Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Néprajztudomány - Szabó László - Debrecennek van egy vize - a Tócó
Tisicum XIX. sított a rét, a kotus rész, ahol élelmét és védelmét is egyaránt megtalálta. „A rétnek megvolt a külön disznófajtája, melyet ősapáink nagyon szerettek. Nem volt ugyan olyan zsírtömeg, mint a mangalica, de azért finom szalonna hasadt róla; húsa, sonkája meg olyan volt, hogy csuda! Mondják talán eleink vaddisznóból szelídítették. A „szelíd" jelzőt azonban bizonyos fenntartással lehetett rájuk alkalmazni, mert még a hidasban is vaddisznó módra viselkedtek. Megfogni csak az e célra kieszelt disznófogóval tudták, leölni csak golyós fegyverrel lehetett. A rétben tökéletesen úgy viselkedtek, mint a vaddisznók. Egyébként a koca gyakran vadkannal búgott, így nem csoda, ha a réti disznó meg a vaddisznó nagyon húztak egymáshoz... Eleinknek volt még egy másik kedvelt disznófajtája is, a szalontai disznó... A disznónyáj egész esztendőn át a rétet bújta. Annyira vad volt, hogy terelni is alig lehetett. Ha megindult, nem ott állapodott meg ahol a pásztor akarta, hanem ahol ő akart. Mindig a zsombékos helyeket, sarakat, feneket kereste... A disznónak mindig terített asztala volt a rét. Tavasszal az édes nádcsira, a vadmadarak millióinak tojása, fiókája: nyáron a harmatkása, csirák, teknős békák, az elapadt vizek töméntelen hala, férgek számtalan faja; ősszel, télen a kotúba húzódott férgek, a nád, de főleg a gyékény lisztes gyökere, a téli álmot aluvó kisebb vadak mind-mind a disznó táplálékai voltak. Télen nemcsak hogy le nem soványodott, sőt inkább hájat lökött..." 1 1 Hasonlóan ír Györffy István a réti disznóról, amely hihetőleg Debrecent is jellemezte, abból a szempontból, amikor az ő korában már nem lévő, de emlékezet alapján rekonstruálható disznó karámról, a bánya-ról ír pásztorépítményekről szóló jelentős munkájában. A disznó félvadságáról, a természetes életkörülmények szerint való éléséről szól, s amelynek tere éppen a kotus, rétes hely. „A bánya kizárólag a disznó számára készült építmény. Ennek a névnek kétféle jelentése van. A disznó, élelmét keresendő, szívesen turkál a földben, sárban, tőzegben s az időjárás viszontagságai ellen is legszívesebben a maga túrta gödörbe húzódik. A gödör a szél ellen is megvédi. Nyáron a frissen túrt föld nedvessége, vagy a sár hűsíti, télen a korhadó kotú, tőzeg vagy trágya melegíti. A disznó természetes védekezési módját az ember megfigyelvén, hasonló módon igyekszik segítségére sietni..." Maga ás a hasas kocának gödröt, ahol az mindaddig elvan, míg a malacai ki nem ugrálnak onnan. Nádból szárnyékszerű félkör alakú építményt készít szél ellen, ahol majd a disznók magok túrják ki saját bányájukat. 1 2 A korai, nagyarányú sertéstartást jelzi az is, hogy a mészáros céhen belül külön csoportot alkotnak a hentesek, akik marha és disznóhúst is feldolgoztak, árusítottak, s az 1512. évi céhszabályzat szerint meghatározott napokon készítményeiket szabadon árusíthatták. Maguk önálló céhet ugyan nem alkottak, de több csoportra bomlottak maguk is, s tu11 GYÖRFFY István 1984. 26-27. 12 GYÖRFFY István 1943.190.; 172. 4. kép: A visszavonuló Tisza megrepedezett, száradásban lévő latyakja (Szabó László felvétele Tiszasüly 1978) dunk külön szalonna hentesekről is. 1 3 A Tócónak ez az ősi állapota a XVII. század végéig tartott. 1694-ben a városi tanács a sertéseket kitiltotta a belső legelőkről, majd lépésrőllépésre felszámolta a belső legelőkön, erdei legelőkön való szilaj tartást (ló, szarvasmarha). 1720-ban a Tócó völgyében már 1575-ben említett szőlőskert további bővítéséről is tudomásunk van, s egyes kutatók szerint ebből alakult ki később és fokozatosan a Nagy- és Kis-Tócóskert. Ezt követően a kertek területe fokozatosan bővül és más, korábban belső legelőkhöz tartozó területben jönnek létre szőlősés gyümölcsös kertek. 1 4 Tájszó vagy tulajdonnév? Ha a tájra, a táj történetére vonatkozó adatokat összevetjük, akkor megállapítható, hogy a különböző korszakban keletkezett leírások a víz kiszáradásának hosszú és lassú folyamatáról adnak hírt. Mennél inkább birtokba veszi a Tócó13 TAKÁCS Béla 1984. 1.442-443. 14 BALOGH János 1984. 484-485. | 508
