Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Külleiné Mustos Szilvia - A mezolit közösségek életkörülményei a Kárpát-medencében

Természettudomány és régészet | 6. kép Urjanhájok (fotó: GÁBORI Miklós, forrás: KERTÉSZ Róbert 2002) sítették nyílhegyeiket, valamint a vadászathoz, halászathoz használatos eszközeiket. Az íj (4. kép) megnövelte a nyílvessző röppályájának hosszát, valamint könnyűségében, pontosságában és gyorsaságában messze túlszárnyalta paleolitkori ősét. A vadászatban segítségül szolgált a kutya, ez volt az egyetlen háziállatuk. A vadászaton a férfiak vettek részt a nők és a gyerekek a táborban maradtak. A nők feladata elsősorban a házimunkák ellátása volt, például az elejtett állatokból és a begyűjtött bogyókból ételt készítettek, amit fatányérokból ehettek meg. Ruháikat állatbőrökből készítették, inakkal vagy erősebb növényekkel varrhatták össze. (5. kép) Az agyagipar, valamint a kőipar csiszolással előállított termékei teljesen hiányoztak. A szerves anyagból készült tárgyak az évezredek alatt teljesen elenyésznek, így a jelenkori nomád népcsoportok használati tárgyai, táplálkozási szokásai, öltözködése sokat segít az évezredekkel korábban élt mezolit emberek mindennapjainak előidézésében. Gábori Miklós ősrégész 1958-ban az urjanháj közösség mindennapjait tanulmányozta. E mongol maradvány-népesség a Szaján-hegység lábánál, a Höbszögöl-tó nyugati oldalán, Ulan-ulatelepülés mellettél. (6. kép) A neves ősrégész így írja le tapasztalatait: „egyik sem szállt le a szarvas hátáról, amikor a tisztáson találkoztunk. .... a magas agancsok közt „lovagolva" előjöttek az erdőből. Először egy öreg vadász ért mellénk. Lábán nyers szarvasbőrből, inakkal varrt csizmaféle. ...hosszú szíjon kés lógott az ölében. Én azt néztem... Két fenyődarabból összeragasztott, átkötött tokja volt, ugyanilyen a nyele. A penge kalapált fém, de a foglalata őskori. ... a lábbelit jól megnéztem, többször is, most meg éppen előttem javították. Se nem csizma, se nem cipő. Két darabból túzögetik össze vékony szíjjal. Az egyikből lesz a szár hátsó oldala, s egyben a talpa, a másikból az eleje. A szarvasbőrt szőrével befelé fordítják, és szíjjal átkötözik a lábukon. A sapka ugyanilyen egyszerű, és ugyanígy készül négy darabból. Teteje csúcsos, hátul és oldalt lelógó fül- és nyakvédővel. Úgy felveszi a fej formáját mintha összenőtt volna vele. ...A sátor számtalan, hosszú rúdból készül. Gúlába támasztják őket, felül összekötözik, végül nyers bőrökkel, rongydarabokkal borítják be. A rudakat besüllyesztik kissé a földbe, kövekkel rakják körül, fenn egymást keresztezve állnak ki a bőrök alól. ...Lenyúzott állatbőrök szaglanak a földön, a fal mentén, az ágyon. Ebből van a matrac. A takarót, az érdekes szögletesre varrt zsákokat, a prémes téli ruhákat is ebből állították össze. ...Az ajtó mellett egyszerű faedények, kis hordók, fakéregből készített kannafélék-fogantyűjuk szintén átfűzött szíj - bőrtömlők..." Összegzés A kő megmunkálásának újabb módszerei, a csontszerszámok és fegyverek további fejlődése, különösen a nyílhegyek tökéletesedése, vagyis az íjnak és a nyílnak, a legfontosabb vadászfegyvernek további fejlődése, a vadászkutya megjelenése, a halászatnak, mint létfontosságú gazdasági tevékenységnek az előtérbe kerülése jellemzi az „átmeneti kőkorszakot" a mezolitikumot. A középső kőkori vadászcsoportok mindennapjait és környezetükkel kialakított kapcsolatukat a régészeti ásatások során az egyes geológiai rétegekből előkerülő különféle ősmaradványok: ember- és állatcsontok, csigák, kagylók, teknőspáncélok, virágporszemek segítenek megérteni. 445 I