Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Sümegi Pál - Ember és környezet kapcsolata a középső-bronzkorban: az őskori gazdasági tér fejlődése egy bronzkori teli geoarcheológiai és környezettörténeti feldolgozása nyomán
Természettudomány és régészet | elsősorban a tiszai alluviális árokban, az aktív folyómedrek közelében. Ezt támasztja alá a selypes-éri pollen diagram is, ahol a gabonafélék pollen szemcséi igen jelentős és kiterjedt földművelést jeleznek, de ezzel egy időben a fa virágporszemek jelentős aránya zárt erdő borítás kialakulását, ligeterdei környezet folyamatos jelenlétét is. Ezek a pollen összetételek azt jelzik, hogy a zárt erdővel borított tiszai allúviumtól délre, a telitől kicsit távolabbi, kb. 200-300 méterre, az infúziós lösszel fedett, termékeny, csernozjomra hasonlító talajú, földművelésre kifejezetten alkalmas magaspart részen alakították ki a bronzkori közösségek a szántóföldjeiket. A teli körüli árok és a Kengyel-ér pollen anyagában lágyszárú pollenek közt minden mintában a Chenopodiaceae (libatopfélék) család tagjai dominálnak 15-20%-os részesedéssel, emellett a Gramineae (pázsitfűfélék) és Compositae lig. (fészkesvirágzatúak) aránya jelentős, 10% feletti. Az antropogén, bolygatásra utaló fajok szerepelnek az egyes jól körülhatárolható emberi hatások típusai szerint 2 4. Az árokhoz közelebb lévő térszín növénytakarója erősen bolygatott lehetett, mert az árokból vett minták pollenanyagában dominálnak a taposásra utaló fajok, mint a Chenopodiaceae (libatopfélék), Plantago lanceolata (lándzsás útifű), Plantago media (réti útifű), Taraxacum sp. (gyermekláncfű). Mindezek alapján ösvényekkel fölszabdalt, növényzettel csak gyéren borított települési környezet képe rajzolódik ki az árok körül és a halom tetején, ahol csak néhány, a taposást és szárazságot jól tűrő növényfaj tengődött. A települést környező réteken kiterjedt állattartásra utal a legeitetetés hatására gyakoribbá váló fajok jelenléte a diagramban - Filipendula (legyezőfű), Potentilla (pimpó), Gramineae (pázsitfűfélék). A termesztett gabonák pollenjének aránya az árokban meghaladja a 10 % -ot, főleg Triticum sp. (búza) - ebből pedig arra következtethetünk, hogy az árok közelében, de nem közvetlen szomszédságában gabonaföldek voltak. Sok szántóföldi vagy szántóföld széli gyomnövény pollenje került elő kis mennyiségben - Centaura cyanus (kék búzavirág), Polygonum aviculare (madárkeserűfű), Polygonum persicaria (baracklevelű keserűfű), Spergula arvensis (mezei csibehúr), Solanum sp. (csucsor) -, ez megerősíti a távolabbi gabonatáblák jelenlétét és esetleg a közelben lévő felhagyott szántókra, erősen legeltetett, taposott területre (állattartó telep jelenlétére) is utalhatnak. A pollen diagramok alapján feltételezzük, hogy bár mozaikos térbeli eloszlású növényzet vette körül a települést, de egy határozott trendet lehet megfigyelni a vegetációban, mégpedig a fásszárú növények pollenjeinek teljes hiányát a teilet övező árok anyagában. A település közvetlen környezetében teljes mértékben hiányozhattak a fák. Ez a házépítések, az ember által hasznosított nyitott terek (utak, házak közötti tér) következménye, de valószínű, hogy a teli centrumában több, naponta használt út találkozott, illetve a 24 BEHRE, Karl-Ernst 1981. 230-236. tell körül védelmi okokból kiirtották a fás szárú növényzetet. Ugyanakkor a taposást elviselő és visszajelző gyomok arányának növekedése mellett megfigyelhetjük, hogy a takarmányként hasznosítható növényzet, illetve a legeltetés hatására terjedő növények aránya is igen jelentős a teli körül, illetve a kengyel-éri meder partján. Ez alapján feltételezhető, hogy a teli közvetlen szomszédságában legeltetett területek voltak, valószínűleg így hasznosították a teli körüli, védelmi okok miatt is kiemelkedő jelentőségű nyitott területet, sőt feltételezhető, hogy az állatállományt, vagy annak legértékesebb részét a telihez kapcsolódó karámrendszerbe hajtották be éjszakára. Talán ehhez a rendszerhez kapcsolódik Puszta Sándor geofizikai mérései nyomán visszakeresett és feltárt, a teli belső ároktól délkeleti irányban kb. 200 méterre lévő, külső, sekélyebb árokrendszer is. Ezen a külső árkon túl, a Kengyel-ér és a Hódos-ér partján egy viszonylag keskeny, de rendkívül hosszú, több kilométeres sávban alakíthatták ki a legelőket. Ezek a legelők a nyáron kiszáradó, elhagyott, feltöltődött medrek területére is benyúltak, benyúlhattak, sőt a tiszai allúvium peremén, a magaspart szélén is lehettek legeltetett területek. Bár ezek a területek - a nedves rétre kimászó, májmétely parazita köztes gazdája, a Lymnaea truncatula csiga következtében - a májmétely veszély miatt, a juhok legeltetésére alkalmatlanok voltak. A Hódos-ér, Kengyel-ér partján a keményfás és puhafás ligeterdő maradványaként hagyás- és/ vagy szárnyékfák (éger, tölgy, fűz) maradhattak. A legelő területektől kicsit elkülönülve, a magasabb térszíneken északkeleti és délkeleti irányban elhúzódó, tiszai árkot követő magasparton lehettek a szántóföldek, ugyanis csak ilyen szántóföldi eloszlásnál jelentkezhettek azonos intenzitással, azonos arányban, a tiszai árokban lévő selypes-éri és a magasparton elhelyezkedő kengyel-éri üledékgyűjtő rendszerben és a teli árkában a gabonafélék virágporszemei. így a szántóföldek is hosszan elnyúló rendszert alkottak, alkothattak, a terület morfológiájának megfelelően, az infúziós lösszel fedett folyóhátak legmagasabb pontjain. Zárt erdei vegetáció csak a tiszai árokban, a nedves aljzatú, alluviális területeken maradt fenn, bár már ezekben az erdőkben is világosan felismerhetők az emberi bolygatás, a ciklikus erdőirtás, építőanyag, energia nyerés céljából kialakított fakitermelés jelei. Ezt a rekonstruált vegetációban megfigyelhető trendet így elsősorban az emberi hatás erőssége és az aljzat nedvessége, a talajvíz magassága (a lokális hidroszériesz) és a terület lokális geomorfológiai adottságai határozták meg. Ember és környezet viszonyának geoarcheológiai modellezése a Polgár Kenderföld bronzkori teli esetében A bronzkori közösségek és az egykori környezet viszonyának geoarcheológiai modellezése napjaink társadalmában is megfigyelhető geográfiai törvényszerűségekre, régészeti geológiai adatokra, természeti népeknél, közösségeknél végzett néprajzi megfigyelésekre épít, amelyek csak hipotetikusan alkalmazhatók az egykori közösségek környezeti 469 I
