Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Fodor István - A turbinói bronzkés ismeretlen fotója Pósta Béla fényképgyűjteményében
Tisicum XIX. tem, hogy a turbinói, szejmai és egyéb leletek nem a helyi témművességi hagyományokból nőttek ki. Korábban még a kutatók többsége arra gondolt, hogy e kiváló minőségű, óntartalmú bronztárgyak kereskedelmi úton kerültek ide valahonnan Nyugat-Szibériából. Ekkoriban már az is világos volt, hogy e leletek legközelebbi párhuzamaiként értékelhetők az Ob-lrtis-vidéki késő bronzkori szamuszi kultúra bronztárgyai. Például az Omszk környékén feltárt rosztovkai temető egyik sírjából származó bronzkés, amelynek markolatvégét egy szoborcsoport díszít, amely lovas síelőt mintáz. 2 7 E párhuzamokat az újabb kutatások is megerősítették, de számos új szempontot is felvetettek. Mindenek előtt világossá vált a szejma-turbinói bronzművesség óriási területeket átfogó hatása. Ezt a területet ma mintegy három millió négyzetkilométerre becsülik. Ennek nyugati határa nincs is túlságosan messze tőlünk, amit a besszarábiai kincs jelöl. Ma már aligha vitatható, hogy nem csak az új típusú tárgyak érkeztek keletről Európa keletei régióiba, hanem azok is, akik előállították. Merthogy a tárgyakkal olyan temetési rítusú nyugvóhelyek jelennek meg, amelyek gyökeresen idegen hitvilágú lakosságot sejtetnek. A Turbinóban először megfigyelt igen furcsa sírok, amelyekben csak tárgyak voltak, de csontok nem (meg hamvasztás nyomai sem) arra engednek következtetni, hogy e temetkezések jelképes nyugvóhelyek, azaz kenotáfiumok lehettek, amelyeket a távolban elhunytaknak ástak, ide temették bábuikat, használati tárgyaikat, fegyvereiket. (Ezeket gyakran a sírgödör aljába vagy falába szúrták, mint például az említett rosztovkai temetőben.) S éppen ez utóbbiak nagy száma igazolja, hogy nem békés mesteremberek voltak az egykori bevándorlók, hanem jól szervezett egységeket alkotó harcosok, akik mindenütt sikerrel vehették fel a küzdelmet a helyi népességgel. A keleti bevándorlók valahonnan az Altáj vidékéről érkeztek a Kr. e. XVI. század eleje körül s aktív szerepük nem tartott tovább 150-200 esztendőnél. 2 8 Valószínűleg felolvadtak a helyi népességben. Hatásuk azonban óriási volt a fémművesség fejlődésére. A röviden bemutatott álláspont azonban nagyrészt továbbra sem több hipotézisnél. Az említett nyugat-szibériai lelőhelyek ugyanis időrendileg nehezen fogadhatók el előzményként, hiszen többnyire későbbre keltezhetők a kelet-európaiaknál. Az európai temetők imént említett vonásai sem lelhetők föl gyakran keleten, hiszen pl. a rosztovkai sírokban többnyire vannak csontvázak. Kérdés kérdést követ tehát, de szerencsére újabb és újabb leletek látnak napvilágot s a megfigyelések egyre közelebb visznek bennünket a helyes válaszokhoz. 5. kép: A turbinói kés a 4. képből kinagyítva Abb. 5: Das vergrößerte Foto des Messers von Turbino (Detail von Abb. 4) 27 FODOR István 1975. 106., 1975a 59-60. 28 E sokrétű kérdéskör legjobb feldolgozása: CSERNIH, E. N. - KUZMINIH, Sz. V. 1989. - A turbinói temetők újabb értékeléséről és irodalmáról Id. BELAVIN. A. M. - KRILASZ0VA, N. B. 2002. 90-96. - A rosztovjai temető teljes közlése: MATJUSCSENK0, V. I. - SZINYICINA, G. V. 1988. | 124
