Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - V. Szabó Gábor - Egy hiányzó láncszem… Adatok egy új késő bronzkori szitulatípus kapcsolatrendszeréhez

I Tisicum XIX. 2. kép: A tiszántúli (mikepércsi?) bronzedény fotója alapján készült rajzok. Abb. 2. Aus jenseits der Theiß (Mikerpércs?) gefundenes Bronzegefäß, Zeichnungen nach Foto A bronzedény leírása Mivel az edényről csak egy kis felbontású fénykép áll rendelkezésünkre, a forma- és díszítő elemek egy részét csak bizonytalanul lehet megfigyelni és leírni (1-2. kép). Ugyanezen okból nem tudjuk megbecsülni az edényt alkotó bronzlemezek vastagságát sem. A fényképen megfigyelhető felületek arra utalnak, hogy az edény egésze jó állapotban maradt meg. Patinája egységesnek tűnik, mindössze az alsó harmadában figyelhető meg erőteljesebb korrózió. Az edény magasságáról nem rendelkezünk biztos adattal. A tárgyról készült fotón szereplő arányokat figyelembe véve, becslésünk szerint a szitula magassága kb. 45-50 cm, peremének átmérője pedig 40-45 cm lehet. Hasonlóképpen bizonytalan a szitulatestét alkotó palástlemezek száma.

6 A fotón egy helyen rajzolódik ki egyértelműen palástlemezek összeillesztése: az egyik fül felfüggesztése mentén világosan felismerhető a két összedolgozott lemezszél és megfigyelhető az őket összefogó, egymás alatt elhelyezkedő, elkalapált fejű szegecsek közül 3 darab. A fotón a lemezillesztéssel szemben, az edény külső oldalán, az ott található fül alatt, egy halvány függőleges csík rajzolódik ki, ami egy, az előbbihez hasonló lemezpár összeillesztésére utalhat. Amennyiben ez csakugyan lemezszéleket jelez, akkor a palást két lemezből van összeállítva. A fenéklemez elválása a fényképen sehol sem ismerhető fel. Az edény nyakát 4 pántfül hidalja át. A füleket alkotó lemezek felső és alsó végét ovális formájúra alakították. A füleket felül az edényperem belső oldalához 2 kúpos fejű szegeccsel, alul az edény vállához 3 kúpos fejű szegeccsel erősítették. A fülek díszítettek, ám a díszítéseket csak bizonytalanul lehet felismerni: szélükön bevésett vonalköteg(?) ismerhető fel, de a vonalak száma bizonytalanul látszik. A fülek középső részét két, meglehetősen bizonytalanul kirajzolódó, függőleges irányú, párhuzamosan kialakított bordadísz tagolja. A fülekbe tömör, négyszögletes átmetszetű, egybeöntött bronzkarikák vannak befűzve. A tölcséres nyak alatt a vállon 3 keskeny, párhuzamos borda fut körbe. A bordák alatt, az edényfülek közötti területet 4 sorba rendezett, trébelt, lencseszerű dudorok díszítik. A dudorokból kialakított sorok mindegyikét két-két pontsor szegélyezi. A dudorokból és a kisméretű pontokból álló díszítések egy téglalap alakú keretet alkotnak az edény fülei között. Az edény hasának a fülek alatt elhelyezkedő zónájában egy, a szemben ülő fülek között húzódó díszítő panel lett kialakítva. Ezt a panelt nagyméretű dudorokból, kisebb lencseszerű dudorokból illetve kisméretű pontsorokból álló motívumok töltik ki. Az átellenes fülek közt húzódó panel

7 két kör alakú motívum köré rendeződik. A kör középpontját egy nagyméretű, trébelt dudor alkotja, amelyet 4 koncentrikus sorba rendeződő pontkör, és egy ezt keretbe foglaló közepes nagyságú dudorokból kialakított gyűrű övez. A kör alakú díszítőelem mindkét oldalán egy-egy közepes nagyságú dudorokból kialakított, madárfej motívum van elhelyezve. A madárfejeket kisméretű pontsorokból álló keret övezi. A fotón alig felismerhető, de feltételezhető, hogy a madárfejek csőre is ilyen pontsorokból lett kialakítva. Az egymással szembenéző madárfej párok vagy madárbárkák között egy-egy nagyméretű dudor található. A kör alakú díszítőelemek és az azokat övező madárinformációink szerint a kincset fémkereső műszerrel találták meg a kilencvenes évek közepén. A rendkívüli jelentőségű leletegyüttest a hozzánk eljuttatott fotókról ismerjük. A találóhoz nem sikerült eljutni, az informátorok féltek további adatokat megosztani velünk az állítólag külföldre csempészett kincsről. A leletegyüttes tárgyainak jelenlegi őrzési helyéről semmit sem tudunk. A hosszúpályi típusú szitulák palástját általában két lemezből állították össze. Ez alól kivételt a püspökladányi depó 2. szitulája képez, amely a klasszikus kurdi típusú szitulákhoz hasonlóan egyetlen lemezből kialakított palásttal készült. (PATAY Pál 1990. 37-38.). Ezt a panelt nevezi kutatás - szinte már rutinszerűen - „madárbárka napkoronggal" illetve „madárfejes-napkorongos" díszítésnek (Id. 27-28. jegyzet). 282