Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Madaras László - Adalékok a kettős temetkezések egyik változatának értelmezéséhez

Régészettudomány MADARAS Lá szló Adalékok a kettős temetkezések egyik változatának értelmezéséhez A régészet tudományának nagy kérdései közé tartozik az, hogy van-e lehetőségünk eljutni a mindennapok intimitásáig. Vajon képesek vagyunk-e olyan érzelmeket, mint szeretet, szerelem, egymás iránt érzett megbecsülés, házasság stb. érzékelni a régészet megfigyelésein keresztül, vagy sem. A történeti források adnak ugyan bizonyos képet minderről, s a ránk maradt mitológiai történetek is a segítségünkre le­hetnek. Hadd érzékeltessem néhány rövid példával, mire is gondolok. Nézzünk két történetet, amely az írott forrásokból ránk maradt. Mindkettő történet az Avar Kagán közvetlen környe­zetében játszódik. Theophylactus Simocatta I 8, 2-7 „Volt egy szkíta férfi, aki a Bookolabras elnevezést viselte. Ha erről a megnevezésről valamit világosan tudni kívánsz, mindjárt átteszem a nevet görögre. A szkítákéból a mi nemes nyelvünkre átültetve akkor találjuk el a helyes fordítást, ha mágust, illetőleg papot mondunk. Nos ez volt az, aki ez idő tájt veszélyes vakmerőségre vetemedett. Együtt hált a kagán asszonyai közül eggyel és e rövidke gyönyör csalétkét be­kapva halálos nagy veszedelem hálójába gabalyodott. Gya­nította, hogy rossz cselekedete kiderülhet és kézzel fogható bizonyítékot szülhet. Menekülni készült tehát vissza népe ősi törzséhez, megnyerve magának gepida alattvalói közül he­tet. Az ősi törzset a hunok alkotják, keleten laknak a perzsák szomszédai; a többség számára ismertebb néven türköknek is mondhatjuk őket. Átkelve a Dunán a libidinek városa (vagy Libidina városa) felé tartott, ám a Duna őrzésére kirendelt római vezérek egyike elfogta és ő nyíltan feltárta szárma­zását, régebbi lakhelyét és azt a gyönyörhajhászást, amely onnan való távozásra kényszeríttette. Miután szerencsétlen­ségének előadása őszintének mutatta, a vezér elküldte őt a császárhoz." A történet alapelemeiben megjelenik Menander Protector EL p. 220, 6-221,11 passzusában is. 1 Maga az esemény valószínűleg 582 tavaszán-nyarán tör­ténhetett. S az, hogy ez még évek múltán is élénken élt a Kagán emlékezetében mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az 586-587 körüli avar-bizánci háború kitörésének egyik oka éppen az volt, hogy a Bizánci Császár nem adta ki a szökött főpapot a Kagánnak. Vagyis még ekkor is „casus belli" volt a több éve történt esemény. 1 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1992. 53 és 51. A másik történet jóval későbbi, s Itáliában játszódik, szin­tén a Kagán környezetében. Ez is egy szerelmi történet. Paulus Diaconus IV 37-38 (Glossar A I 246-247) „Romiida megpillantotta őt a falakról, s miután ifjúsága virágjában levő férfinak látta, semmirekellő utcanő módjára megkívánta. S rövidesen hírvivő útján tudomására hozta, hogy amennyiben asszonyává veszi őt, átadja neki a várost egye­temben, akik ott vannak. Amint ezt meghallotta a barbár király, gonosz hátsó gondolattal megígérte neki, hogy teljesíti kíván­ságát, s megfogadta, hogy asszonyául veszi. Romiida percig sem késlekedett, a friauli erőd kapuit megnyitotta, s maga meg az összes ott levő vesztére az ellenséget beengedte. 2 Romiidát, minden gonoszság kútfejét, az avarok királya esküjéhez híven, miként megfogadta, egyetlen éjszaká­ra mintegy házastársul vette; legutoljára azonban tizenkét avarnak adta át, hogy azok egy teljes éjszakán át egymást váltva kéjvágyuk kielégítésével gyötörjék őt. Azután a mező közepén egy karót szúratott le, és utasítást adott, hogy an­nak csúcsát dugják bele; ráadásul gyalázatára ezt mondotta: „Ilyen férjjé vagy te méltó". 3 Mindebből is látható, hogy az Avar kagáni udvarban a min­dennapokban is zajlott az élet. Na de mi történhetett az avar falvakban? Erről szinte sem­miféle elképzelésünk nincs. Vagy talán mégis megtudhatunk valamit a feltárt sírok megfigyeléseiből, azok anyagának elemzéséből? Itt és most két egymástól távol előkerült sír bemutatásá­val keressük a választ, de legalábbis a válasz lehetőségét a feltett kérdésre. Az egyik sír Szentes határában került elő, a Szentes-kajáni VII-VIII. századi temetőben. A 351. sír leírása: M: -220, Ny, F, H: 165, N, H: 154. Lovassír. Szorosan egymás mellé fektetett férfi és nő csontvázával. Baloldalon feküdt a nő; bal alsó karja a medencébe hajolt. A férfi jobb oldalán, fejjel annak lába irányában feküdt a ló. A ló hossza: 180 cm. 2 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1992. 53 és 51. 3 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1992. 148-150. 333 |

Next

/
Oldalképek
Tartalom