Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Füzesi András - A neolitikus településszerkezet mikroregionális vizsgálata a Tisza mentén Polgár és Tiszacsege között

Tisicum XIX. ra datálja.

1

0 Az általa megfigyelt formai, méretbeli és térbeli azonosságokat felhasználva Polgár és Tiszacsege között több, a korai időszakra datálható meander azonosítható. A legjobb, legfelismerhetőbb állapotban az Újszentmargita és Tiszacsege területén található Margita- és Inta-meder maradt meg. Az őskörnyezet rekonstrukciója során öt alakító tényezőt kell figyelembe vennünk - talaj, víz, klíma, vegetáció, ember. Ezek mindegyike alapvetően határozza meg egy-egy szegmensét az összképnek, ugyanakkor a köztük fennálló sokrétű és szerteágazó kapcsolatok miatt egymásra is hatással vannak.

1

1 E komponensek együttesen eredményezik a környezet rendkívüli mozaikosságát.

1

2 Az alapkőzet a további földtani változások során kialakuló talajtípusok jellegét és az eróziós folyamatok révén létrejövő különböző felszínformákat határozza meg. Ez utóbbi változásokban nagy jelentősége van a víznek.

1

3 A rendszeresen ismétlődő áradások nemcsak a felszínformák és a környezet alakításában vettek részt, hanem meghatározták e többékevésbé zárt világ lehetséges kapcsolatait is. A terület északon Polgár irányába (az ún. Polgár-sziget felé), délnyugaton Tiszacsegénél az ároktői partokkal, délkeleten Hortobágy és Balmazújváros felé.

1

4 A klimatikus és vegetációs zónákra vonatkozó adatok elsősorban konzerválódott minták, zárványok (mocsarak-tavak üledékeinek) vizsgálatából származnak. Ezeket kiegészítik a régészeti kontextusból származó pollenadatok.

1

5 A keleméri Mohos láp kapcsán foglalta össze Sümegi Pál azokat a növényzeti és geokémiai változásokat, melyek az ember környezetére gyakorolt sokrétű hatását tükrözik.

1

6 A vizsgált mikrorégió őskörnyezetének meghatározásához térben és időben közeli analógiát jelentettek Sümegi Pálnak és munkatársainak Polgár-Csőszhalom későneolit tell-település természeti környezetével és a Hortobágy holocén kori szikesedésével kapcsolatban végzett vizsgálatai.

1

7 10 SÜMEGI Pál 2003. 37-38., 7-8. ábra 11 CLARKE, David F. 1968. 132-138., Fig. 22-23; DINCAUZE, Dena F. 2000. 32.; K0SSE, Kristina 1979. 12 SÜMEGI Pál - HERTELENDI Ede - MAGYARI Elemér - MOLNÁR Miklós 1998.184-185.; SÜMEGI Pál 2000. 7-8; SÜMEGI, 2001. p. 115 13 BUTZER, K. W. 1986. 75-76., 120-202. A hidrológiai folyamatok nemcsak általánosságban, hanem az egyes magyarországi vizekre lebontva is tanulmányozhatók (MIKE Károly 1991. 361-577.). 14 Vö. 1. katonai felméréshez készített országleírás adatait: Arcanum Adatbázis. 15 SÜMEGI Pál - HERTELENDI Ede - MAGYARI Elemér - MOLNÁR Miklós 1998.185., 188. 16 SÜMEGI Pál 1997. 6. ábra; lásd még: SÜMEGI Pál 2005. Fig. 3.; JUHÁSZ Imola 2005. 42. Tab. 2. 17 SÜMEGI Pál 2001., 2003.; SÜMEGI Pál - BODOR Elvira - TÖRŐCSIK Tünde 2005. A Sümegi Pál és Molnár Sándor által újabban közzétett, Ecsegfalva 23. lelőhelyre vonatkozó környezeti rekonstrukció is kiinduló pontot jelentett (SÜMEGI Pál - MOLNÁR Sándor 2007.). A talajvízszint alakulása szempontjából négy zónát különíthetünk el.

1

81. a talajvízszint minimuma alatti, állandóan vízzel borított területeket; 2. a minimális és maximális vízállás közötti, ártéri területeket (A. alacsony, B. magas ártér); 3. a talajvízszint maximuma feletti, száraz felszíneket; 4. a talajvízszint maximuma alatti, rossz lefolyású, belső területeket. E zónákon belül eltérő altalajokkal és talajképző folyamatokkal találkozhatunk. Az ártéri mocsarak jellemző növényzete - galaj, gyékény, nád, szittyó - az alacsony ártérben, az állandóan vízzel borított területekhez közel jelenik meg (1). A magas ártéri területeken alakul ki a száraz galéria erdők zónája - szil, tölgy, fűz, mogyoró fajokkal (2). A folyóhátakon az erdős sztyepp fajai élnek (3), valamint itt létesítették az első szántókat és legelőket (4). Afolyóhátak mögötti, mélyebben fekvő, belvízzel-árvízzel időnként borított térségekben szikes mocsarak növényei fordulnak elő (5).

1

9 A neolitikus környezet rekonstruálásánál figyelembe kell vennünk, hogy a szubboreális, alacsony ártér már a vizsgált időszak után keletkezett. Ugyanakkor már a neolit időszakban elkezdődött a korai holocén ártér magasabb részeinek kiszáradása. Ezt igazolják, azok a neolit települések, melyek ilyen korú geológiai képződményeken jöttek létre (21-25., 28., 37-50. lelőhelyek). Neolit lelőhelyek A terepbejárás során feltérképezett 59 neolitikus korú megtelepedéssel a már ismert lelőhelyek száma a vizsgált területen összesen 63-ra emelkedett. A terepbejárás során szerzett, más korszakokra vonatkozó adatokat táblázatos formában, a gyűjtött leletanyag mennyiségi adatait feltüntetve közlöm, a legnagyobb számban képviselt, feltehetőleg a legintenzívebb korszak kiemelésével (1. táblázat). Jelen tanulmányomban csak néhány - a leletanyag alapján kiemelkedő - lelőhelyet ismertetek részletesebben: 1. Polgár - Kása-domb-dűlő Az ideiglenesen vízzel borított, mocsaras területek és szikes rétek felé fokozatosan süllyedő terepen, a Kása-domb területén (KÖH 35218) és közvetlen környezetében gyűjtöttünk leleteket. 2002-ben Hajdú Zsigmond már végzett ásatást a halom szomszédságában (KÖH 35219). A domb testébe vágott korábbi szondában találtam nagyobb méretű, szakáiháti töredékeket. 2. Folyás - Szilmeg II. Folyás - Szilmeg területén sikerült a már ismert lelőhely mellett (KÖH 54370) egy újabb neolit megtelepedést azonosítani (14. Ih.). B. Kutzián Ida 1950-ben végzett ásatást Folyás-Szilmeg lelőhelyen. A telepen 5 csontvázas sírt tárt fel, 18 V.ö. SÜMEGI Pál 2003. 71., 21. ábra 19 SÜMEGI Pál 2003. 21. ábra; KÖSSE, Kristina 1979. Fig. 3-4., Map. 5. A számok a 3.c ábrán szereplőknek felelnek meg. | 378