy vizuális sajátosságára. Ezt hangsúlyozza művészetének sajátos eszközeivel; hangjával-testével eljátssza, lemozogja, illetve ha képzőművész - lerajzolja. A képi megjelenítés elsősorban a jellemző formák túlzásán alapul. A túlzások egy ponton átlépik a határt, hangsúlyozásból kifigurázás, a modellből nevetség tárgya lesz. Bár Lovas Kiss sokszor halad ezen a mezsgyén, a határsértéstől alanyának tisztelete visszatartja. Óvatosan bánik a karikírozás eszközeivel, bár ő maga, képeit „portré karikatúrák" ként aposztrofálja. Ám a klasszikus, eltúlzó elrajzolás csábításának talán csak Karinthy Frigyes hajlott orránál, duzzadt ajkainál enged. Déry Tibor, Bari Károly (5. kép), Esterházy Péter portréinál ha hangsúlyozza is alanya arcmásának jellemzőit, szemérme megóvja a kifigurázástól. Ahogy portréinál sommáz, kiemeli az arcok tektonikáját, úgy alakítja például groteszkbe forduló Dizőz pasztelljét. (6. kép) A hasán fekvő akt arcának karikírozása mellett ötletes a rövidülésben ábrázolt test perspektívája. A konyákig érő kesztyűbe, körömcipőbe és tangába „öltözött" teltkarcsú hölgy felfelé kerekedő fenekével, két kalimpáló lábá5. kép: Bari Károly Abb. 5.: Károly Bari val, kétoldalt kibuggyanó mellével, homlokpántos tollfrizurájával, túlfestett szájával és lapos pillantású hatalmas szemeivel egy könnyedén rajzolt, találóan kedves blődli. A művész egységben látja az élővilágot; ember, állat, növény között nem tesz különbséget. Ez a filozófia határozza meg szemléletmódját akár ecsetet, akár ceruzát vagy metszőkést vesz kezébe. Ezért az átalakulás, az átjárás az egyik élő formából a másikba. Lovas Kiss egyik fő erénye ezeknek az átmozdulásoknak, magának a mozgásnak a rajzi érzékeltetése. Többféle megoldásban is. Az alakzatok metamorfózisával, a motívumtöbbszörözéssel, az egyidejűen látható formák többféle értelmezhetőségével. A kontúrokkal övezett, hullámzó organikus formákat egymáshoz ízesülő valőrökkel telíti meg. A színformák egymás felé ívelnek, egymásba fordulnak, türemkednek vagy vonallá vékonyodnak. Indulatokat sűrítenek, átformálódások, egymásrautaltságok ambivalens létezését feltételezik. A kitörni akaró feszültség duzzasztja a Viaskodó több ezer színű ceruzanyommal-húzással kitöltött, egymásba zárt, szabadulni vágyó, születő formáit. A küzdelem Jeges pác, tüzes pác két ornamenssé stilizálódott kígyó-madár lényének harcát. S a felfokozott mozgás jelenik meg a Metamorfózis madárlovagolta paripáinak holdból napba vágtatásában, 575 |