Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Zsuzsanna K. Zoffmann - Biostatistical data on the origin of Bronze Age ethnic groups in the Carpathian Basin
Tisicum XIX. K. ZOFFMAN N Zsuzsanna Biostatisztikai adatok a Kárpát-medence területén élt bronzkori népcsoportok eredetének kérdéséhez A Penrose-féledistancia-analízis (PENROSE 1954) egy-egy népcsoport közötti kombinált nagyság- és formatávolságot vizsgálja. Minél alacsonyabb két sorozat között az analízis eredményét képező C R 2-érték, annál kisebb az adott sorozatok közötti távolság, úgy, hogy meghatározott értékhatár alatt a két sorozat már biostatisztikailag szignifikánsan azonosnak tekinthető, hiszen az azonosság véletlenszerű előfordulása a minimálisra csökken ( C R 2 < 0,166 - P > 99,5%, C R 2 < 0,114 - P > 99,9% ). A feltételezések szerint a szignifikáns azonosság a koponyasorozatok által képviselt népcsoportok biológiai rokonságát jelentheti, illetve arra utalhat, hogy az adott népcsoportok egymásból származhattak, vagy hogy közös az eredetük. A főként a Kárpát-medence neolitikus és rézkori kultúráira vonatkozó eddigi Penrose-elemzések szerint (ZOFFMANN 1986, 2004, 2005) nyilvánvaló lett, hogy a kései neolitikum során a Kárpát-medencét egy olyan, biológiailag többékevésbé egységes populáció lakhatta - eltérő régészeti kultúrákat alakítva ki (Lengyel kultúra, Észak-Alföldi későneolitikus kultúra, Tiszai kultúra, Vinca kultúra vajdasági egysége) - amelynek gyökerei időben visszafelé, a Dunántúli Vonaldíszes kerámia népességéig követhetők, s amely a középső rézkorig, külső etnikai hatásoktól mentesen, zavartalanul élhetett egy helyben. Ha az érintett időszakban esetleg sor is került idegen népcsoportok bevándorlására, az autochton populáció ezeket feltehetően nagyon gyorsan asszimilálhatta. Ugyanakkor ez az alappopuláció és a térség kora-neolitikus (Starcevo és Körös kultúrák) hordozói között nem állapítható meg semmiféle kapcsolat és biológiailag eltérő eredetű lehetett az Alföldi Vonaldíszes kerámia népessége is. A középső rézkor végén megjelenő BolerazBaden népcsoportok jelentették a korai neolitikum után az első, az analízis alapján is kimutatható bevándorlókat, akiknek eredete a Penrose-eredmények szerint, a Kárpátmedencétől DK-re keresendő (ZOFFMANN 2004). A jelen munka célja a bronzkori népcsoportoknak Penrosekapcsolataira igyekszik fényt deríteni, bevonva az analízisbe a Kárpátokon kívüli három nagy területi egység (Közép-Európa, Kelet-Európa és DK-Európa és Anatólia) rendelkezésre álló neolitikus, réz- és egy eddig közöletlen Penrose-analízis alapján bronzkori sorozatait. Az eredményeket négy ábra szemlélteti, amelyeken a szignifikáns azonosságot jelentő kapcsolatok kerültek feltűntetésre. Az ábrákon feltűntetett szignifikáns kapcsolatok alapján, a Penrose-analízis rendelkezésére álló Kárpát-medencei bronzkori sorozatok látszólag három csoportba tömörülnek. 1. A Hurbanovo kultúra Bajc-Ragona lelőhelyen temetőt létesített közössége a helyi autochtonokhoz nem kötődik, ezzel szemben ahhoz a körhöz tartozhatott, amelynek Penrose-kapcsolatai a Ztota, Tripolje és Gumelnita populációkon keresztül, a Kárpát-medencét a Kárpátok külső oldala mentén megkerülve, a görögországi neolitikumig követhető. 2. A Vatya és a Füzesabony kultúra hordozóit, valamint a Maros-Perjámos kultúra Ostojicevo-i temetőjének kronológiailag fiatalabb részébe temetkező népcsoportot (Ostojicevo II) a Penrose-eredmények a Harang edények népességéhez kötik, annak morvaországi csoportjához, valamint a Harang edények népességéhez szignifikánsan kapcsolódó Gáta-Wieselburg kultúra populációjához (ZOFFMANN 2006, ZOFFMANN közöletlen). E sorozatok és a Kárpát-medence autochton populációi között egyetlen esetben sem jelentkezik szignifikáns kapcsolat. 3. Az analízisben szereplő legtöbb sorozat, csaknem kivétel nélkül a Maros-Perjámos kultúrából, külön egységet alkot. E dél-alföldi népcsoportok erős szállakkal kötődnek a rézkori autochton Tiszapolgári és Bodrogkeresztúri populációkon keresztül a Kárpát-medencei késő-neolitikus körhöz, másrészt a Boleraz-Baden populáción keresztül a DK-európai körhöz. A több sorozat esetében is megfigyelhető szignifikáns direkt kapcsolat a DK-i népcsoportokkal nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy a Maros-Perjámos kultúra kialakításában az autochton komponens mellett DK-európai etnikai komponensnek is szerepe lehetett. Közép-európai kapcsolat az ausztriai gemeinlebarni és a morvaországi Aunjetitz népcsoportokkal csupán a mokrini sorozat esetében mutatkozik (ZOFFMANN 2006, ZOFFMANN közöletlen). A sorozatok némileg eltérő Penrosekötődései azt jelezhetik, hogy a kultúra népességének esetében feltételezett komponensek keveredési aránya lokális eltéréseket mutathatott- Erősen szignifikáns érték mutatkozik végül e csoport és a helyben-időben e kultúrát követő dél-alföldi Halomsíros kultúra (Tápé) között, amellett, hogy ez utóbbi esetében a Monteuoru, illetve inkább Noua népcsoporton keresztül a Srubnaja kultúra ukrajnai populációval is megfigyelhető szignifikáns Penrosekapcsolat. 4. A kapcsolatok hiánya a Maros-Perjámos kultúra Csanytelek lelőhelyen feltárt temetőjét használó, valamint a Szőreg-C temetőbe a kronológiailag legutolsó fázis során temetkező népcsoport (Szó'reg-C 3) esetében azt sugallja, | 502
