Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - G. Móró Csilla: Egy magyar köznemesi család, a Blaskovichok életkörülményei a XIX. század végén és a XX. század elején
G. MÓRÓ CSILLA EGY MAGYAR KÖZNEMESI CSALÁD, A BLASKOVICHOK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN A Pest megyében lévő tápiószelei múzeum gyűjteményének kialakulása a XIX. század magyar reformtörekvéseinek jelentőséget tulajdonító nemzeti gondolat szellemében fogant. A terv gyökere a nagyszülő, Blaskovich Gyula korára, a reformkorra nyúlik vissza. Még gróf Széchenyi példáját követte Pyrker János László egri érsek azzal, hogy 1836-ban 192 festményt adományozott a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Értékes kollekciójának megmaradt darabjaiból az 1848 tavaszán Egerben tartott aukción Blaskovich Gyula (1806—1850) festményeket, metszeteket és egy lószerszámot vásárolt. A hevesi alispán ezzel korának nemcsak haladó értékmentő szellemiségét követte, hanem megteremtette egy köznemesi műgyűjtemény alapjait is. Blaskovich Gyula fia és unokái megtartották ezt a magyar táblabíró világot képviselő miliőt. Az országban egyedülálló módon egyben fennmaradt tárgyegyüttes múzeummá szervezése már az unokák, Blaskovich György (1878— 1960) és János (1883—1967) személyéhez köthető. A Blaskovich család három generációja által gyűjtött és megtartott tárgyi anyag, a tápiószelei kúria mint köznemesi lakóhely bemutatása igen fontos. Hanák Péter így emeli ki ennek jelentőségét: „... a társadalom mindennapi működésének az életmód, úgy ennek a lakás, a lakóhely a központi kategóriája... A lakás életmódjellemző és minősítő jelentőségét éppen az adja meg, hogy az emberi alap- tevékenységek egyesülnek és tárgyiasulnak benne... Az elsődleges létszükségletek kielégítő funkciója mellett fontos gazdasági, közösségszervezési és higéniai szerepet is betölt, kor- és rétegjellemző technikai készségeket, társadalmi és esztétikai értékeket hordozKorunk társadalom- történeti kutatásaiban a mikrotörténelem előretörése, az egyes egyének és közösségek (családok) mindennapjainak bemutatása, ábrázolása egyre nagyobb hangsúlyt kap. Szíjjártó M. István 2006-os tanulmányában egyenesen úgy véli, hogy az Európai Unió történelemoktatásában ötven év múlva az egyes országokat elválasztó, a különbségeket hangsúlyozó makrotörténeti megközelítések helyett inkább a társadalomtörténeti, jórészt a mikortörténeti szemlélet érvényesül majd.2 Feldolgozásunk célja olyan mikrotörténeti mélyfúrás, amelynek alapját egy köznemesi család irat- és tárgyi anyaga adja: az, amit nemzedékeken át megőrzött. E családi kollekció ma is látható a Blaskovich Múzeum állandó kiállításán. A 2005. évi vásárlás révén olyan bútorok és személyes tárgyak kerültek a közgyűjtemény tulajdonába, amelyek 1967-ben még a tápiószelei kúriában voltak.3 A család- és életmódtörténeti kutatáshoz elsődleges segítséget jelent a fennmaradt iratanyag. Ennek egy része a tápiószelei múzeum történeti gyűjteményéhez tartozik. Ezen iratok évköre a XIX. század elejétől a XX. század közepéig terjed, többsége Blaskovich Gyula alispán és leszármazottainak, a múzeumalapító fivérek életéhez köthető. Magyarországon a Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Levéltár őrzi a Blaskovich család levéltárát. E köznemesi família rokoni kapcsolatai alapján nem jelentéktelenül kötődött Szolnok megyéhez. Ezzel magyarázható, hogy 1917-ben a teljes családi irattárat a vármegyei levéltárnak ajándékozta Blaskovich Elemér, akinek szülei (Blaskovich Miklós és neje) birtokolták Kengyelt.4 Az 1917-ben leadott irategyüttes sokkal teljesebb volt. A megyei főlevéltáros, Hild Viktor jegyzéke — amit a tápiószelei Blaskovich fivéreknek készített — tanúskodik erről. Szerencsére néhány fontos iratról (nemesi armális, kérvény) 1943-ban hiteles másolatot kértek. A jegyzék és a mai helyzet összevetése alapján tudjuk, hogy a második világháború alatt jelentős mennyiségű irat elpusztult. E sajnálatos tény ellenére is a szolnoki levéltár legrégebbi oklevele, egy 1422-ben kelt határjárási irat, éppen a Blaskovich család anyagában található.5 HANAK Péter 1992. 5. SZÍJJÁRTÓ M. István 2006. 500—517. A 2005. évi vásárlás a NKÖM támogatásával valósult meg, amit megelőzött a Blaskovich Múzeum kérésére 401/237/4/2005. számmal megindított védettségi eljárás. 4 A Blaskovich család levéltárának bemutatását elsőként ZADOR Béláné végezte cl. ZÁDOR Béláné 1990. 292—293. ZÁDOR Béláné 1990. 292—293. 1 2 3 5 255
