Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Magdolna Vicze - Nagyrév symbolism revisited: Three decorated vessels from Százhalombatta and Dunaújváros
Tisicum XIX. VICZE Magdo lna A Nagyrévi szimbolikus ábrázolásokról: három díszített edény Százhalombattáról és Dunaújvárosból A magyarországi kora bronzkor egyik sajátos leletcsoportja a geometrikus motívumokkal díszített különböző tárgyak együttese, melyek elsősorban a Nagyrév-kultúra (társadalmi csoport) tárgyi emlékanyagába tartoznak. A három edény publikálása alkalmat nyújt ezen speciális leletek lehetséges társadalmi jelentésének megvizsgálására. Először 1984-ben Schreiber Rózsa gyűjtötte össze az addig ismert összes edényt, amelyen ilyen motívum található. Vizsgálatának célja a nagyrévi kultúra vallási hitébe történő bepillantás az összegyűjtött motívumok és egy speciális edény (Budapest-Pannonhalmi út) díszítése alapján. Csányi Marietta publikációi felhívták a figyelmet, hogy ezek a sajátos díszítőelemek nem csupán edényeken és bekarcolt formában jelennek meg. Ez rávilágít arra, hogy ilyen motívumok megjelenésével sokkal szélesebb körben és alkalmazási móddal kell számolnunk, melybe a ruhák és más, régészetileg már nem kimutatható anyagok is tartozhattak. A bemutatott három edény díszítési kompozícióját figyelembe véve, három önálló csoportba lehetett őket sorolni. Az első csoportba az egyszerű horizontális sávban megjelenő és ismétlődő motívumkompozíciók tartoznak, a másodikba a függőleges irányban alkalmazott sávos díszek. A harmadik csoport a legösszetettebb mind a kompozíció, mind az alkalmazott minták alapján. Erre a kategóriára a felület szimmetrikus, keretezett zónákra történő felosztása a jellemző, mely kereteket hol egy-egy minta, hol egy egész kompozíció tölt ki. A tanulmányból helyhiány miatt kimaradtak azok a leletek, amelyeket ezen kategóriák közül egyikbe sem lehetett sorolni. De ettől függetlenül a rajtuk található kompozíciók szerves részét alkotják a nagyrévi társadalom hagyományának és szokásainak, s nem mondanak ellent a bemutatott három edény kapcsán tett elgondolásnak. Az mindig is világos volt, hogy ezeknek a speciálisan díszített edényeknek rituális jelentésük lehetett. De az egykori társadalom tagjaira kivetített hatásukat, jelentésüket nem vizsgálták. Felvetődik a kérdés, hogy mit jelenthetett a társadalom azon tagjaira nézve, akik használták, illetve használhatták ezeket az edényeket. Valószínűsíthető, hogy a rituális motívumok a tárgyakat különleges események, történések eszközeivé vagy részeseivé tették, nem különben a társadalom azon tagjait, akik aktívan közreműködtek ezeken a sajátos eseményeken. A Nagyrév-kultúra temetkezési szokásairól alkotott legújabb ismereteink (CSÁNYI Marietta 1992.; 1998-9.) alapján feltételezhető, hogy ez a speciális szerep talán örökölhető is lehetett. Lineáris összefüggés képzelhető el az edények motívumainak egyszerűsége és a cselekményben résztvevők (mind az egyén, mind a közösség) fennhatósága, ereje, valamint befolyása között. Szegényebb az edény motívumvilága, kisebb a közösség fennhatósága. A már többször említett változatosság a díszítések előfordulásában (vaddisznóagyaron, házfalon, különleges agyagtárgyakon és végül edényeken) felveti rituális specialisták kimutatásának lehetőségét a nagyrévi társadalomban. | 318