Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Cseh János - Kereskedelmi áru importált mázas kerámia a Kr.u. 4-6. századból kengyeli lelőhelyeken (Baghy-homok és Kengyelpart I)

Tisicum XIX. KENGYELPART I 4. kép. Mázas keramika. Kengyelpart 1,1-4:1994/A objektum; 5:1995/A objektum; 6:1995/1. szelvény. Abb. 4. Glasierte Keramik. Kengyelpart 1,1-4: Befund 1994/A; 5: Befund 1995/A; 6: Abschnitt 1995/1. A csillogó máz az edények külső fölszínét borította, pár pöttytől eltekintve - mondhatni a szabályt erősítő kivétel egy aljtöredék jó belső mázazása. Megfigyelhető a réteg kopása, lepattogzása. A mázszín zöldes, zöldesbarna, zöldessárga, világos zöldes, barnászöld, barnás. A falvastagság olyan, hogy bármely más finomkorongolt árunak megfelelne. Két perem és ugyanannyi fenéktöredék mellett a többi oldalrészlet. Duzzadt és egyszerű, „fölálló" szájrészű tálat (már csak nagyon halvány nyomokban megmaradt mázzal vagy inkább annak jeleivel), csészét-poharat reprezentálhat, a profilált és profilálatlan aljak (ha az előbbi egyáltalán a mázas kerámia körébe tartozik) 5 cm és 7 cm átmérővel fazékszerű fazekasárura látszanak utalni. Az oldaltöredékek sok információt nemigen hordoznak, annál többet az 1994/A objektum kis együttese, főként egy összeállított részlet, mely szűk- vagy palacknyakú, hasas testű, talán füles importáru volt, s még alkalmasint a legmarkánsabb. Homorú nyakának átmérőjét kb. 2,5 cm-re tudtam rekonstruálni. A ház egyik lelete vállon induló füllel ellátott készítmény lehetett. Díszítést vagy ahhoz közelálló jelenséget három edényrészleten lehet tanulmányozni: pl. egyszerű horizontálisan bekarcolt vonalakat a nyak és a váll kapcsolódásánál az imént tárgyalt esetben. Azt hiszem, föltétlenül izgalmasabb másik két leletem, több sorban eszközölt, kétségtelenül körülgörgetett rádli-szerű, rovátkolt díszítőszerszámmal (Rollrädchen) kivitelezett mintázattal, mely ebből a szempontból a kengyeli mázas keramika kiemelkedő darabja. A szebbik az 1995-ben föltárt A objektumból (ház) jött napvilágra. (Teljességgel azonban nem vagyok meggyőződve legkésőbbi voltáról, az áttekintő táblázatnál mégis így soroltam be, tekintettel a ház korára.) A mortarium, mázas dörzstál az 1991 őszén napvilágra hozott J objektum sütőkemencéjében volt, s a cserépmosás során bukkant föl mint olyan, legnagyobbként Kengyelpart l-en, a Kiss-tanyai párdarabja gyanánt. A provinciális római fazekas olyan agyagból korongolta, mely szórványosan fehéres kavicsszemcséket tartalmazott. Az első égetésnél világos barnás színárnyalatot kapott. Külseje a nyers cserépig lekopott, de azért itt és másutt megfigyelhető, hogy nagyon vékony, külön agyagmáz, bevonat fedte, sötétesebb tónusban. Tulajdonképpen ezt borítja a sárgás-barnás-zöldes fémközelebbről ólommáz a szájrészen, bár foszlányokban, és a belső oldalfelületen. Eme részen jól tanulmányozható a máz alatti jellegzetes felszíndurvítás, mm-ekben mérhető nagyságú darabkákból álló (beágyazott) „drappos" kavicsréteg | 326