Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Művésettörténet - Egri Mária: Holló László újabb művei a Damjanich Múzeumban. Dr. Ujváry Zoltán adománya
A most kapott 54 rajz között sem akad társa. Úgy tűnik, a nyolcvanas években a művész hagyatékának egy együtt kezelt grafikai egysége került a Damjanich Múzeum gyűjteményébe. Mellettük több szép korai szén-tus aktrajz is van, amelyek jelen donáció 1928—29-ben készült rajzaival rímelnek. Valamint kedves-játékos tájrajzok a 70-es évekből, portrék a hatvanas évek végéről. Míg mostaniaknál az a gondunk, hogy a portrék alanya nincs azonosítva, addig a korábbi kollekcióban például ilyen megjegyzések vannak; „Kiss András és Vera T. Csege. 1968”. Egy 1961-ben készült, nyugágyban fekvő leány tusrajzánál; „Polonkai Juci”. Egy könnyed 1972. X. 27-es tollrajzon; „Tímár, Szabolcs Szatmár". Egy kedves, többalakos, több motívumot is rejtő kis szénrajzon; Dada 1958. VII. 14. — biztosítja a helymeghatározást. Ujváry Zoltán adománya Ujváry professzor válogatásának szempontjai nyilvánvalóan arra irányultak, hogy a szolnoki múzeumnak ajándékozott anyag érzékeltesse a művész hatalmas grafikai oeuvre-jét. Hogy a lapok készülésének időpontját figyelembe véve a gazdag tematikát, illetve az alkalmazott technikák legtöbbjét képviselje néhány lap a donációban. Az anyag ismertetéséhez bizonyos mértékű szelektálásra van szükségünk. Míg a grafikai anyag kiegészítéséhez kapott korai, 1906-os akvarell női fej,17 a kétoldalas müncheni olajportrék18 19 Holló stúdiumai közé sorolhatók, a Lány kecskével19 önálló, vízzel festett kompozíció. Igazolja Tóth Ervin összegzését, mely szerint „aplein-airbe helyezett alakokon és tárgyakon — már korai akvarell- jeinél is — izzik a fény. A művész kevés festékkel, alig nedvesített ecsettel dolgozik. A napsugár a sajátos hollói prizmán keresztül szokatlan színfoltokra bontja a falusi viskót, a Tiszaparti embereket, állatokat. "20 A grafikai anyag nagy vonalakban hasonló szempont szerint osztható önálló grafikai kompozíciókra és stúdiumokra. Az 54 Holló-művet az utóbbi kategória képviseli. Időben a rajzok 1923 és 1975 között oszlanak meg, fő motívumaik: aktok, fejrajzok, néhány állattanulmány. Technikájuk szén, kréta, tus, diópác. A művek szétválasztását elsősorban a fő motívumok kidolgozottsága, stúdium jellege, illetve befejezettsége mentén kíséreljük meg. Mind az aktoknál, mind a fejeknél a mozdulat- és mozgástanulmányokat tartjuk hangsúlyosnak, mivel ezek minden időben Holló alapvetően dinamikus festészetéhez készültek. Még akkor is, ha konkrét müvekre legtöbbször nem vonatkoztathatók. Holló László maga úgy tartotta „...A rajz minden. Mondom sokat rajzolok, talán túl sokat is. Ma is 11—1-ig: 9 rajzot csináltam. Ez a gyorsaság a gyors megfigyelésre és az együttlátásra késztet, minek a kompozícióknál nagy hasznát veszem. Egyúttal persze a helyes formák, az akt mozgatása s az arányokra rendkívül súlyt fektetek... ”21 Az aktrajzok között készülésük 1923—75 közötti félszázadát tekintve ugyanúgy találunk álló vagy ülő helyzetű, jobban vagy kevésbé kidolgozott tanulmányokat. Látunk egyvonalas vázlatokat és plasztikusabb formákat. A modell testi felépítését körbejárva, finom vonalakkal- ámyékokkal vagy a későbbi években már erőteljesebb foltokkal is érzékeltetve kapnak hangsúlyt egyalakos aktjain a fenék, a mell, az izmos lábak vagy a nőalak természetes karcsúsága.22 Az adomány egyetlen vörös krétával rajzolt darabja a művész utolsó éveiben készült, erőteljes vonalakkal, foltokkal megerősített, súlyos testalkatú, előrelépő női aktja.23 A testeket oldott diópáccal, lavírozott tussal vagy elsimogatott szénnel árnyékolja, a rajznál használt eszköz természete szerint. A nyugalmi állapotban elhelyezkedő aktoknál legtöbbször a forduló test kontraposztja, a lazán leengedett vagy támaszkodó karok súlyátrendeződése révén a felsőtest, a vállak helyzetének változása avagy az összezárt, széttárt lábak között az árnyékok alakulása izgatja.24 A modellezésnél gyakran használt pad, hokedli mellett sokszor ültette alanyát egy háromlábú, összehajtható bőrülőkés kisszékre. Ez utóbbin ül kissé előrenyújtott lábakkal, fenekére helyezett súllyal, előregömyedt vállak- kal, lelógó karokkal modellje. Még a vázlatosan megrajzolt, mozdulatlan, elemyedt fiatal testből is árad a pillanatot, a szituációt megragadni képes Holló szuggesztivitá- sa.25 Egy 1934-es lapon egyszerre látjuk egy tarkójára tett kezekkel nyújtózó, egy földön ülő — lábfejéhez hajló, s egy hokedlin ülő nőalak szénrajzát. Míg a kézfejek, arcok elnagyoltak, egyértelműen elsőnél a felemelt karok hatására megemelkedő mellek, az előrehajló hasának gyűrődése, hátának gömbölyű íve, a konyhaszéken ülő fenekének, combjának súlya, a félreforduló test miatt rövidülésben rajzolt lábai ösztönözték a stúdiumokat.26 Hasonló mozdulattanulmányokat figyelhetünk meg egy szintén háromalakos, 1935-ös szénrajzán, ahol az elnagyolt arcok, kéz-lábak mellett egy pádon ülő test szembe forduló lábára, fejéhez emelt karja hatására melleinek, hasának gyűrődésére, az álló alaknál s a lavór fölé hajolónál is a has, a mellek viszonyára koncentrált.27 A művész több férfiakttal is gyarapította életművét. Olyannyira, hogy 120 grafikájának elemzésekor Vitéz Ferenc erre külön fejezetet is fordított. A szolnoki múzeum Holló-grafikái között csak egyetlen lapot találtunk, ahol félig mezítelen férfialakok mozdulatait követhetjük. A két, pádon ülő, olvasó alak arca, a kezükben tartott újság, a 17 Női portré, 1906. DM.Ltsz. 2007.58.1. 18 Ikerportré (kétoldalas), 1911—14. DM.Ltsz. 2007.59.1-2. 19 Leány kecskével, 1963. DM.Ltsz. 2007.57.1. Közölve: TÓTH Ervin 1965. 42. kép. 20 TÓTH Ervin 1965.43. 21 Napló 1929. VI. 6. Közli KOCZOGH Ákos 1987. 24. 22 Női akt portrévázlattal, 1927. DM Ltsz. 2007. 6. 1. Közölve: VITÉZ Ferenc 2007. — Ülő akt keresztbefont karral, 1928. DM. Ltsz. 2007.7. 1. 23 Szembenéző, előrelépő női akt, 1972. DM. Ltsz. 2007. 55. 1. 24 Szemben ülő női akt, 1938. DM.Ltsz. 2007.21.1. 25 Háromlábú széken ülő női akt, 1931. DM.Ltsz. 2007.12.1. 26 Álló, földön és széken ülő akt, 1934. DM.Ltsz. 2007.16.1. 27 Pádon ülő, áló, mosakodó akt, 1935. DM.Ltsz. 2007.17.1. 535
