Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Fodor István - A turbinói bronzkés ismeretlen fotója Pósta Béla fényképgyűjteményében

Régészettudomány FODOR István A turbinói bronzkés ismeretlen fotója Pósta Béla fényképgyűjteményében » 1. « A Káma folyó jobb partján, nagyjából Perm városával átellenben, attól kissé északabbra (Csuszovaja torkolatával szemben) fekvő Turbino falu neve 1889-ben tűnik fel először a régészeti irodalomban, amikor egy „rézbalta" előkerüléséről tettek említést.

1 Maga a falu a Susztovaja gora nevű partmenti magaslati platón fekszik, 38-40 méterrel a Káma egykori vízszintje fölött.

2 (A múlt század ötvenes éveiben a Kámán is építettek vízierőművet.) E településnév azonban hamarosan közismertté lett a régészet művelői és kedvelői körében. Itt került ugyanis napvilágra az első és második turbinói bronzkori temető, ahol az európai Oroszország keleti vidékein először leltek valódi - réz és ón ötvözetéből készült - bronzeszközöket, amelyeket ráadásul igen magas művészi színvonalon állítottak elő az egykori bronzművesek. Az első számú temetőt az említett Susztovaja gora nevű magasparton, míg a másodikat ettől északra, magán a településen tárták fel, amelynek területét mély horhos és a Susztovka patak választja el az előző lelőhelytől.

3 A Káma-parti település egyik névadója lett a Kr. e. XVIXV. századi szejma-turbinói régészeti műveltségnek, amelynek egyik emblematikus lelete az a turbinói bronzkés, amelynek markolatát három kos-szobrocska díszíti. A nevezetes tárgyat 1891-ben a permi múzeum régészeti osztályának vezetője Sz. I. Szergejev és munkatársa, I. N. Gluskov vásárolta Iván Jákin turbinói parasztembertől (az ő családneve egyedülálló volt a faluban, ahol mindenkit Tirbinnnak hívtak). A későbbi vizsgálatok során derült ki, hogy a kést 1890-ben találták egy ház alatt kb. 35 cm mélyen. A nevezetes lelet tehát a második turbinói temetőből származik, amit a későbbi kutatók gyakran szem elől tévesztettek.

4 A kés s a vele együtt megvásárolt tárgyak hamarosan a jekatyerinburgi (szverdlovszki) múzeumba kerültek, amelyet az Uráli Természettudományi Egyesület (YpajibCKoe oömecTBo jiroÖHTejieH ecTecTB03HaHHH) alapított. Ennek a múzeumnak a kiállításáról tűnt el a kés 1946-ban s máig sem került elő. A szaktudomány számára ez pótolhatatlan veszteség, amit még az a körülmény is érzékletesebbé tesz, hogy nem végeztek a tárgyon számottevő metallográfi1 BAHDER, 0. N. 1964. 7. 2 BAHDER, 0. N. 1959. 64. 3 Ld. BAHDER, 0. N. 1959. 65., 1964. 12, 117., SCHMIDT, A. 1927. 3., BELAVIN, A. M. - KRILASZOVA, N. B. 2002. 91. 4 BAHDER, 0. N. 1964.11-13,115-117. ! kép: A turbinói kés rajza (0. N. Bahder nyomán) Abb. 1: Die Zeichnung des Messers von Turbino (Bahder 1964, Abb. 113) 119 |