Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Természettudomány - Buschmann Ferenc: Kiegészítő leírások a magyarországi Eteobalea-fajok morfológiai meghatározásához (Mikrolepidoptera: Cosmopterigidae)

BUSCHMANN FERENC kiegészítő leírások a magyarorszagi eteobalea-fajok MORFOLÓGIAI MEGHATÁROZÁSÁHOZ (Microlepidoptera: Cosmopterigidae) A Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) soro­zat XVI/A kötetének 5., Molylepkék IV. (Microlepi­doptera IV.) füzete tartalmazza a Cosmopterigidae család — akkori összefoglaló magyar nevükön Lándzsásszárnyú molyok— 151 nembe sorolt 35 faját (GOZMÁNY, 1958: p. 1—32). A faunamű megjelenése óta eltelt fél évszázadban a prioritás alapelvét követő intenzív nevezéktani reviziók, valamint a taxonómiai-szisztematikai feldolgozások során az említett műben szereplő rendszer napjainkra gyökere­sen átalakult. Többek között sok faj neve változott meg és került szinonimba (pl. Mompha epilobiella = M. langiella stb.), illetve más, az említett faunamüben nem is szereplő génuszokba sorolódtak át (pl. Heinemannia stephensi = Dystebenna stephensi; H. aurifrontella = Spuleria flavicaput). Egyes nemek teljesen más — pl. a Tetano- centria és Blastodacna nemek az Agonoxenidae, a Tech- nerium (=Oroclintrus) a Blastobasidae — családba lettek áthelyezve, némelyek pedig (Batrachedra, Mompha) ön­álló család rangjára emelődtek (Batrachedridae; Mom- phidae). Az említett faunamüben (GOZMÁNY, 1958) 14. nem­ként besorolt nyolc „Stagmatophora” fajt most négy (5)2 különböző génuszban találjuk. Ezek a következők: Stag- matophora HERRICH-SCHÄFFER, 1853 — a hazai fajok közül ide csak a heydeniella (FISCHER VON RÖSLERSTAM, 1841) tartozik; Isidiella RIEDL, 1964 — szintén csak egy, a fajt önmagáról elnevezett nickerlii (NICKERL, 1864) fajjal, továbbá az újonnan felállított Vulcaniella RIEDL, 1965 génusz a pomposella (ZELLER, 1839) és extremella (WOCKE, 1871) fajokkal, és az Eteobalea HODGES, 1962 nembe áthelyezett fajok. GOZMÁNY (1958) faunafüzetében az Eteobalea gé- nuszba átsorolt fajok közül négy hazai előfordulását em­líti: tririvella; albiapicella; serratella; isabellella. A mun­ka megjelenése óta eltelt évtizedekben lefolytatott európai, sőt palaearctikus szintű generikus és faji revíziók során azonban kiderült, hogy a Magyarországon előforduló Eteobalea-fajok száma hat. Ezek az újabb fajok viszont már jóval a szóban forgó faunamű (Microlepidoptera IV.) megjelenése után kerültek leírásra RIEDL által (1965, 1966a), anonymella, illetőleg intermediella néven. Az új fajok rendkívül hasonlítanak a „törzsfajokhoz” (az anonymella a serratella, az intermediella a beata fa­joktól lett elkülönítve). A szóban forgó két faj biztos meg­határozása genitáliavizsgálatot igényel, szétválasztásuk morfológiai leírás alapján elég nehéz, ámbár nem lehetet­len. Jelen munka megírását egyedül az indokolja, hogy a molylepkékkel is foglalkozó hazai lepidopterológusok leg­többjének ma sincs házilag lehetősége a genitáliavizsgála­tot elvégeznie, szakemberek segítségét igénybe venni pedig azok elfoglaltságai miatt körülményes. Ez a munka tehát semmivel nem több, mint a GOZ­MÁNY (1958) által a Microlepidoptera IV. füzetben leír­taknak (p. 25—30) kisebb változtatásokkal történt szük­ségszerű átvétele, kiegészítve az anonymella (RIEDL, 1965) és intermediella (RIEDL, 1966) fajok leírásának beil­lesztésével, valamint az általam ismert hazai előfordulási adatainak közlésével. Tekintettel azonban arra, hogy a szó­ban forgó és három kivételével egymáshoz rendkívül ha­sonló Eteobalea-fajok genitália-vizsgálatok nélküli mor­fológiai meghatározása pusztán szöveg alapján különösen nehézkes és bizonytalan lenne, kiegészítem a faunafüzet­ből átvett ábrák mellett a KOSTER & SINEV (2003) tollából megjelent Microlepidoptera of Europe Momphidae s.l. kötet vonatkozó képeinek másolatával is, mert ez utóbbiak a tusrajzoknál és fotóknál sokkal hűebben tükrözik az egyes fajok közötti különbségeket. Tekintettel viszont arra is, hogy az említett faunafüzet ma már sehol sem 1 A Cosmopterigidae család 16. nemeként említett Cataplectica WALSINGHAM (1894) génusz azóta mindkét fajával együtt [profugella (Stainton, 1856) és fulviguttella (ZELLER, 1839) — utóbbi a Phaulernis nemben találhatóanl] áthelyeződött az Epcrmeniídae családba. Magyarországon eddig még egyiket sem gyűjtötték — illetőleg publikált adata nem látott napvilágot, de tápnövénycik hazai elterjedtsége alapján — Angelica-, Aegopodium- és Pimpinella-félék (amelyeknek magvaival élnek) — talán előfordulhatnak. 2 A „Stagmatophora” fajok között besorolt (GOZMÁNY, 1958) de ma Hodgesiella rebeli (KRONE, 1905) néven szereplő fajt nálunk eddigi tudomásunk szerint még nem gyűjtötték, tápnövénye a Convulvulus cantabrica (—borzas szulák) révén hazánk déli részén viszont (pl. Balaton-felvidék) feltételezhetően előfor­dulhat. 507

Next

/
Oldalképek
Tartalom