Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Művészettörténet - Egri Mária - „Munkáimon a hitvilág, népballadák, mesék világképe tükröződik”

Művészettörténet EGRI Mária „Munkáimon a hitvilág, népballadák, mesék világképe tükröződik" Dr. Lovas Kiss Antal, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének fiatal adjunktusa. Ugyanakkor Holló-díjas grafikus művész, több egyéni és kollektív tárlat résztvevője. A két hivatás olyan természetes egységben él benne, mint ahogy grafikáinak pozitív-negatív formái, középen összeforrt tükörképeinek két oldala. A rajz, a festés, a formázás gyermekkorától vonzza. S bár a Debreceni Tanítóképző Főiskola rajz szakán, majd a Nyíregyházi Tanárképzőn tanulta a képzőművészet mesterségének szakmai alapjait, az egyedi grafikai technikák, sokszorosító eljárások gyakorlatába valójában barátja, Józsa Sándor vezette be. Tanárai közül ő maga említi Tamus István, Pózner Gábor nevét, valamint Makoldi Sándorét, akinek organikus szemlélete leginkább befolyásolta munkássága irányát. Mindeközben 1991-95 között elvégezte a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakát - amely nemcsak érdeklődésének megfelelő professziót, tudományos előmenetelt biztosított számára, de megnyitotta előtte a folklór világának gazdag kincsestárát is. Ott volt előtte a forrás, amelyből művészete táplálkozhatott, s amely ars poeticája szerint „a népi és törzsi társadalmak képi ábrázolásmódjából, jelképrendszeréből, a gyermeki képformálás kreativitásából és eredetiségéből építkezik". Mindig a témához választja az eszközt, ezért eddigi alkotói pályája során igen sok technikát alkalmazott. Rajzolt a Hajdú-Bihari Napló, a Debrecen számára, illusztrált könyveket, foglalkozott sokszorosított grafikai eljárásokkal és készített kisplasztikákat is. Kiállított pasztell sorozatot, olajfestményeket, festett szekkót a kórósszigeti római katolikus templom számára. Többszerelmű alkotó. Ha művészetének jellemző jegyeit keressük, mindenekelőtt le kell szögezni: Lovas Kiss Antal legtöbb kortársával ellentétben nem akar felfedezni új technikákat, új kifejezési formákat, új irányzatokat. Nem tartozik azok közé, akik önmegvalósításuk terápiájaként kezelik a művészetet, hovatovább az érthetetlenségig fokozva szubjektív közlésmódjukat. Megmarad a természet stilizált átírásánál, annál a nyelvezetnél, amelyet valamennyien ismerünk, amelynek szimbólumaival műveltségünk gyakorlata folytán együtt élünk. Művészete tartalmában, asszociációiban, formakincsében évezredes mitológiákban, hiedelmekben, s a magyar népi folklórban gyökerez. Nem politizál - nem jósolja sem a társadalom, sem a festészet végnapjait. Munkái nem sokkolnak, hanem egészséges életörömmel töltenek fel. Képei a művészet embervoltunk megtartó erejéről, a szépségről, a harmóniáról szólnak. „Munkáimon a hitvilág, népballadák, mesék világképe tükröződik" - vallja magáról. Ujváry Zoltán, a KLTE Néprajzi Intézetének nyugalmazott tanszékvezető professzora a Déri Múzeum 2004-ben rendezett kiállításán elsőként elemezte Lovas Kiss Antal képeit. Tömör fogalmazásához hozzátenni alig lehet, tőmondatainak csak feloldásával kísérletezhetünk. „Alkotásainak absztrakcióját az adja, hogy nem tekinti céljának a természet másolását. Alkotásaival szürreális fantáziavilágba kalauzolja a nézőt. Figurái állatok és emberek alakjának lírai metamorfózisai. Képein totemszerű, mitikus lények, mesés figurák tűnnek fel, mintha csak egy sohasem hallott mítoszból, vagy meséből lépnének elő. Erőtől duzzadó táltosok, tekergőző sárkányok vagy a búvárkacsa, (amely otthonosan mozog minden dimenzióban, levegőben, földön, vízen, sőt a víz alatt is) képeinek jellegzetes, - más-más alakban - újra és újra feltűnő figurái. Gyakori témája az átváltozás, a küzdelem. Alapvetően a figuralitás jellemzi képeit. Tulajdonképpen alkotásainak minden szereplője ember, átváltozott, vagy néha idolszerű alakban. Nőalakjai különös jelentőséggel felruházottak, rendkívül ambivalensek. Hol gyönyörű tündérek, hol félelmetes boszorkányok, vagy állatszerű, közönséges Rébékek." Lovas Kiss munkásságában kezdettől fogva döntő fontosságú a grafika, közöttük többféle technika megtalálható; a színes ceruzarajzoktól a vegyes és sokszorosított technikákig, linóleum metszetekig. Legutóbb műveinek ezoterikus síkját emelendő, rajzainál arany-ezüst tollat használ. Szimbolikus tartalmakat sűrítő lapjain meghatározó a motívumok szimmetrikus elrendezése, a kontúrokkal határolt organikus formák, jelek, ornamentikára jellemző ritmikus ismétlődése. A metszeteknél a fekete-fehér ellentéte, másutt a formák tükörképének alkalmazása a pozitív-negatív, a jó és rossz, a 1. kép: Táltos Abb. 1.: Schamane 573