Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Történettudomány - Pallos Lajos - A Szenttamási Katonai Érdemjelvény egy elfeledett példányáról
Tisicum XIX. 3. kép: A Szenttamási Katonai Érdemjelvény. Kreith Béla gróf gyűjteményéből került a Magyar Nemzeti Múzeumba mekig és jelvényekig. Sokoldalú gyűjteményéből több mint 500 darab került az Éremtárba az 1930-as években, közte a reformkori Védegyletnek egy aranyjelvénye, a szabadságharc egyik katonai sapkajelvénye, a kiegyezést követő évekből egy honvédegyleti érem és nem utolsósorban a Szenttamási Katonai Érdemjelvény egy példánya. (2. kép) A jelvény füle töredékes, az előlapon fekete oxidáció nyomai és a hátlapon öntési hibákból eredő egyenetlenségek rontják állapotát. A harmadik példány, - amelynek publikálása jelen írás tárgya -, került a legkorábban közgyűjteménybe, mégpedig a Kreith-féle 1848-49-i szabadságharc ereklyéit őrző múzeum anyagából. Az aradi születésű Kreith Béla gróf (18511916) az 1880-as években szentelte magát az 1848-49-i forradalom és szabadságharc emlékei gyűjtésének. Létrehozta a szabadságharc ereklyéinek múzeumát, amelynek gyűjteményeiből a magyar kormány már 1895-ben tekintélyes anyagot vásárolt a Nemzeti Múzeum számára. A Széchényi Országos Könyvtár iratokat és nyomtatványokat, az Érem- és Régiségtár sok más egyéb tárgy mellett nagyobb számban fegyvereket, zászlókat, kitüntetéseket és papírpénzeket kapott a Kreith-féle gyűjteményből. 1 8 Majd évekkel később, 1912-ben Kreith Béla felesége adott el néhány tárgyat a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának. Ezek között volt a szenttamási érdemjelvény. A Régiségtárból 1926-ban kivált Éremtár 1936-ban átvette az 1848-49-i kitüntetéseket. Ekkor 28 darab kitüntetés, a Magyar Katonai Érdemrend II. és III. osztályú jelvényei, valamint a Szenttamási Katonai Érdemjelvény egy példánya került átadásra. A kollekció többségét a Kreith-féle gyűjteményből származó darabok tették ki, de emellett belekerült néhány személyi anyag, mint pl. Rakovszky Sámuel ezredes kitüntetései. A két világháború között az Éremtárban őrzött kitüntetések még nem képeztek számottevő kollekciót, hanem az emlékéremgyűjtemény részeként helyezték el őket. Ezért a Szenttamási Katonai Érdemjelvény 1936-ban odakerült második példá18 MNM 1902. 10.; HAMPEL József 1895. 437-438. és RÉTHY László (R.L.) 1896. 286. nyát Huszár Lajos muzeológus kiemelte a kitüntetések közül és az emlékérmeknek a helységek szerint csoportosított szekrényében helyezte el. A 2. világháború után a különféle kormányzati szervektől, a Pénzverdétől és a Parlamenti Múzeumból átkerült nagyobb együttesek révén az Éremtárban kialakult egy különálló kitüntetés-gyűjtemény, amely később Bánki Vajk Emil magángyűjteményének tekintélyesebb részével és a Nemzeti Múzeumba beolvadó Legújabbkori Történeti Múzeum kitüntetéseivel több ezernyire gyarapodott. Azonban az emlékérmek közé elhelyezett darabot nem sorolták át az újonnan kialakult gyűjteménybe. így merült feledésbe ez a példány a kitüntetésekkel foglalkozó tudományszak, a falerisztika számára. A kitüntetés-gyűjtemény kurátorát, jelen sorok íróját a közelmúltban megbízták az emlékéremgyűjtemény kezelésével s akkor bukkant a Szenttamási Katonai Érdemjelvénynek e tanulmányban közzétett példányára. Az érdemjelvény festetlen és minimális öntési hibáktól eltekintve teljesen ép. (3. kép) A jelvény fülén keresztül nemzeti szalagot fűztek át, és a fülnél férceléssel rögzítették, hogy el ne mozdulhasson. A jelvény szélessége: 32,44 mm, magassága a füllel: 34,50 mm. Vastagsága 1,64 és 1,78 mm között mozog. Súlya a szalaggal: 7,93 g. A szalag hossza a jelvényre felvarrva: 75 mm, szélessége: 13 mm. A jelvény jelenlegi éremtári leltári száma: 165/936-9. Az eredeti régiségtári leltárkönyvi bejegyzés (leltári szám: 70. 1912-4.) szerint az érdemjelvényt Gaál József 1848-49-i honvéd kapta az ütközet után. Mint azt Kocsis János elbeszéléséből tudjuk, közvetlenül az ütközet után nem kaphatta meg, de nem kizárt, hogy 1867 után valóban a megnevezett személy birtokába került a darab. Egyéb adat híján csak feltételezhetjük, hogy Gaál József szegedi illetőségű honvéd lehetett és részt vett Szenttamás bevételében, vagyis Perczelhez hasonlóan ténylegesen kitüntetésként birtokolta az érdemjelvényt. A kitüntetésnek ez az itt bemutatott példánya nemcsak azért értékes, mert a magyar kitüntetés-történet ritka kincse, hanem azért is, mert a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum utólagosan kifestett, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum másik, töredékes példányához képest is a legépebben őrizte meg az érdemjelvény eredeti állapotát. | 552
