Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
Először behoztak két adag pirogot. Az egyiket letették az ünnepelt és a mellette ülő „öreg” elé, a másikat pedig a hosszú asztal másik traktusába. Középre egy homlokcsontján keresztbevágott, szarvával együtt megperzselt birkafej került, a szintén kereszt alakban bevágott bőrével együtt. A fej mellé tették még a tálra a birka nyakát, két lapockacsontját és a az állat nyelvét is. A két pirogos tányérra rá volt fektetve három nyárs, amire saslikszerüen hagymás abalében főzött (sütött?), belsőségdarabokat: májat, szívet, valamint a birka lábát húzták. Az ünnepelt nyársas pirogja mellé egy papírdarabra néhány 15 kopejkás pénzdarabot is helyeztek. Később tudtuk meg, hogy ez mindig a vendégek feladata. Először találkoztunk ezzel a szokással, amely tágabb értelmezésében a vendégek, vándorok adakozását célozza. Fillérjeiket egy szent hely számára illik felajánlani. Mindezek után az „öreg”, az ünnepelt felállt, a kezébe fogta az egyik sas- likos nyársat, a másik kezében lévő poharat megtöltötték arrakkal, hogy elmondhassa a tósztját. Ehhez az ünnepi aktushoz valamennyi szolgálattevő „fiatal” vonalban felsorakozott az asztalnál ülők háta mögött. Élükön a házigazda állt, utána következtek kor szerint a többiek. Mi is felálltunk. Mögöttünk legalább négy-öt ember sorjázott. Mind a felsorakozottak, mind pedig az asztal melletti, ekkor éppen állók is ennél az első tósztnál — mint egy katolikus templomi szertartáson — egyes szövegrészek után fennhangon, kórusban mondták, hogy „Daj Bog!” (= Adja az Isten!), illetve hasonló, pár szavas helyeslő szövegeket. Az „öreg”, az ünnepelt igen nagy hangerővel, mintha ténylegesen egy templomi szertartáson recitálna, elmondta a maga tósztját. Ezután — bár kezében volt a teli pohár — nem ivott, hanem mikor befejezte a mondandóját, odament a fiatalok közül az egyik tényleg fiatal, olyan 13-14 éves, kamaszkorú gyerekhez, és annak a kezébe adta a pálinkás (= arrakos) poharat, de csak megízlelésre. Nemcsak ez a váratlan sorrendiség keltette fel az érdeklődésünket, hanem az is, hogy ez az átnyújtott pohár mindenki másétól különbözött. Nem formailag, hanem abban, hogy a „ceremóniamester”, vagyis az ünnepelt egy levágott birkafület helyezett a pohár tetejére. Mint később megtudtuk, azért, hogy jelképesen figyelmeztesse arra, hogy hallgasson oda mindarra, ami körülötte történik, és figyelje, mit mondanak az öregek. Nemcsak a saját poharát adta át a gyereknek, ugyanezt tette a birkalábbal is, azzal, amelyik az eléje tett pirogra volt rátéve, nyársra húzva. Mindezek után letört egy darabka pirogot is a sajátjából, és ezt is odanyújtotta a gyereknek. De szintén csak megkós- tolásra, megízlelésre. Mikor mindez lezajlott, szertartásosan végbement, a gyerek visszaállt a helyére, a sorba. Miután a koridős-ünnepelt a maga ételét-italát átnyújtotta a gyereknek, s előtte nem maradt semmi, másik — természetesen teli — poharat, másik birkalábas nyársat kapott az éppen soros, feladatát teljesítni váró egyik „fiatal”-tól, s ezt a poharat ürítette ki, majd leült. Jóllehet, mindenki más állva maradt. Mert csak az ülhet le és ihatja ki poharát, aki elmondta a tósztját. Ezután már nem is kell innia. Mindig csak az iszik, aki a tósztot mondja. Az ünnepelt után a korban következő öreg mondott tósztot, majd sorban mindenkinek szólania kellett. Mégpedig az általuk hagyományosan meghatározott és kialakított sorrend szerint. Közülünk, mint a vendégek „legfia- talabb”-jának, nekem kellett pohárköszöntőt mondani. Ehhez az is hozzátartozott, hogy ugyanúgy, mint amikor az ünnepelt „öreg”, aki az előtte lévő, késsel szertartásosan feldarabolt pirog egy darabját és a saslikos nyársat a beszéde egész ideje alatta kezében tartotta, az én kezembe is adtak egy húsokkal felszerelt nyársat és pirogdarabot. S mikor elhangzott a mondandóm, én is jogot nyertem rá, hogy levegyek a nyársról egy darabka húst — de csak a magam számára — és megkóstoljam. A tósztok elhangzása után felvagdalták a konyháról, a főzőléből kiszedett és asztalra tett húsokat, rápakolták 24. kép. Szent György-napon Dzvisz faluban 22. kép. Családi bástya rajza 23. kép. Családi bástya lakóházzal 49
