Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Sümegi Pál - Ember és környezet kapcsolata a középső-bronzkorban: az őskori gazdasági tér fejlődése egy bronzkori teli geoarcheológiai és környezettörténeti feldolgozása nyomán
Tisicum XIX. stratégiájának feltárására. Anélkül, hogy ebbe a rendkívül változatos és igen sok tudomány területét felölelő témakörbe belemerülnék, elsősorban a kenderföldi bronzkori teli kialakulásának, helyzetének, lokális környezeti viszonyokkal kapcsolatos körülményeit vizsgáljuk meg. A kenderföldi teli geomorfológiai, régészeti geológiai pozíciója, környezeti tényezői (talaj és növényzet), a kimutatható emberi hatások, mint régészeti geológiai adatok segítenek rekonstruálni az egykori termelő, védekező cselekvések eredményét. Ugyanakkor a geoarcheológiai modellezésnél kiemelkedő jelentőségű, hogy az egyéneknek és a közösségeknek egyaránt anyagi és szellemi igényeik, alapszükségleteik vannak, amelyek különbözőségük ellenére jól csoportosíthatók 2 5. A legalapvetőbb csoportba a fiziológiai szükségletek (alvás, étkezés, ruházkodás) tartoznak, amelyek nélkül biológiai értelemben sem tudnak, vagy tudtak az emberek létezni. A középső-bronzkori, köztük a kenderföldi közösségeknél, ezeknek a szükségleteknek a kielégítésére egy jól szervezett, a régészek által feltárt település, temető struktúra 2 6 nyomán hierarchikusnak tűnő társadalom fejlődött ki. Az alapvető biológiai, fiziológiai igények mellett az embereknél a biztonságvágy jelentkezik legerőteljesebben. A középső-bronzkor folyamán kiemelkedően fontos volt ez a tényező, és az egyik legfontosabb telepítő tényezőként meghatározta a teli helyzetét. Az erődített tellek jelenlétéből és láncolatából már korábban is kiterjedt agresszióra következtettek a régészek a középső-bronzkor során. A védelmi célú megtelepedés különösen akkor szembe tűnő, ha a kenderföld bronzkori teli helyzetét összehasonlítjuk a neolitkori csőszhalmi teli helyzetével (2. ábra). A bronzkori teli elhelyezkedését alapvetően a védelmi célok határozták meg, ezt bizonyítja, hogy a tiszai alluvium és a polgári löszös ártéri sziget peremén, a több oldalról alámosott, elhagyott folyómedrekkel szegélyezett pleisztocén maradványfelszínen, az egyik legjobban védhető helyen, természetes védelmi szempontból kiemelkedően jó területen alakították ki. A táj adottságai elsősorban védelmi, másodsorban gazdasági-termelő tevékenység szempontjából tehát erőteljesen befolyásolták a teli kialakulását és elhelyezkedését, azaz a közösség szelektált a természetes tényezők között, és előnybe részesített bizonyos környezeti faktorokat. Ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű kérdéskörnek tekinthető, hogy az alapvetően védelmi célból történt megtelepedés környezetében hogyan fejlődött a termelő tevékenység, a termelésre hasznosított táj, a „gazdasági, gazdálkodási tér"? A geomorfológiai, környezettörténeti adatok azt mutatják, hogy a védelmi és/vagy állattartási szempontból is fontos, nyitott vegetációval, elsősorban taposást, rágást elviselő gyomokkal borított, gyűrű alakú térségen kívül, mo25 DICKEN, Peter-LLOYD, Peter E. 1984. 26 POROSZLAI Ildikó 2003.156-158.; CSÁNYI Marietta-TÁRNOKI Judit 2003.158-160. zaikos elrendeződésű gazdálkodási tér alakul ki a kenderföldi teli körül (10. ábra). A teli lakott térsége körüli állandóan legeltetett övezetet „központi állattartó övezet"-nek neveztem el, mert a teli körül kimutatott antropogén térszerkezet és a pollenanyag alapján közvetlenül a lakott tér körül tartották, tarthatták a lábasjószágokat. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a kis- és nagykérődzők jelentették a gazdasági élet alapját, amelyeket valószínűleg nap, mint nap erre a területre tereltek össze, illetve innen terelték szét legeltetésre. Másrészt a téli átteleltetési övezet, a ridegpásztorkodási központ is a teli körül alakulhatott ki. A központi állattartási övezetben tarthatták az állatokat árvizek idején is, mert ez volt az egyik legmagasabb fekvésű terület, így relatíve a legnagyobb biztonságban itt lehettek. A folyóháton található települést és körülötte kialakított központi legeltetett övezetet, mélyebb fekvésű mocsarak, feltöltődött folyómedrek vették körül, amelyekben időszakosan, pl.: árvizek idején, megemelkedhetett a vízborítást, felszínre léphetett a talajvíz, így ezeken a területeken csak periodikusan lehetett legeltetni. A pollen eredmények nyomán a tiszai allúviumon is kialakítottak legeltetett területeket, a galériaerdők rovására. A tiszai allúviumon kialakított legelőterületeket csak a legszárazabb periódusokban használhatták legeltetésre, valószínűleg akkor, amikor a magasabb fekvésű legelőterületek már kiszáradtak, kimerültek. így a központi területek körüli mélyebb fekvésű területen különböző, árnyékadó, deleltető hagyás fákkal tagolt legelősávok, foltok alakulhattak ki. A teli közössége szempontjából kiemelkedő jelentőségű, élő hústartalékot jelentő állatállomány folyamatos növelése lehetett a közösség egyik gazdasági célja, mert ez jelentette az élelmiszer ellátás biztonságát és a közösség tagjainak, magának a közösségnek a presztízsét is növelhette, viszont az állatállomány növelése több gyakorlati, gazdasági, fenntarthatósági problémát vetett, vethetett fel. Az egyik oldalon felvetődik a növénytermesztés/állattenyésztés területi elválasztásának, a szántóföldi művelés még akkor is, ha másodlagos volt az állattenyésztés mögött - kiterjedésének, a gabonatermő területek elhelyezkedésének kérdése is. Véleményünk szerint a vizsgált területen, akárcsak a neolitikumban 2 7 a legkisebb növénytermesztési rizikót a magasabb, infúziós lösszel és csernozjom talajjal borított pleisztocén folyóhátak művelése jelentette (10. ábra). így a gabonatermesztés csak foltszerűen, sávokba rendeződve (10. ábra) és alárendelten lehetett jelen a területen. Ezeket a szántott területeket pedig legeltetett területek övezhették. Sőt lehetséges, hogy a gabonatarlót legeltetéssel hasznosították, és a legeltetés mellett az állatcsordákkal trágyázták. így az állattenyésztésnek a gabonatermesztés is gátat szabhatott, de ennél sokkal jelentősebb problémának tűnik a 27 SÜMEGI Pál - MAGYARI Enikő - SZÁNTÓ Zsuzsa - GULYÁS Sándor -DOBÓ Krisztina 2002. | 470
