Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Történettudomány - Polgár Zoltán - Gondolatok egy éremkincs kapcsán

Tisicum XIX. 2. kép II. Ferdinánd tallér előlap 1628 Abb. 2. Vorderseite des Talers von Ferdinánd II. 1628 A pénzek - az arany kivételével - azonos címletűek. A címlet a tallér, amelyet nevezhetünk a XVI—XVII. század eurójának, mivel ismerték és elfogadták fizetőeszközként egész Európában. A XV. század végén, az ezüstben bővelkedő országokban egy új, nagyméretű, az egydukátos arannyal egyenértékű ezüstpénz jelent meg. Először Tirolban, majd Szászországban a XVI. század elejétől pedig Csehországban is elterjedt. Eleinte Guldengroschennek, vagyis aranygarasnak hívták, ami teljes fogalomzavar, hiszen a garas ezüst, később rézpénz, de érthető ez, mert az értékére és az anyagára is utal a veretnek.

1 Végleges nevét a Csehországi joachimsthal-i bányától vette, egy darabig Joachimsthaler-nek, később thaler-nek, magyarul tallérnak hívták (a szlovének tolárja, és több nemzet dollárja is innen eredezteti nevét). A tallér mint pénzfajta viszonylag egységes, 28 gramm körüli súlyú, jó minőségű ezüstből készült, 4,5 cm átmérőjű érme. Igazából nem ilyen egyszerű ez, mert a késő középkorban - kora újkorban más alapokon nyugodott a gazdaság és a pénzforgalom, mint napjainkban; a pénz értékét a benne levő fém adta, az értéket pedig az előlapon feltüntetett politikai hatalom király, város, érsek stb. - garantálta. A pénz paramétereit hivatalosan megszabták, a tallér esetében a német birodalomban az évente kiadott Münz Ordnung szabályozta azt,

2 a Német-Római birodalmon kívül is ezt fogadták el - többnyire. A tényleges pénzverés pedig úgy történt, hogy meghatározták, hogy egységnyi súlyú és finomságú ezüstből mennyi érmét kell verni, ez az ún. pénzláb. 1 HORVÁTH Tibor Antal 1964. 25. 2 HORVÁTH Tibor Antal 1964. 25. 3. kép II. Ferdinánd tallér hátlap 1628 Abb. 3. Rückseite des Talers von Ferdinand II. 1628 I. Ferdinánd 1553-ban veretett tallérja esetében 1 bécsi márka (281 g) súlyú, 894,5 ezrelék finomságú (az ötvözet ezüsttartalmát adja meg) ezüstből 9,75 darab érmét vertek.

3 Bonyolítja a dolgot, hogy a pénzlábak nemhogy Európában nem egységesek, hanem akár városonként is változhattak. A pénzfajta magyarországi története 1499-ben kezdődött, ekkor verette az első tallérokat II. Ulászló király. Jó magyar szokás szerint az elsők között utánoztuk az újdonságot, de az elterjedésére és tényleges használatára csak sokkal később kerítettünk sort. Azaz a II. Ulászló-féle tallér nem volt forgalmi pénz és közvetlen utódai sem verettek ilyen címletet.

4 A tallér igazi pénzforgalmi jelenléte fél évszázaddal később kezdődött. I. Ferdinánd, miután legyőzte a magyar rendek berzenkedését, 1553-tól bocsátott ki magyar királyként tallérokat. Az erdélyi fejedelemségben egy évvel korábban kezdték meg a hasonló értékű és címletű pénzek kibocsátását. A tallér értéke - több okból is - folyamatosan változott. Eleinte emelkedett, majd a XVII. század válságainak hatására romlani kezdett, míg a század közepére elérte az 1:2 arányt az aranydukát viszonylatában.

5 A tallér értékromlásának okai meglehetősen összetettek, részint a gazdasági változások, többek között a nagymennyiségű Amerikából beáramló nemesfém, részint az egyes uralkodók pénzrontása - kisebb nemesfémtartalommal adták ki ugyanazt a címletet - okozták, egyéb itt nem részletezendő gazdasági folyamatok mellett. 3 SÁRA János 1991. 25. 4 UNGER Emil. 1976. 5 HORVÁTH Tibor Antal 1964. 25. | 556