Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Dani János - P. Fischl Klára - A Berettyó-vidék középső bronzkori telijei (Topográfiai megközelítés)

Tisicum XIX. meg, a vízi úthálózatnak és a kereskedelemnek kisebb je­lentőséget tulajdonítanak a központok kialakulásánál. A BAKOTA program keretében folytatott kutatások során P. R. Duffy fogalmazta meg, hogy „a területi alapon szervező­dött hierarchikus politikai egységek feltűnéséhez kapcsoló­dó hipotézis elvetéséhez sokkal több célirányos adatgyűjtés szükséges" mint amennyi jelen pillanatban rendelkezésünkre áll, de az eddigi eredmények azt mutatják „hogy a síktele­pektérben nem szerveződtek a tellek köré" és ez megerősíti annak a valószínűségét „hogy a kisebb telepek felett nem feltételezhető egy olyan, széles körű kontrollt gyakorló" hie­rarchikus szint, mely adminisztratív centrumként viselkedve az élelemfelesleget elvonta volna. 35 Noha finomkronológiai besorolásuk egyelőre nem lehetsé­ges a dél-borsodi síkság hatvani és füzesabonyi lelőhelye­inek vizsgálatakor a bihari Berettyó mentén itt bemutatott települési képhez hasonlót tapasztaltunk. A viszonylag sűrűn elhelyezkedő teli-települések mindegyike rendelkezett külső településrésszel, egyrétegű sík telepek közöttük azonban nem ismertek. Már Makkay János is megemlíti 1957-ben, hogy a Berettyó mentén nem fordulnak elő erődítetlen telepek, a nagy vízzel és egyes esetekben sánccal is megerősített várak esetében, azok közvetlen közelében, azok védelmét élvezve figyelt meg bronzkori településeket. Ilyeneket említ a herpályi Földvár környékén, Esztáron és Pocsajon is. Ezzel szemben a Kálló mellett nem talált erődített, földvárszerű lelőhelyeket és az innen előkerülő jellegzetes leletanyagból arra következtet, hogy itt egyrétegű települések álltak. 3 6 A Kálló folyásához köthetők azonban Sárrétudvari-Poros-halom és Bihar­dancsháza-Tó-sziget lelőhelyek, melyek közül főleg az előb­bi kettős körítő árkával és jellegzetes teli formájával semmi­képp nem sorolható az egyrétegű települések közé. Sajnos a Makkay által említett Kálló menti lelőhelyek (23. és 37. 3 7) az ismert okok miatt nem visszaazonosíthatók. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy egységes modell nem alkotható. Biztosan figyelembe kell venni a Kárpát-medence mozaikos környezetföldrajzi felépítettségét 3 8 és az egyes ré­giók természeti adottságait. Az általunk vizsgált Bihari síkság jelentős területe ártér volt: mocsarak, lápok, a 'magasabb' részeket nedves rétek borították. 3 9 A Bihar és Sárrét tehát egyaránt a mocsarak és lápok birodalma volt az őskorban: itt különösen a rendkívül kanyargós, néha több ágra szakadó, a mocsarakban időnként eltűnő, (elsősorban mocsári tölgyből álló) ártéri és ligeterdőkkel szegélyezett Berettyó-folyó és a Körösök által táplált mocsárvilág uralkodott egészen a XIX. század 60-as éveitől meginduló lecsapolási és folyószabá­lyozási munkálataiig. 4 0 Olyan vidék, ahol a megtelepedésre egyedül alkalmas ­ugyanakkor ideális - helyek a folyók partját és kanyarula­tait kísérő ármentes 'magaspartok', hátak, dombok voltak. 41 Lehetséges, hogy ezzel is magyarázható a viszonylag kis területen meglévő nagyszámú teli és a köztük lévő sík-, vagy egyrétegű telepek hiánya. Ezt jelen esetben környezeti deter­minációnak is nevezhetjük. Mindezek mellett különbséget kell tenni a Reinecke A1 és A2 korszakok településszerkezete, településsűrűsége és valószínűleg belső társadalmi szerkezete között is. Az itt bemutatott településszerkezeti kép nem azonos a hi­erarchikusan szerveződő társadalmak általános települé­si struktúrájáról ismerttel. Nem ismert azonban az összes lelőhely finomkronológiai besorolása, a külső telep és a teli belső szerkezeti viszonya, valamint leletanyaguk eltérése illetve azonossága. Nem vizsgáltuk továbbá e dolgozat­ban a terület kapcsolatát a korabeli kereskedelemmel és fémművességgel. Ez utóbbi kérdéskörök alapos elemzése nélkül végleges megállapítások természetesen nem tehetők. A kutatás további fázisában a külső telepek és a tell-települé­sek egymáshoz való viszonyát (számuk, méretük, kronológi­ai viszonyuk, funkciójuk, kapcsolatuk a népességszámmal), a szatelit települések intenzívebb megfigyelését (számuk, földrajzi viszonyaik, szerepük a településhálózatban), az erő­dítések típusait, kronológiáját és szerepét kívánjuk tisztázni. Rendkívül fontos feladat a településekhez tartozó - eddig gyakorlatilag hiányzó 4 2 - temetkezési helyek azonosítása, ezek nélkül ugyanis nemcsak a topográfiai kutatások, hanem a települési-, településszerkezeti sajátosságok vizsgálata sem lehet teljes. 35 DUFFY, Paul 2008. 128-130. 36 MAKKAY János 1957. 37-38. 37 MAKKAY János 1957. 37. 38 KERTÉSZ Róbert - SÜMEGI Pál 1999. 68-70; SÜMEGI Pál - BODOR Elvira 2000; SÜMEGI Pál - KERTÉSZ Róbert - RUDNER Edina 2003. 51-52,55-56. 39 BALCSÓK István 2002.13. 40 PAPP László 1996.11,19; BALCSÓK István 2002.13-17; VÁNYI Ró­bert- BONA Gabriella 2004.1-2, 7,11. 41 K. NAGY Sándor 1886. 21-22, 25-27; KORBÉLY József 1901. 4-9; MENDÖL Tibor 1938. 34-35; KÉRY Menyhért 1938. 45; BALCSÓK István 2002.14. 42 Hasonló a helyzet a szomszédos Békés megye területén is, azonban Paul R. DUFFY véleményével ellentétben (DUFFY, Paul 2008.121.) mi első­sorban kutatási hiányossággal magyarázzuk a temetkezőhelyek hiányát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom