Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - T. Dobosi Viola — A hazai felső paleolitikum vázlata
Tisicum XIX. A nagy kulturális egységek nem csak tipológiai/technikai jellemzők, hanem életmód, települési stratégia alapján is elkülöníthetők. A kulturális egységek egyre pontosabb időrendbe illeszthetők, belső dinamikájuk, életterük határai megrajzolhatók, kellő számú lelőhely esetében akár a népesség számának becslésére is vállalkozhatunk. A korszakra jellemző, hogy az azonos attribútumok alapján körvonalazott, nagy területeket benépesítő entitások jól elkülöníthető kis csoportokra bomlanak. Az entitás már több, mint a régészeti kultúra, népi-nyelvi azonosságot is feltételez. A nagy nyelvcsaládok és népek őstörténetének a felső paleolitikum elejéig történő visszavezetésére a régészeti és nyelvészeti adatok összeillesztésével Makkay János tett kísérletet, Gábori Miklós és Harmatta János elméletének tovább gondolásával. 8 A lelőhelyek kulturális hovatartozását az eszközkészlet, a közösségek egyre bővülő kapcsolatrendszerét pedig legjobban a nyersanyagok elterjedésének vizsgálatával követhetjük nyomon, a népesség becslésére a lelőhelysűrűség és néprajzi megfigyelések összevetésével próbálkozhatunk. Tagolás és kronológia A felső paleolit időszak tagolására rendelkezésre álló kulturális illetve kronológiai rendszerek közül hazai használatra M. Mussi és W. Roebroeks beosztása a legalkalmasabb. 9 A három, konkrét éghajlati eseménnyel elválasztott időszak: korai (early), középső (middle ) és késői (late) felsőpaleolitikum (EUP, MUP és LUP) elég rugalmas kronológiai keret ahhoz, hogy az egyedi jellegzetességeket is mutató régészeti lelőhelyeket egy nagyobb kulturális egységbe soroljuk. Ez a szakaszolás azért is „méretre szabott", mert a hazai leletanyagban régóta felismert kronológiai lüktetést követi. Bár a kulturális szakaszok közötti „üres időszakok" a kutatás előrehaladtával egyre rövidebbek lesznek, még mindig észlelhető a Kárpát-medence késő jégkori benépesedésének szakaszossága. Inter időszakokban (azaz a szabadtéri lelőhelyeken az eltemetett fosszilis talajokhoz köthetően) hullámokban jelennek meg az új kultúrák telepesei, míg a hideg periódusokban mai tudásunk szerint részben vagy teljesen kiürül a Kárpát-medence. Az évtizedig jól funkcionáló hármas tagolást is elérte minden régészeti beosztás elkerülhetetlen végzete: a bővülés. A korai felső paleolitikumot immár megelőzi a bevezető felső paleolitikum (inicial, IUP), egyelőre azoknak a levantei kultúráknak a jelölésére, amelyekben megjelenik a levalloisi penge-technológia (Lepto-levalloisian). 1 0 Az egyre pontosabb időmérési technikák ellenére az őskőkor időrendjében még mindig sok a bizonytalanság. Akár több ezer évnyi eltérés lehetséges ugyanarról a lelőhelyről származó faszén, csont vagy csigahéj minták mérési adatai között. Ugyancsak ellentmondásosak lehetnek kronológiai táblázataink, ha a régi radiokarbon dátumoknál nem eldönthető, hogy BC vagy BP adat, (1950 év eltérés), az újabb időpontokat pedig különböző programokkal kalibrálják. Ez esetben a BP és BC adatok közötti 1950 év állandó és számítható érték, de 30 ezer körüli dátumoknál már további ezer évvel nő a különbség. Az akárcsak néhány száz évig tartó kis éghajlati ingadozások, egy-egy régészeti lelőhely belső időrendje, kulturális besorolása, kapcsolatai szempontjából ekkora ingadozás még az őskőkorban is sok. A mérési módszerek „divatjának" változása (most úgy tűnik, a TL a mindenható) a hosszú és rövid kronológia szélsőségei közötti kompozást eredményezi. A geo- és biokronológiai keretek nagy léptékűek és a régészeti adatokkal való egyeztetés nem mindig mentes a prekoncepcióktól. A hazai leletanyag jelenlegi ismereteink alapján így csoportosítható: Korai felső paleolitikum, (EUP) Hazai kultúrái a fejlett szeletai (?) és az aurignaci. Időrendi keretei: a legkorábbi aurignaci dátumtól 38 000 BP-től valamivel 30 ezer utánig. 1 1 A Szeleta-barlang fiatalabb kulturális horizontjának besorolása és az egész Szeleta-kérdés végigkíséri a hazai őskőkor-kutatást. A két szélsőséges koncepció egyike szerint a bábonyien, karakteres középső paleolit ipar, kontinuus, helyi fejlődése egészen a Solutroid-Szeletien-ig („...which is partly contemporaneous with the French Solutrean..." 1 2) vezet. Az ipar középső paleolitikumtól a felsőpaleolitikum végéig tartó helyi fejlődésének elméleti levezetését a technikai sajátosságok mellett a C14 dátumok támasztják alá. A bizonyítékok nem abszolút értékűek. Hiányoznak az embertani érvek. Nemcsak nálunk, Európa-szerte. A középső paleolitikum = neandervölgyiek, felső paleolitikum = Homo sapiens fossilis összetartozást közép-európai viszonylatban még senki sem cáfolta. 1 3 A kulturális kontinuitás tehát antropológiai kontinuitást is feltételez. A probléma jelentősége messze túlnő egy regionális kultúra továbbélésének kérdésén. Az utóbbi évek több ásatásán és terepbejárásán Szeletatípusú levélhegyek kerültek elő nem szeletai kontextusban. Ez a tény inkább Simán Katalin koncepcióját igazolja. ".. .the bifacial elements were present on the whole territory of East and Middle Europe ... their appearance cannot be restricted to a specific technological and culturakl circle" 1 4 A korai felső paleolitikum másik, egyértelmű kulturális egysége az aurignaci kultúra, aminek barlangi (hasított alapú csonthegyekkel: Istállóskő) és nyíltszíni (magas vakarákkal: Andornaktálya) lelőhelyeit is ismerjük. 8 „the time depth of the Indo-European as well as Uralic protolanguage groups can be pushed back at least to the beginning of the Upper Palaeolithic, but probably to even earlier. .." MAKKAY János 2000. 80. 9 MUSSI, Margherita - ROEBROEKS, Wil 1996. 697-699. 10 Az IUP -pal 2005-ben találkoztam először: KUHN S.L. 2005.177. 11 DJINDJAN, Francois - KOZLOWSKI, Janusz - 0TTE, Marcel 1999. 161-168. 12 RINGER, Árpád 2002. 50. 13 CONARD, Nicholas - BOLUS, Michael 2003. 14 SIMÁN, Katalin, 1990.193. I 14
