Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Füzesi András - A neolitikus településszerkezet mikroregionális vizsgálata a Tisza mentén Polgár és Tiszacsege között

Tisicum XIX. litását. Véleménye szerint ezek általában egy, esetleg néhány objektumból álló lelőhelyek. 4 0 Ilyen típusú lelőhelyek azonosítása csak megfelelő körül­mények között lehetséges. Vélhetőleg ezért sikerült Tisza­csege határában feltérképezni ezeket, máshol pedig nem. Minden bizonnyal számos ilyen település előkerülése várható még a területről, esetleg korábbi vonaldíszes időszakból is. Bár feltűnő, hogy az itt azonosított lelőhelyek szinte kizárólag a kései fázisra keltezhetők. Ez környezeti és gazdasági válto­zásokkal egyaránt összefügghet. Az ártérben való megtelepedés esetében mindig figyelem­be kell vennünk a lehetséges kockázatot és a terület nyúj­totta erőforrásokat. Ezek egyensúlya állandó változásban van, nemcsak a környezet változásai, hanem az egyes kö­zösségek eltérő társadalmi-gazdasági rendszerei miatt is. 41 így a vonaldíszes kultúra 500 éve alatt esetenként előfordult, hogy - nem egész közösségek (erre egyértelműen utal az objektumok kis száma), hanem egyének, kisebb csoportok esetében - rövid ideig vagy bizonyos munkafolyamatok el­végzéséhez célszerűbb volt az ártérben megtelepedni. 4 2 A későneolitikum idejére a vonaldíszes kultúra folyama­tos fejlődése során létrejött településrendszer teljesen át­alakult. 4 3 Míg a szakáiháti csoport jelenléte 6 lelőhelyen bizonyítható, addig korai Tisza leletanyagot csak 2 telepen találtunk. Újszentmargita-Takács-tanya esetében csak szór­ványosan, Tiszacsege-Kis-major II. lelőhelyen azonban annál intenzívebben került elő leletanyag. Ebbe a fázisba tartoznak Polgár-Csőszhalom, Tiszacsege-Görbeföld, Ti­szafüred-Külsőfok, Tiszakeszi-Szódadomb és egy Tisza­dorogma-Tiszabábolna közötti lelőhely. 4 4 A Tiszacsege és Újszentmargita határában előkerült két lelőhely egy délebbre fekvő későneolit mikrorégióhoz tartozik, míg a terepbejárás során vizsgált terület nagy része a Tiszacsege és Polgár ré­giójában lévő településgócok határterületére esik. E lakatlan területek - Gyucha Attila és William A. Parkinson vizsgálatai alapján - hasonló adottságúak a lakott területekhez, de bi­zonyos természeti tényezők (jelen esetben a két összefüggő löszfelszín közötti sávot erőteljesen szabdaló meanderek) miatt válnak határterületté. 4 5 A mikroregionális csoportok határai hosszú ideig válto­zatlanok. A vonaldíszes időszak lezárulásával egy több száz éves fejlődés, hosszú életű közösségi háttér alakult át. A későneolit mikrorégiók eltérő földrajzi határai új közösségek megjelenését jelzik. 4 6 40 MAKKAY János 1989. 21. 41 BROWN, A. G. 1997. 300-301. 42 VÖRÖS István 2005. 221-222.; SÜMEGI Pál 2000.13-14. 43 MAKKAY János 1982.124. 44 KALICZ Nándor-RACZKY Pál 1990/a 8-9. 45 GYUCHA Attila - PARKINSON, William A. 2008. 86. 46 Hasonló átalakulási folyamatot dokumentált a már említett Körösök­menti kutatási program is (GYUCHA Attila - PARKINSON, William A. 2008. 83-84., 8-9. kép). A mikroregionális megközelítés lehetőségei A neolitikus településhálózat változásainak megfigyelését célzó - eddig legteljesebb - kutatómunka a kölni egyetem által az Aldenhoven-platón, a Merzbach mentén lebonyolí­tott több éves projekt volt. 1971-73 között 85 km 2 terüle­ten folytattak intenzív terepbejárást, majd egy 2,5 km-es völgyszakaszon minden neolit korú lelőhelyet feltártak. A 8 ásatási helyszínen 15 megtelepedési fázist különítettek el, mely eredményeként felvázolták a mikrorégió településháló­zatának fejlődését. 4 7 Magyarországon a topográfiai munkák, s néhány szeren­csés esetben az azokhoz kapcsolódó, vagy később azokat kiegészítő néhány ásatás során szerzett adatok alapján történt a településhálózat vizsgálata. Már a 2. világháború előtt megindult bizonyos tájegységek lelőhelyeinek szisz­tematikus feltérképezése, 4 8 de lendületet a terepi munka a Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat 1962-es elin­dításával kapott. Az Alföldre vonatkozólag 3 Békés megyei kötet készült el. Ezek közül a szarvasi járás esetében több neolit lelőhelyen is végzett Makkay János hitelesítő és lelet­mentő ásatást. 4 9 A Makkayék által megkezdett munka továbbfejlesztését jelentették az Andrew Sherratt és újabban Gyucha Attila és társai által végzett kutatási programok. Az Ashmolean Mus­eum of the University of Oxford munkatársai a szeghalmi járásban végeztek - a hagyományos terepbejárást geofizi­kai felmérésekkel és szondázó ásatásokkal ötvöző - kuta­tómunkát. 5 0 Hasonló mikroregionális projekt helyszíne volt Gyomaendrőd 5 1 és Ecsegfalva 23. (Kiri-tó) környéke is. 5 2 A Békés megyei MRT terepbejárások eredményeit felhasználva vizsgálta Gyucha Attila, William A. Parkinson és Paul R. Duf­fy a Körös-vidék őskori településhálózatát. 5 3 E modern kutatási programok közös jellemzője, hogy egy­szerre tesznek fel a környezetre és a társadalomra vonatkozó kérdéseket. Én is erre törekedtem, bár nélkülöznöm kellett a felszíni leletgyűjtést kiegészítő módszereket. Így a legtöbb esetben olyan megfigyeléseket tehettem csak, melyek még rászorulnak a feltárási eredményekkel való alátámasztásra. A lelőhelyek földrajzi elterjedésére vonatkozó adatok, a lelőhelycsoportok elkülönítésére tett kísérletem részleteiben 47 LÜNING, Jens 1988. 55-70., Abb. 26-29., 39.; LÜNING, Jens ­STEHLI, Petar 1994. 87-89. 48 SHERRATT, Andrew 1982. Fig. 8. 49 MAKKAY János 1989. 21-22. A topográfiai köteten túlmenően MAK­KAY János az 1982-es, a magyarországi neolitikum kutatását ösz­szefoglaló munkájában egy teljes fejezetet szentelt a településhálózat változásának. Elemzésében az MRT eredményeire, s elsősorban a Szarvas környéki mikrorégióra támaszkodott (MAKKAY János 1982. 104-164., 4-7. térkép). 50 SHERRATT, Andrew 1982., 1983. 51 BÖKÖNYI Sándor 1992. 52 WHITTLE, Alisdair 2007. 53 GYUCHA Attila 2008. | 384

Next

/
Oldalképek
Tartalom