Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Külleiné Mustos Szilvia - A mezolit közösségek életkörülményei a Kárpát-medencében

Tisicum XIX. Mindezen változásokat a klímatörténeti korok is igazolják. A pleisztocén-holocén átmenet hűvös, száraz, de már enyhülő klímát jelző preboreális szakaszával megkezdődik a Kárpát-medence növényvilágának átalakulása. Általános felmelegedés köszöntött be, amit az erdeifenyő-nyír erdők terjedése és a melegkedvelő lombhullatók megjelenése jelez. A domináns növények alapján ezt a szakaszt fenyő-nyír korszaknak nevezzük. A hegyekben lombelegyes tajgaerdők, az Alföldön erdős sztyepp, sztyepp növényzet volt, de mindvégig, mindenhol az erdeifenyő és a nyír volt az uralkodó. A táj leginkább a jelenlegi dél-szibériai nyíres erdős sztyeppekre hasonlíthatott, azzal a különbséggel, hogy az itteni erdőkbe

3 a klímajavulás következtében egyre nagyobb arányba melegkedvelő lombhullatók (tölgy, szil, juhar, hárs, kőris) keveredtek. A preboreális aránylag rövid ideje alatt meglepő a növényzet, főként az erdők, nagy arányú kicserélődése és a gyors beerdősödés. A változás fő oka elsősorban a jelentős klíma javulás volt. A késő glaciális utolsó hideg mélypontja és a holocén klímaoptimuma között eltelt alig 2000-2500 év alatt a júliusi középhőmérséklet legalább +8 °C-al emelkedett Közép-Európában.

4 Majd a hőmérséklet emelkedésével és a csapadék csökkenésével bekövetkező klímaváltozás új fázist jelöl. Ez a boreális szakasz, amit jellemző növénye alapján mogyorókornak is neveznek. Térségünkben ez a növény nem volt annyira meghatározó, mert a mogyoróval egyidőben terjedő melegigényes lombhullató fák is gátolták az elterjedését. A preboreálishoz képest szárazabb és melegebb éghajlat miatt a térség nagy része elerdőtlenedett. Az Alföldön füves puszták jelentek meg, míg a korábbi erdős sztyepp csak az Alföld peremi részén és a folyók közelében maradt meg a kedvezőbb talaj- és mikroklíma-viszonyok következtében. Ez a mozaikos növényzet a boreális korai szakaszában erdei fenyves erdős sztyepp lehetett még sok fenyővel (42%), fokozatosan terjedő tölggyel, hárssal, mogyoróval és jelentős sztyeppnövényzettel. Hasonlót ma Ukrajnában találunk ,

5 Hazánkban a boreálisban voltak a legnagyobb futóhomokkal borított térségek, mert a szél a kiszáradt folyómedrekből kifújta és a felszínen szétterítette a folyami homokot. Az időszakosan elárasztott területeken a boreális fázis meleg, pusztai klímája, az intenzív talajvíz párolgás igen kedvezett a talajsók felhalmozódásának. Ekkor alakulhattak ki az első nagyobb szikes talajok és rajtuk a szikespusztai növényzet, továbbá a sótúrő, sókedvelő növényfajok bevándorlása hazánk flórájába.

6 A kontinentális jellegű klíma kb. 7500 évvel ezelőtt csapadékosabbá vált, s kezdetét vette az atlantikus klímafázis. 3 BÉRES Mária-KALIVODA Béla 2000. 4 JÁRAINÉ KOMLÓDI Magdolna 2000. 5 JÁRAINÉ KOMLÓDI Magdolna 2000. 6 JÁRAINÉ KOMLÓDI Magdolna 2000. A meleg csapadékos időjárás nagyon kedvezett a síkvidéki erdők elterjedésének, ezért ezt az időszakot jellemző faja alapján tölgy kornak is nevezik. Kiterjedtek és számos fajjal gazdagodtak a lápi és mocsári társulások, az erdőkben atlanti mediterrán fajok jelentek meg. A zonális kontinentális sztyepp öv visszahúzódott, a térség területét az erdős sztyepp zóna foglalta el.

7 Mindezen éghajlati változásokhoz szerkezeti mozgások is társultak. E folyamatok eltérő geomorfológiai adottságú övezeteket hoztak létre, melyek döntő módon befolyásolták a kőkorban a természetföldrajzi tájegység megtelepedési lehetőségeit. Az ember és környezet viszonyának egyensúlya megbomlott. A természeti környezet, melyben az ember tevékenykedik lehetőségeket kínál, de ugyanakkor be is határolja azt. A tajgaerdőhöz kötött életmód a klímaváltozások tükrében a zsákmányállatok északabbra vándorlását eredményezte. A megváltozott környezethez a vadászó - halászó - gyűjtögető közösségeknek mind gondolkodásban, mind életmódban alkalmazkodniuk kellet. A boreális periódus szélsőségesen száraz-meleg klimatikus viszonyai alatt középső kőkori vadászközösségek számára vízben gazdag ökológiai zóna biztosított kedvezőbb életfeltételeket. Ilyen zónák alakultak ki az Alföld északnyugati részén, ahol az Északi-középhegységből kilépő ősfolyók a térség csekély szintkülönbségei miatt a boreális periódus kezdetére feltöltődött részmedence felszínét medreikkel rövid idő alatt sűrűn behálózták, és területén szétágazva holtágak és morotvák egész labirintusával jellemezhető árterületet hoztak létre. Az évezredek múltával már csak az időtálló kő és csontleletek tanúskodnak az egykori „paradicsomról". Napjainkban a Jászság tengelyében, a süllyedékterület közepén, mintegy 20 km hosszú és 5 km széles sávban található mezolit lelőhelyek árulkodnak az egykor különleges élőhelynek számító mikrorégióról. A pleisztocén végén-kora holocén elején a Jászság központi része a szerkezeti mozgások következtében lesüllyedt, így a régió két legjelentősebb folyója a Zagyva és a Tarna ősei e süllyedékmedencében találkoztak. A folyók a fokozatosan felöltődő medence felszínén szétágaztak és morotvatavakat, ártéri szigeteket, fattyúmedreket, meandereket hoztak létre. A középhegységből kilépő párásabb, hűvösebb mikroklímát biztosító folyómedrek mentén zárt erdőtakaró alakult ki. így a hegyvidéki lombhullató erdők flóra- és faunaelemei ezeken az ökológiai folyosókon keresztül vándorolhattak az Alföld centrumába. A mikroklimatikus és vegetációs tényezők által létrehozott sajátos környezettel rendelkező folyóvölgyeket és a hozzájuk kapcsolódó tektonikus eredetű süllyedékeket zöld folyosónak nevezte el a kutatás.

8 7 BÉRES Mária-KALIVODA Béla 2000. 8 a fogalom bevezetése: KERTÉSZ Róbert 1996. | 442