Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Cseh János - Kereskedelmi áru importált mázas kerámia a Kr.u. 4-6. századból kengyeli lelőhelyeken (Baghy-homok és Kengyelpart I)
Régészettudomány formájában. A keramikaforma lágyan ívelt csonkakúp - a klasszikus dörzstál-perem sem tér el a szokásostól (vízszintesen kitett, belső bordával képzett). Szájátmérőjét cca. 25 cm-re volt lehetséges rekonstruálnom (falvastagsága: 0,50,8 cm). A mélytál magassága 10-11 cm körül alakulhatott. A három kengyeli lelőhelyen előkerült pontosan kéttucatnyi (24 darab) mázas kerámiatöredék nagyjában-egészében egyenlően oszlik meg a kisrégió kora népvándorlás kori alperiódusai között (ez jól látható az áttekintő táblázatból: 2. kép). Miből is arra kell következtessek, hogy az ilyenféle áru a Kr.u. 4. század utolsó negyedétől a 6. század 50-es/60-as éveiig folyamatosan érkezett, érkezhetett ide, legalábbis hosszabb ideig tartó elmaradás, megszakítás nélkül. Egy kissé markánsabbnak tűnik a már bizonyosan gepidákat jelentő kora népvándorlás kor B csoport emlékanyagának mázas keramikája, ami persze véletlen is lehet, jóllehet a rákóczifalvi leletek is éppen ezekre az évtizedekre esnek. A dörzstálaknak pontos analógiáik vannak a provinciális római fazekasműhelyek, dunántúliak (és ehhez hozzávehetjük: szerémségiek) készítményei sorában, különösen a kengyelparti példánynak (de a Kiss-tanyainak is). Végső soron a duzzadt tálperemeket és a profilált aljrészietet (?) sem tudom határozottan máshová besorolni. Tulajdonképpen ezen a ponton kezdődik a dolog izgalmasabb része, tudniillik a kora Merowing-kori mázas kerámia históriája. A nagyon jellegzetes késő római formák eltűnnek, már amennyire ezt a megállapítást a fragmentumok megengedik, mindenesetre az összkép - ha csak árnyalatokban is - más. A korsó-/palacktöredék és a rádlis díszítés a Kr.u. 4-6. század általános jelensége lehet, én azonban - az objektumok keltezése alapján - konkrét, szűkebb, két-három generációs periódusok határai közé tudom szorítani őket. Sőt mi több, ez a datálás a kora népvándorlás kor C csoport esetében negyven-ötven évre zsugorítható, mely már egész jó kutatási eredménynek számít. A kengyeli (kiegészülve a rákóczifalvi hun kori és az utáni) szarmata-gepida és gepida településhelyek távolsági kereskedelmi kapcsolatai, a mázas edények vásárlás vagy csere útján történő beszerzését illetően, magától értetődően nyugat és dél felé mutatnak: a szállítók, kalmárok - merkátorok/ negociátorok- a dunántúli és az észak-balkáni manufaktúrák, utóbbit tekintve a kora bizánci műhelyek portékáit közvetítették a Duna túloldalán élő germánok felé. Kelet-római/bizánci birodalmi felségterületen, dición (ditio) a Kr.u. 5-6. század folyamán rendre gyártottak mázas keramikát - Pannónia/ Valeria, a szóba jöhető Duna-kanyar tágabb térsége ilyen vonatkozásban kérdéses. Mindenesetre a Kr.u. 5. század vége feléig (pl. a tokodi emlékanyag alapján) számolni lehet azzal, hogy ilyen cserépáru nyugatról is érkezhetett a Közép-Tisza vidékére, mint legközelebbi származási helyről, át a puszta Duna-Tisza-közén a hagyományos, még a római kor folyamán kialakult kereskedelmi útvonalakon. (Ha a rádlisoros díszítésű cserép mégis korábbi lenne, mint a Kr.u. 6. század, úgy ennek jó példáit tudom említeni Alsó-Ausztriából. 7. kép. A Kr.u. 5-6. században is működő és mázas technológiát alkalmazó fazekaskörzetek a Balkánon és az Appennini-félszigeten, valamint Kengyel-Rákóczifalva (CVJETICANIN 2006 183. Fig. 27. nyomán) Abb. 7. Keramikbezirken mit glasierter Technologie aus den 5-6. Jahrhunderten nach Chr. auf dem Balkan und auf der Apennin-Halbinsel, bzw. die Fundstelle Kengyel-Rákóczifalva. (nach CVJETICANIN 2006 183. Fig. 27.) A déli, Al-Duna-vidéki, balkáni kapcsolatok sem zárhatók ki, a stabilabb, rendezettebb birodalmi viszonyok, a „továbbműködő" provinciális figlinák (officinák) okot adnak ennek jogos föltételezésére. A kora középkor első századában a legújabb kutatások nyomán a Morava és a Drina között - szűkebben a Nyugati- és a Déli-Morava alkotta régióban -Dardania területén, határán (Dacia dioecesis, lllyricum orientale prefectura) léteztek olyan fazekasközpontok, pl. a mai Novi Pazar környékén, amelyek szóba jöhetnek a legkésőbbi, úgy 400 km-nyi távolságra eső kengyeli mázas keramika legközelebbi gyártási helyeként. Ebből a daciainak jelzett régióból kiinduló föltételezhető áruforgalom - tengelyen/szekéren, azaz szárazföldön vagy vízi úton - fő csapásában a Morava-Duna-Tisza mentén bonyolódhatott le, esetleg határ menti vásáros helyek közbeiktatódásával. Azt hiszem, jóval kevesebb az esélye annak, hogy egy másik Kr.u. 6. századi műhelykör, a messzebbi észak-itáliai, pl. Ravenna környéki, keleti gót, majd bizánci ditio (exarchátus) alatt álló térség termékei jutottak volna el a Gepida Királyság nyugati határzónájába (7. kép). Hogy ezek a balkáni kommerciális kapcsolatok még a későbbi, korai avar időszakban is léteztek és működtek, mutatják a Délkelet-Dunántúlon föltűnő különböző bizánci kerámiakészítmények (pl. Kölked-Feketekapu, telepleletek - itt találó, korai középkorinak meghatározott párjára akadni szűknyakú korsómnak). Mindezekhez a fejtegetésekhez okvetlenül hozzáteendő, hogy esetleges későbbi történések, egyéb, utólagos meggondolások módosíthatják azokat; ráadásul látóköröm is korlátozott. A témát egyáltalán nem tartom lezártnak, elsődleges célom a leletek korrekt publikálása és az egész problematika fölvetése volt. Visszatérve még mondat erejéig a honi szerb folyam vidékére, valamelyest indokoltnak látszik megemlíteni, hogy idő haladtával szépen szaporodnak azok a régészeti leletek, amelyek határozottan gepida etnikai csoportok jelenlétére 329 |