Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Füzesi András - A neolitikus településszerkezet mikroregionális vizsgálata a Tisza mentén Polgár és Tiszacsege között
Természettudomány és régészet | részlete; 5. vörös színű, hat párhuzamos, vízszintesen futó, beszurkálással kialakított vonallal díszített töredék. Utóbbi a Stichband-kultúra jellegzetes díszítését utánozza. A leletanyag kisebb részét az AVK 1, nagyobb részét a kései vonaldíszes - szakáiháti periódusra keltezhetjük. Településcsoportok A neolit lelőhelyek egyenletesen oszlanak el a vizsgált területen - az egykor vízjárta medrek és mélyedések partján sorakoznak, így csak hozzávetőlegesen lehet elkülöníteni köztük térbeli csoportokat, a gyűjtőterület - elsősorban a talajtani adottságok - hasonlósága alapján. 2 6 A lelőhely földrajzi környezete elsősorban az adott közösség gazdaságát határozza meg - az adott társadalom életmódjának tükrében. 2 7 A környezeti adottságok és az életmód kölcsönösen fennálló ok-okozati összefüggései miatt több figyelmet kell szentelnünk az adott közösség által hasznosítható területnek. Az elemzésben a Magyar Földtani Intézet geológiai térképét használtam, melyen néhány jellegzetes elhelyezkedésű és/ vagy régészeti szempontból érdekes lelőhely gyűjtőterületét jelöltem ki - a közvetlen környezet (1 km sugarú kör), a félórányi távolságon belüli (2,5 km sugarú kör) és egy órán belül elérhető körzet (5 km sugarú kör) feltüntetésével. A legkisebb körbe eső területet naponta használta a közösség, a tágabb területen végezte a mezőgazdasági tevékenységek nagy részét, a legtágabb körön belül - néhány távolabbi nyersanyagforrást leszámítva - az igények fennmaradó részét elégítette ki. 2 8 Marek Nowak mikroregionális vizsgálataiban a hasonló gyűjtőterülettel rendelkező lelőhelyeket kezelte egy mikrorégióként, míg a statisztikailag szignifikáns különbséget nem mutató mikrorégiókat sorolta egy mezorégióba. Az általam felállított településcsoportok az ő mikrorégió fogalmának feleltethetők meg, míg a mezorégió észak és dél felé túlterjed a vizsgált terület határain. 2 9 Az egyes csoportok kialakításánál a földrajzi közelség mellett a hasonló gyűjtőterület volt a legfontosabb szempont. Ezek alapján - északról dél felé haladva - a következő csoportok rajzolódnak ki: 1. Folyástól északra lévő terület (1., 4., 5., 6., 12. Ih.). Az öt neolit korú megtelepedés agyagos talajon, az ártér és a 26 RENFREW, Colin - BAHN, Paul 1999. 242-243.; NOWAK, Marek 1997. 29-30. GYUCHA Attila, William A. PARKINSON és Paul R. DUFFY a Körös-vidék őskori megtelepedéseit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a talajtani adottságok a Körösök mentén kevéssé befolyásolták a települések létrejöttét, sokkal inkább a vízrajzi elemek hatottak rá. Környezeti rekonstrukciójukban cáfolták a holocén medrek gyakori helyváltoztatását. Egy alsó szakasz jellegű, stabil vízrendszer alapján különítették el mikrorégióikat (GYUCHA Attila - DUFFY, Paul R. 2008. 20-21., 28.; GYUCHA Attila - PARKINSON, William A. 2008. 82., 90.). 27 KÖSSE, Kristina 1979.125-146. 28 RENFREW, Colin - BAHN, Paul 1999. 242-243. 29 NOWAK, Marek 1997.15-38. Hortobágy lefolyástalan területei között fekszik. A pleisztocén magaspart előtt egy 2-5 km széles, az atlanti magas ártérhez tartozó sáv terül el. A Hortobágy északi részén, Polgár-Folyás-Görbeháza között egy holocén kori tó (Görbe-tó) jelenlétét bizonyítják az itt lerakódott üledékek, mely vízutánpótlását a Tisza áradásaiból nyerte. 2. Alsó-Selypes-csatorna és Király-ér mentén fekvő lelőhelyek (13., 14., 21-25., 28. Ih.). Ez a szubboreális idején teljesen szárazzá vált, magas ártéri terület Polgártól Újszentmargita-Nagyszögig képez összefüggő területet. A nyugati peremén fekvő magasabb részek, ill. a zátonyszerűen kiemelkedő területek (pl. Szilmeg) már a neolitikum idején megtelepedésre alkalmassá váltak. Szilmeg esetében nemcsak a Tisza magas ártere, hanem a Görbe-tó is 1,5-2 kmes távolságon belül van (3/d-e ábra). A vízközelség és a vízi élővilág fontosságát bizonyítja a lelőhelyen talált objektum nagy mennyiségű kagylóhéja is. 3. A Folyás és Újszentmargita-Nagyszög közötti magasparti szakasz (18-20., 29-30., 34-38. Ih.). A Folyás és Újszentmargita közötti pleisztocén korú infúziós lösztábla északnyugati peremén sorjázó neolit megtelepedések körülhatárolása nem minden esetben egyértelmű. A Kereszt-fenék és Bivalyos-tanya területén közvetlen a löszplató szélén, a Deli-ház-dűlő esetében az atlanti ártérhez tartozó, iszappal fedett szárazulaton találhatóak a lelőhelyek. Mindkét esetben nagy mennyiségben hozzáférhetőek a magas ártér többé-kevésbé száraz területei és az infúziós löszfelszínek is. A keletebbi lelőhelyek a Görbe-tó területét, annak közelsége révén, intenzívebben hasznosíthatták (4/a ábra). 4. Árkus-ér menti lelőhelyek (39-49. Ih.). Ezek közül 7 közvetlen a holocén időszakban kialakult magaspart szélén található, a 2. csoporthoz hasonló környezetben, míg 3 keletebbre, az infúziós löszfelszín szélén, vagy ahhoz közel. A területet nyugat-kelet irányú mélyedések tagolják, megtelepedésre az ezek közötti magaslatok alkalmasak. A területen előkerült neolit töredékek kisméretű, nem túl intenzív megtelepedési viszonyokra utalnak. 3 0 Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk a megfigyeléseket korlátozó külső tényezőket - erózió, leletanyag/lelőhely pusztulása, fedettség stb. - sem. 5. Kis-Szilágy (50-51., 59., 62. Ih.). A Margita-meder belső részén fekvő, infúziós lösszel borított, nagyjából háromszög alakú területen mindössze két lelőhelyet találtunk. A legmagasabb, nyugati részen gyűjtöttünk neolit leleteket (50-51. Ih.). A mezőgazdasági termelésre alkalmas löszfelszínek szinte teljes egészében a lelőhely hasznosítási zónájába esnek, ugyanakkor jól megközelíthetőek a közeli, pleisztocén iszapon képződött talajok és a magas ártér szárazabb részei is (4/b ábra). A löszplató délnyugati és északi peremén több, 30 MAKKAY János 1982.122. 381 I
