Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - V. Szabó Gábor - Egy hiányzó láncszem… Adatok egy új késő bronzkori szitulatípus kapcsolatrendszeréhez
Tisicum XIX. A legközelebbi párhuzam Edényünk legközelebbi párhuzamát egy hozzá hasonló sorsú, a nemzetközi műkincspiacon feltűnt, bizonytalan lelőkörülményű szitulában fedezhetjük föl. A kiváló állapotú, madárfejekkel és napkoronggal díszített bronzedényt 10 bronzcsészével együtt a bécsi Dorotheum 2001 november 14-i aukciójának katalógusában mutatták be a kalapács alá kerülő tételek sorában. (3. kép) A gazdagon díszített bronzszitula és a bronzcsészék a régészeti szakirodalomban először 2007-ben jelentek meg, amikor J. Bártik egy szlovákiai magángyűjtemény késő bronzkori anyagának közlése során ismertette és röviden elemezte a bécsi aukción bemutatott bronzedényeket. 4 1 Véleménye szerint a magángyűjtemény bronzedényei valamint az aukcióra bocsátott leletegyüttes egyaránt a kelet-szlovákiai Abos/ Obisovce késő bronzkori erődített településéről származhatnak. 4 2 Ezen a lelőhelyen került elő egy már-már legendás, állítólag 60 bronzedényt és aranytárgyakat tartalmazó kincsegyüttes, 4 3 melynek a szerző véleménye szerint mindkét bemutatott anyag része lehetett. Az aukciós katalógus rövid feljegyzése szerint a bronztárgyak német magántulajdonból kerültek kalapács alá. Jelenlegi birtokosukról - hasonlóan a mi edényünkhöz - semmilyen adattal nem rendelkezünk. Az állítólagos abosi/obisovcei díszített szitula formajegyei alapján az általunk ismertetett edényhez hasonlóan a hosszúpályi szitulák körébe sorolható. A magyarországi szitulávai megegyezően ezt az edény is 4 füllel látták el és füleibe ugyancsak négyszögletes keresztmetszetű karikák vannak befűzve. Oválisra kalapált alsó fülvégződéseit 5 kúposfejű szögeccsel rögzítették az edény oldalához. A füleket geometrikus mintázatú bevésett vonalkötegek díszítik. A szlovákiai edény pontsorokból valamint kis-, közepesés nagyméretű trébelt dudorokból kialakított, madárfejeket és napkorongokat magába foglaló díszítő paneljének ikonográfiája élesen eltér azonban az ismertetett magyarországi szituláétól. A két fül között egymás fölé kialakított napbárkanapkorong motívum, 4 4 illetve a fülek alatt úszó „madárhajóba" elhelyezett, ívelt sugaras koszorúval övezett napkorong 45 alkotta díszítési rendszer párhuzamait elsősorban a Kárpátmedencétől északabbra eső területek szituláiról és bronzamforáiról ismerjük. 41 BÁRTIK, Juraj 2007. 29, 34). 42 J. Bártik értesülése szerint a szitulát és a bronzcsészéket aukcióra vivő személy Abost/óbisovcét nevezte meg az együttes lelőhelyeként. 43 Az abosi/obisovcei lelőhelyről fémkeresős rablóásatás során előkerült legendás kincsről és a lelőhelyen előkerült további bronztárgyakról először E. Studeníková tudósított. (STUDENÍKOVÁ, Etela 1999.177; STUDENÍKOVÁ, Etela 2007). 44 pl: Gevelinghausen, Vejo (JOCKENHÖVEL, Albrecht 1974. Abb 2, 4) 45 pl.: Siem, Mariesminde (THRANE. Henrik 1966. Fig. 19. 20) Biernacice, (GEDL, Marek 2001. Taf. 11. 37). A sugaras koszorúhoz hasonló díszítés jelenik meg az erősen töredékes szentes-nagyhegyi szitulán is (PATAY Pál 1969. 21; PATAY Pál 1990. Taf. 34. 63). Az abosi/obisovcei szitulát díszítőmotívumai valamint a vele állítólag összetartozó bronzcsészék 4 6 /biztosan keltezik a HaB1 periódusba. Összefoglalás A bemutatott két bronzedény sajátos keverékét mutatja a késő bronzkorba keltezhető kurdi és hajdúböszörményi valamint a kelet-alpi térségből ismert kora vaskori, kurdi szitula típusoknak. Formájuk, alakjuk arányai és fülkialakításuk a kurdi szitulák hosszúpályi variánsaival rokonítja őket és időben a HaA2HaB1 periódusokba helyezi. Hasonló formájú edényeken négy füles kiképzésre csak a Hallstatt-kultúra kelet-alpi lelőhelyeiről ismerünk példát, a HaC illetve HaD1 periódusokból. A lekerekített, szélesebbre hagyott fülvégződés ugyancsak a HaA2-HaB1 periódusra keltezett szitulákra jellemző megoldás. A fülekbe fűzött bronzkarikák használata térben és időben is széles intervallumot ölel át: a késő bronzkor HaA2HaB1 periódusaira keltezett hosszúpályi szitulákra ugyanúgy jellemző, mint a HaB2-3 és HaC periódusba keltezett marosvécsi és a kelet-alpi régió vaskori szitulaformáira. A fül felfüggesztésére használt kúpos fejű szögecsek, valamint a kurdi típusú szitulák késő bronzkorra keltezhető példányainál ismeretlen napkorongos-madárfejes díszítő motívumok a hajdúböszörményi típusú szitulák és velük egyidős B1 típusú bográcsok 4 7 köre felé mutat és egyértelműen a HaB1 periódus sajátosságait hordozza. Ugyancsak a HaB1-es keltezést erősítik meg az abosi/ obisovcei edény kíséretében előkerült KirkendrupJenisovice-típusú csészék (3. kép 2). A fenti adatokat összesítve az edények készítését a HaB1 periódusra tehetjük. 4 8 Érdekes és egyelőre biztosan meg nem válaszolható kérdést vet föl bronzedényünk időrendi viszonya a hajdúböszörményi típusú szitulákkal. Pusztán tipológiai úton a hosszúpályi és a hajdúböszörményi típusok közé helyezhető, átmeneti jegyeket hordozó darab, de az sem kizárható, hogy egy önálló - a hajdúböszörményi szitulákat készítő műhelyekkel egykorú - műhelykör, regionális sajátosságokat mutató produktuma. 4 9 46 Közülük három biztosan a Kirkendrup-Jenisovice-típusú csészék jegyeit hordozza (BÁRTIK, Juraj 2007. 34), és ezáltal szilárdan keltezhetőka HaB1 periódusba. 47 Trébelt díszítéssel a következő B1 típusú bográcsokon találkozhatunk: Mezőkövesd, Egyek, Máriapócs, Rohod (PATAY Pál 1990. Taf. 3, 12, 19, 23), Bardóc/Brádut (SOROCEANU, Tudor 2008. Taf. 18). 48 A HaB1 periódus hagyományosan a Kr.e. 10. századdal feleltették meg. A közelmúltban - elsősorban svájci és németországi dendrokronológiai adatokra építve - az 1050/1020-950/920 közti időszakba helyezték a periódus abszolút kronológiai határait. Újabban az 1085-1020-as évszámokkal is találkozhatunk a korszakkal foglalkozó kronológiai munkákban. 49 Tovább bonyolítja a kérdést az is, hogy maguknak a hosszúpályi és hajdúböszörményi szituláknak sem tisztázott a pontos időrendi viszonya: ugyanúgy fönnáll a lehetősége annak, hogy a hosszúpályi va| 288
