Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Dani János - P. Fischl Klára - A Berettyó-vidék középső bronzkori telijei (Topográfiai megközelítés)
Tisicum XIX. szeghalmi járásból ismert lelőhelyek inkább egy 10 kilométeres átlagos távolságban vannak egymástól. Ebbe a képbe jól beleillik a csökmői település, ami Füzesgyarmat-Varga zugtól 8, Szeghalom-Sárga Mágortól 12 kilométerre fekszik. Külső települések a tellek mellett: A vizsgált lelőhelyek közül 12 esetben tudtunk biztosan külső települést megfigyelni. Egyes esetekben közvetlenül a teli melletti, de egymástól elkülöníthető magaslatokon több ilyen települést is lehetett azonosítani: Berettyóújfalu-Korhány, Halom-dűlő 1. (KÖH Berettyóújfalu 14. Ih.); Halom-dűlő 2. (KÖH Berettyóújfalu 15. Ih.); Halom-dűlő 3. (Berettyóújfalu 17. Ih.); Halom-dűlő 4. (Berettyóújfalu 18. Ih.); Berettyóújfalu-Berta-domb: Berettyó-part 1. (KÖH Berettyóújfalu 55. Ih.); Berettyó-part 2. (Berettyóújfalu 56. Ih.); Létavértes-Kopasz-hegy: Kopasz-hegy I. (KÖH Létavértes 10.lh.); Csere I. (KÖH Létavértes 13.Ih.); Csere II. (KÖH Létavértes 14.lh.). Más esetekben a telit, a mellette lévő magasparton gyűrűszerűén, vagy félkörben övezi a külső település: Berettyóújfalu-Herpály, Földvár körül: KÖH Berettyóújfalu 5. és 50. (Körtvélyes 3) lelőhelyek; Berettyóújfalu-Szilhalom körül: Kendereskerti legelő (KÖH Berettyóújfalu 30.Ih.); Esztár-Fenyvesdomb körül: a telitől É-ÉNy-ra (KÖH Esztár 9.lh.), valamint a telitől D-re lévő csatorna mellett; Sárrétudvari-Poros-halom körül: a teli magaspartján az árkon kívül (Poros-halom 2. KÖH Sárrétudvari 11. Ih.) Bizonyos esetekben pedig a teli egyik oldalához - gyakorlatilag a magaspart további részét elfoglalva - kapcsolódik a külső telep: Bakonszeg-Kádárdombhoz: Kórógy-puszta (KÖH Bakonszeg 2.lh.); Gáborján-Csapszékparthoz: a plató telitől É-ra lévő része; Pocsaj-Leányvárhoz: a telitől É-ra lévő löszplató nagyobbik, É-i része (Pocsaj-Dózsa Tsz „Szérű"); Zsáka-Remény-erdőhöz: a telihez D-ről, DNy-ról kapcsolódó Dózsa-puszta (KÖH Zsáka 25.lh.). A bihardancsházi Tó-sziget fedettsége miatt a megfigyelési lehetőségek nem voltak megfelelőek, de itt is valószínűsíthető egy, a szigeten levő külső településrész. Általános szabályszerűség nem állapítható meg a külső települések elhelyezkedésében, mindössze annyi, hogy minden esetben a helyi topográfiai és vízrajzi adottságokhoz igazodnak. A vizsgált lelőhelyek környezeti körülményeiket tekintve 2 fő kategóriába sorolhatók. Egyrészt a Berettyó és a Kálló vízrendszerének síkvidéki települései, melyek vízpartra települtek. Gyakran folyók kanyarulatait használják természetes védelmül. Minden esetben árokkal vették őket körül, melybe a szomszédos folyóvizet bizonyára bevezették. Külső településeik a vízrajzi viszonyoknak megfelelően a legközelebbi szárazulaton találhatók. E településtípus esetében az árok jelentette a védelmi rendszert és a két települési egység (teli és külső telep) közti választóvonalat is. Ezek a települések gyakran szigetszerűen emelkednek ki a vízzel övezett környezetükből. A bronzkori szakirodalomban elterjedt 'erődített település', 'erődített teli' fogalmát azonban a csak árokkal körbevett településekre nem szokták használni. Ezt a kifejezést inkább a sánccal vagy sánc-árok kettősségével rendelkező, elsősorban magasabb térszíneken létrehozott településekre vonatkoztatják. Jelenleg nem eldöntött, hogy az árok a külső ellenség elleni védelmet szolgálta vagy a két települési egység elválasztását hangsúlyozta inkább. Logikusnak tűnik a feltételezés, hogy az alföldi, árokkal körülvett tellek körül is kellett sáncnak állnia, az árokból kitermelt földből, ezeknek azonban ma már - az intenzív erózió miatt - általában nincs szemmel látható nyoma a terepen. Valójában minden egyes esetben csak ásatással (sáncátvágás) tisztázható az, hogy az adott településen volt-e valamilyen földmű, védelmi vonal (sánc vagy árok, árok és sánc együtt, vagy egyik sem) és az milyen funkcióval rendelkezett. Erődítésre utaló adatokat találtunk Gáborján-Csapszékpart, Pocsaj-Leányvár, Létavértes-Kopasz-hegy, Esztár-Fenyvespart, Berettyóújfalu— Herpály, Bakonszeg-Kádárdomb esetében. 24 A terepi megfigyelések alapján általánosságban megállapítható, hogy a tellek védelmi (vagy erődítési) rendszerét minden esetben a helyi topográfiai viszonyokhoz alakították. A kérdést tovább bonyolítja, hogy a településhálózat tagjainak egymáshoz való viszonyáról sem tudunk mai ismereti szintünkön fogalmat alkotni. Az ismert adatok alapján jelenleg sem mellérendeltségi, sem hierarchikus viszonyt nem tudunk bizonyítani a településhálózat tagjai között. A második kategóriába folyók magaspartjain levő települések tartoznak. Ebben az esetben a magaspartból általában kiugró (promontorszerű), három oldalról vízfolyás által természetesen védett települési helyekről van szó. A fennsíkok felé eső oldalon mesterségesen létrehozott árokkal védik a települést, az árkon kívüli oldalon találhatók a külső településrészek. Ez utóbbi kategóriába sorolható a pocsaji leányvár és a Kopasz-hegyi lelőhely illetve Csökmő-Budaidomb. E települések környezetföldrajzi adottságai eltérnek az első kategóriába sorolt településekétől. A Leányvár és a Kopasz-hegy lelőhelyek esetében olyan több méterrel a folyó fölé magasodó löszháton létesültek a települések, melyekről tökéletesen ellenőrzés alatt lehetett tartani a környező sík vidéket. A Leányvár magaslata valóban 'várszerűen' uralja az Ér-völgyét. A kutatott területről csak néhány, bizonytalan adatot ismerünk egyrétegű, a vizsgált korszakba sorolható településekről. Makkay János terepbejárása során a Kálló menti 23. és 37. számú lelőhelyeket (Derecske?) sorolja az ottományi kultúrába. 2 5 Szintén Makkay János terepbejárása és Sz. Máthé Márta helyszíni szemléje azonosította a Darvas-Papok-hegye (Homokbánya) - általuk 'gyulavarsándi kultúrába' sorolt - települését. 2 6 Továbbá Darvas-Királydomb lelőhelyről is24 ZOLTAI Lajos 1922. 56; ROSKA Márton 1938. 405; MAKKAY János 1958a; 1958b; SZ. MÁTHÉ Márta 1984.156; 1988. 27, 36, 37, Fig.1718; DANI 2005. 303-307. 25 MAKKAY János 1957. 37. 26 MAKKAY János 1957. 38; KRALOVÁNSZKY Alán 1965. 35; DMRégAd.: 204-86. | 108
