Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek

1948. A paraszt ábrázolása a magyar festészetben. In: Szabad Művészet II/6. (1948. június) 201—206.

„OA”

1947. KÉVE kiállítása a Nemzeti Szalonban. In: Szabad Művészet, 1/4. (1947. május) 64.

„ÖA”

1947. Kiállítások ... Duray Tibor és Szilvássy Margit kiállítása ... In: Szabad Művészet, 1/4. (1947. május) 62.

POGÁNY Ö. Gábor

1948. A magyar grafika 100 éve. In: Szabad Művészet II/2. (1948. február) 56.

„r”

1947. Kiállítások ... Oelmacher Anna ... In: Szabad Művészet, 1/4. (1947. május). 62.

RAB1NOVSZKY Máriusz

1947. Vidéki művészeink. A Képzőművészek Szabadszervezete vidéki csoportjainak I. kiállítása. In: Szabad Művészet 1/6-7. (1947. július-augusztus) 154.

1948/a. A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete és Kovács Margit. In: Szabad Művészet II/3. (1948. március) 119—123.

1948/b. Kiállítások. In: Szabad Művészet II/3. (1948. március) 116—119.

1949. Duray Tibor. In: Magyar Művészet XVI/1. (1949. január) 40.

SZABÓ Barna

1938. Czigány Dezső. In: Elevenek és holtak (Emlékezés békére, háborúra, eseményekre, emberekre). Szolnok. 47—48.

SZABÓ István

1971. A túrkevei Szabadművelődési Tanács tevékenysége 1945—1948 között. In: Emlékkönyv a túrkevei múzeum fennállásának 20. évfordulójára. (Dankó Imre szerk.) Túrkeve. 87—96.

1978. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Szabadművelődési Tanácsának működése 1945—1948 között. In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv. (Kaposvári Gyula szerk.) Szolnok. 127—146.

1982. Interjú Papi Lajos szobrászművésszel. Magnós beszélgetés gépelt kézirata. Saját gyűjtés. DMHA: 1509-88.

1998. A falusi intelligencia szerepe az Alföld társadalmában. In: Az Alföld társadalma. Az Arany János Múzeum Közleményei VIII. (Novák László szerk.) Nagykőrös. 305—323.

2002. A Szolnoki Művésztelep Egyesülete a két világháború között. In: Jászkunság XLVIII/3. (2002. augusztus-szeptember). 109—160.

2003. Egy pedagógus sorsa a Tiszazugban a múlt század elején. Turcsányi István életútja. In: Múzeumi Levelek 78—79. (Gulyás Éva—Szabó László szerk.) Szolnok. 167—214.

2007. Szabadművelődés a Tiszazugban. In: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei II. (Túri Zoltán szerk.) Tisza- földvár. 150—178.

SZEGI Pál

1948. Kiállítások. In: Magyar Művészet II/5. (1948. május) 190.

SZŐNYI Kálmán

1947. A Magyar Művészeti Tanács körvonalai. In: Alkotás 1/1—2. (1947. január-február). (KASSÁK Lajos felelős szerk.) 56.

TOROCZKAI Oszvald

1947. Pedagógus művészek kiállítása. In: Szabad Művészet 1/6-7. (1947. július-augusztus) 126.

UJVÁRY Béla

1948. Bényi László kiállítása a Művész Galériában. In: Magyar Művészet XV/4. 195.

VARGHA Balázs

1948. Kiállítások. In: Szabad Művészet II/6. (1948. június) 226.

ZÁDOR István

1948. A magyar grafika 100 éve. In: Szabad Művészet II/2. (1948. február) 56.

ISTVÁN SZABÓ

WAS SZOLNOK IM GANZEN LAND BEKANNT GEMACHT HAT...

VII.

VERPASSTE MÖGLICHKEITEN

Die siebte Fortsetzung der Studienserie beschäftigt sich mit der Lage der Szolnoker Künstlerkolonie im nach dem Zweiten Weltkrieg allmählich erwachenden Leben der bildenden Kunst. Welche waren die Gründe, wegen deren über einige der Schaffenden die Kritik laut wurde und welche, infolge deren Einige negativ beurteilt wurden? Welche Möglichkeiten verlor die Künstlerkolonie zu dieser Zeitperiode, bzw. deren ganze zukünftige Existenz?

Nach dem Zweiten Weltkrieg entschied sich über das Schicksal und die Zuweisung der renovierten Ataliers der Szolnoker Künstlerkolonie nicht mehr der Kunstverein, sondern die örtliche städtische und parteiliche Leitung. Die Künstler, die sich bis 1947 der Szolnoker Künstlerkolonie angehörend fühlten und die bis zur Einstellung des Vereines dessen Mitglieder waren, kamen im nach dem Weltkrieg auflebenden öffentlichen kuturellen Leben

zu bedeutenden Posten. Mit ihren früheren Tätigkeiten hoben sie sich in die vorderste Linie der ungarischen bildenden Kunst hervor und durch ihre bestimmenden Persönlichkeiten wurde einen immer größeren Wert auf die Szolnoker Kolonie gelegt. Ihre Anerkennung wurde eben zu dieser Zeit ländlich vervollendet: ihre Aktivität wurde mit Kossuth- oder mit Munkácsy-Preis bewertet. Viele von ihnen wurden zum Leiter eines Hochschullehrstuhls ernannt, Andere konnten in führenden Körperschaften des öffentlichen kulturellen Lebens unser Kunstleben in Bewegung bringen. Nach den imwürdigen Ablehnungen von der Seite der Stadt aus zeigten sie aber der Szolnoker Kolonie ihren Rücken. Nach ihrem Auszug wurde das Erwähnen der Szolnoker Künstlerkolonie in der Fachpresse zurückgedrängt, bzw. beteiligten sich diese Künstler als Schaffende an negativer Beurteilung.

81