Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - G. Móró Csilla: Egy magyar köznemesi család, a Blaskovichok életkörülményei a XIX. század végén és a XX. század elején
A köznemesség Történelmünkben a XVI. század óta egyre inkább fontos tényező a köznemes. Ők úgynevezett „bene possessio- nati”-k, a rendi világ utolsó korszakában a táblabíróvilág alakjai, akiket utóbb „dzsentri”-nek neveztek.6 A huszadik század második felében politikai megfontolásból e kifejezés negatív értelmezést kapott, illetve lassan feledésbe merült. Magyar földön évszázadokon át a nemesi életforma maradt az emberhez méltó élet ideálja.7 Ha a nemesi életformáról szólunk, tulajdonképpen a köznemességre gondolunk — állapítja meg a magyar osztályviszonyokat elemezve Szabó István.8 A rétegekre különült nemesség egyik jellegzetes csoportja a hivatali és a polgárosuló nemesség, amely olyan polgári életeszményeket tesz magáévá, mint a pontos, korszerű gazdálkodás, a pénzügyi fegyelem, a lelkiismeretes közigazgatás, közszolgálat, tájékozottság, iskolázottság, műveltség, történeti, művészeti értékek megbecsülése. A köznemesség kialakulásáról pontos ismereteket szerezhetünk Mályusz Elemér értekezéséből,9 míg történeti fejlődéséről, gazdálkodásáról, életmódjáról és mentalitásáról árnyaltabb képet kaphatunk az újabb kutatások alapján.10 A XVIII. századi nemesség- és társadalomtörténet vizsgálata az 1990-es években nagyobb lendületet vett, de továbbra is szükség van az egyedi mintavételekre, amelyek lehetővé teszik a szélesebb körű elemzést.11 Az újabb kutatásoknál előtérbe kerültek a mik- rotörténeti vizsgálatok, többüknél már a történeti antropológiai szemlélet érvényesült.12 A XVII. században a nemesi társadalom az arisztokrácia dominanciája alatt állt, közvetlen függésben éltek a főrendüekkel. A XVII. század végén megszűntek a főúri várak és seregeik hadászati jelentősége, így megszűntek a főnemesség helyi-regionális közhatalmi funkciói is. A főúri udvarok a XVIII. század első felére eltűntek, a főurak társadalmi vonzásköre beszűkült. A XVII—XVIII. század fordulóján végbemenő változás társadalomtörténeti következményeit Wellmann Imre és Vörös Károly foglalta össze.13 A XVII. századihoz képest a XVIII. század folyamán alapvetően átalakult a nagybirtokos arisztokrácia és a birtokos köznemesség viszonya. Vörös Károly az 1730-as évekre teszi az ellentét kiéleződésének idejét. Szerinte az 1764-65. évi diétán vált ketté e rétegek útja.14 Szerinte a birtokos nemesség két felemelkedési lehetőség előtt állt: az udvar híveivé váltak, vagy a rendi ellenzéket szolgálták. Szíjjártó M. István 2006-ban közölt újabb kutatásaiban azt véli, hogy az első lehetőség értelemszerűen csak kevesek útja lehetett, és a többség nem is került valódi választás elé.15 A köznemesség a XVII—XVIII. század fordulóján nem homogén társadalmi réteg, hanem gazdaság, mentalitás, műveltség tekintetében nagyon is különböző, igen széles skálát alkotó csoportokból állt. Az a réteg, amelyhez az ország lakosságának 4—5 százalékát alkotó köznemességnek a nagyobb része tartozott, méltán volt müveletlensége, gyenge iskolázottsága, durva szokásai, szakismeretének hiánya, pallérozatlan viselkedése miatt a müveit írók és politikusok gúnyolódásainak céltáblája a felvilágosodás és a reformkor teljes időszakában. Ezzel szemben e réteg kisebb hányada, elitje, a vidéki középnemesség átlagának műveltségi színvonalát meghaladva, mint kívánatos személy részt vett a megyei vagy országos politikában. A köznemesség körében is nagy volt a különbség társadalmi állás, tekintély és befolyás tekintetében. Minthogy távolabb állt az udvar befolyásától, függetlenebb, nemzetibb volt a főnemességnél.16 Őrizni és ápolni kívánta a régi nemesi hagyományokat, ennek szellemében szállt szembe az udvar németesítő és gyarmatosító gazdasági törekvéseivel. Sőt a nemesi sérelmi politikán túlmenően szükségesnek tartott a polgárosodás irányába mutató reformokat is. A köznemességnek ez a kisebb hányada lett a reformkorban Széchenyi törekvéseinek, majd Kossuth követeléseinek híve. Műveltségi színvonaluk, életformájuk, gondolkodásuk és gazdálkodásuk révén egyaránt kiemelkedtek környezetükből. Felismerik a művelődés, a tudományosság, a gazdasági ismeretek, a kereskedelem és az ipar, valamint a belterjesebb gazdálkodás fontosságát az emberiség és a nemzet előrehaladásában.17 Az 1740-es évektől tartó hosszú gazdasági konjunktúra időszakában művelődési és mentalitási változásoktól kísérve a köznemesség lassan a politikai szférában is emancipálódott az arisztokrácia dominanciája alól. A magyar 6 SZABÓ István 1976. 237—252. 7 GÁRDONYI Albert é. n. 309. 8 SZABÓ István 1976. 237—252. 9 MÁLYUSZ Elemér 1942. 272—434. 10 A köznemesi kutatások kezdetet jelentettek a szécsényi köznemesi konferenciák anyagai (1980, 1983, 1985, 1990). Fontos állomás a Hajnal István Kör Rendi társadalom — polgári társadalom címet viselő tanulmánykötet-sorozata: Supplementum. Vera (nem csak) a városban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Szerk.: Á. VARGA László. 1995.; 9. Mágnások, birtokosok, címerlevelesek. Szcrk.: ODOR Imre—PÁLMÁNY Béla—TAKÁCS Péter. Debrecen, 1997.; 14. Ünnep—hétköznap—emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén. Szerk.: PÁSZTOR Cecília. Salgótarján, 2002. 11 A társadalom- és gazdaságtörténeti vonatkozások komplex feltárásának és a mikrotörténelmi irányzat támasztotta követelmények megvalósulásának mintapéldája: BENDA Gyula: Egy zalai köznemesi gazdaság és család a XVIII. század közepén. In: Agrártörténcti Szemle, 1984/1—2.1—84. 12 Az új történészi szemléletmódok és kutatási módszerek kialakítása az 1990-cs évek második felében kezdődött el. Az Osiris Kiadó 1999-ben újraindította a Mikrotörténclem cimü könyvsorozatot, de az Actas, Korall és a Buksz című folyóiratok is igyekeztek a hazai társadalomtörténeti kutatás évtizedes lemaradását lefaragni. Lásd: CIEGER András: A magyar mikrotörténclem hajnala. In: Actas, 1999/4. A társadalomtörténet kutatásában az utóbbi évtizedben újat hozó áramlatok, irányzatok ismeretelméleti összefoglalásában jelentős mérföldkő az Osiris Kiadónál 2006-ban megjelent Bevezetés a társadalomtörténetbe című tanulmány- kötet, szerk.: BÓDY Zsombor—Ö. KOVÁCS József. 13 VÖRÖS Károly 1989.680—687.; WELLMANN Imre 1941.298. 14 VÖRÖS Károly 1989.717. 15 SZÍJJÁRTÓ M. István 2006. 138—141. 16 GRÜNWALD Béla 1888. 117—120. 17 FÜLÖPGéza 1981. 10—16. 256
