Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Kőműves Lajos: A mezőtúri fazekasság és a Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió
ményekben fellelt motívumkincs rendszerezésével és felhasználásával jelentős szerepe volt a tradicionális túri kerámiastílus felelevenítésében. Munkáihoz számos rajzot, vázlatot készített. Később ezekből a rajzokból a szövetkezet díszítői által is hasznosítható, kézzel rajzolt tervezőfíizetek15 16 álltak össze, bennük stíluscsoportok szerint rendezett motívumokkal, tányértükör- és sincminta- variációkkal, a „dekorokkal”. Ezeknek a tervezőfüzeteknek (pénzben is kifejezhető) értéket adott az a körülmény is, hogy azokban az években nem volt hozzáférhető a sokszorosítás technológiája, a színes fényképezés pedig — különösen sok száz kép esetén — nem volt megfizethető. Igaz, a szövetkezetnek nyolc éven át az országos pályázatokon szintén rendszeresen díjazott Szabó Kinga is adott terveket és ötleteket, a zsűrizett szériatermékek nagy hányada mégis inkább Kosa Klára munkáira figyelemmel készülhetett el. Ebben az időben, vagyis az 1960—70-es években fejlődött a manufaktúra kitűnő díszítőjévé (Sipos- né) Jakucs Julianna, Cseri Irén, Csiszár Béláné, Nádházi Jolán, Juhász Imréné és még jónéhányan. A dekortár- füzetekben a mezőtúri írókás motívumkincsen túl megtalálható volt az erdélyi, ezen belül a székelyudvarhelyi, barcasági, kézdivásárhelyi (nem köröndi!) motívumok sorozattermelésben használható gyűjteménye is. Az 1970-es években felnövekvő újabb mesteremberművész generáció tagjai (itt kell említeni Kosa Klárát is) tovább gyarapították a szövetkezetben halmozódó tudást. Az akkor és számukra hozzáférhető, elsősorban kerámiával foglalkozó néprajzi szakirodalom jelentős munkái, pl. Soproni Olivér: Bizánci hatások a felső-tiszai kerámiában, Igaz Mária—Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája, Kresz Mária: Emberkorsók és más Kresz- publikációk szinte közkézen forogtak. A szövetkezetben megjelent hát a vámfalusi, hucul, zilahi (ilyet ifj. Badár Balázs műhelyében is készítettek) és bajai kerámia. A jól vezetett szövetkezet, igaz elsősorban gazdasági szervezet, de fontosak a szociális, társadalmi és kulturális funkciói is. A „túri agyagipar” sokáig valóságos elő-főiskola volt, ahol megfelelő eredményt érlelhetett pl. Kun Éva, Takács Győző és Kosa Klára ismeretterjesztő tevékenysége. A művelődés e kétségkívül hasznos — de többek számára még nem elégséges — munkahelyi lehetőségeivel senkinek sem kellett beérnie. Elsőként Kun Éva iratkozott be az iparművészeti főiskolára. F. Kiss Gábor, a szövetkezet akkori elnöke 1980-ban megszervezte az üzem — mint láttuk, időrendben második — alkotóműhelyét,17 ahol négy ember, köztük az akkor már országosan ismert Kosa Klára dolgozott. Nekik munkaköri leírásuk szerint az volt a feladatuk, hogy Tmyik Pál irányító állásfoglalásaira és a tárgyak gyárthatóságára figyelemmel megtervezzék, majd elkészítsék a zsűrizendő 4. a) kép. Ember alakú korsó (Gonda István—Kosa Klára, 1980-as évek eleje. Fotó: Pusztai Zsolt) anyagot, a mintadarabokat is, és mives alkotásaikból kis szériában (legfeljebb pár száz példány) árut készítsenek.18 Majdnem úgy, mint a fazekascéh idején működő műhelyekben. A másfélszáz embert foglalkoztató manufaktúra és azon belül az alkotó jól kiegészitette egymást. Jó eredmények születtek. Dr. Kresz Mária kandidátus a túriak munkáját értékelve ez idő tájt írhatta: „Ha Mezőtúrról beszélünk, fazekasságát csupa szuperlatívusszal illetjük: első helyen áll az országban a forma tisztasága szempontjából, korongosai országosan legjobbak, íróasszonyai legbiztosabb kezűek. ”19 Dr. Nagy László, a NIT elnöke 1983-ban kijelenthette: „Mezőtúr megújította önmagát. ”20 A szövetkezetben munkálkodó fiatalok érdeklődési köre azonban jóval túlterjedt a szűkebb értelemben vett szakmai feladatok megoldásán. Ebben a csapatban is ismert volt az az álláspont, miszerint a népi műveltségbe sorolt képi ábrázolások éppen úgy — elvileg bármikor — visszaolvasható üzenetet rejtenek, mint a népmesék egy része, Vörösmarty Csongor és Tündéje vagy az Ady-versek szimbólumokkal érzékelhetőbbé munkált mondanivalója.21 Ha az egyes motívumok és a kompozíciók jelen15 KATALÓGUS... 1981. 7—9. 16 A tervezőfiizetekből Kosa Klára távozása után egyetlen ép példány sem maradt Mezőtúron. A Túri Fazekas Múzeum elkezdett, de be nem fejezett, illetve töredékesen (lapokban) megmaradt változatokat őriz. 17 Az F. Kiss Gábor szövetkezeti elnök által 1980-ban szervezett műhely a manufaktúra önálló szervezeti egysége volt, amit a szövetkezet, majd a kft. későbbi vezetői sem szüntettek ugyan meg, de hagytak elsorvadni, kiüresedni. A műhely a Túri Fazekas Kft. működése alatt, Tóth Géza kerámiakészítő mester, a Népművészet Ifjú Mestere felmondásakor fejezte be tevékenységét 1992-ben. 18 Az alkotó népművész megnevezésű munkakörhöz tartozó, 1980. február 4-én kelt munkaköri leírás (Magángyűjtemény) 19 KRESZ Mária 1978.86. 20 Nagy László 1983.23. 21 Kőműves Lajos 1985. 112—118. 452
