Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Örsi Zsolt: Angyalháza és Szelencés puszták régi vízrajza
látszik az első katonai felmérés térképszelvényén is. A vízfolyás dél felé és északkelet felé is elágazott. Dél felé a Gólya-telek irányába folyt, amelynek nyomai az erős táj átalakítási munkák ellenére a mai napig meglátszanak. Itt valószínűleg szétterült egy laposon, amelynek neve ma már nem ismert. Innen a Nagyág-érben folytatódott a víz útja. Az ér lassan, hatalmas kanyarokat leírva haladt tovább a Horto- bággyal párhuzamosan. Az alacsonyabb helyeken szétterült, mint a Szalonnás-laposban, és felvette a kisebb szikerek vizét is csapadékosabb időkben. Ezek neveit ma már sajnos senki nem tudja. Mielőtt anyafolyójába, a Horto- bágyba szakadt volna „testvérével” a Csíkos-érrel egyesült. Az északkeletre tartó Tárkány-ér a mai napig viszonylag jó állapotban maradt meg. Sajnos a csatornákkal elvágták az útját a Hortobágy felől, így csak a csapadékvizekből táplálkozik. Az érnek az anyafolyótói alig száz méterre van a legmélyebb pontja, itt szárad ki a legkésőbb. Az ér a Beke-fenékben szétterült, és a déli részén a Kereszt-éren át a Nagy-rétbe folyt.30 Itt hatalmas mocsárrá alakult. Innen a Rét-farkán át délre fordulva a Csík-ér vitte tovább a Hortobágy vizét. A Dóró-gátja után a Bogárzó nevű laposba ért. A Bogárzóból kijőve már Csíkos-érnek nevezték. Érdekes az ér neve, ami arra utal, hogy valamikor jó csíktermő hely lehetett. Ugyanakkor a földosztály- könyv tanúsága szerint a nádudvariak csak a Hortobágy haszonvételeit szabályozták: a halászat, csíkászat és a sulyomfogás „mindenkor Kótya vetye által adassanak Árendában. ”31 A folyó utolsó, mintegy másfél kilométeres szakaszának neve Sebes-ér, amely ezután a Nagyág-érbe torkollik. Mivel mindkét ér el van zárva a Hortobágytól, így vízutánpótlásuk csak természetes úton biztosított. Az esők és az olvadó hó vize az egyetlen, ami kiapadásukat megakadályozza. Szélsőségesen aszályos években erre is akadt példa, így például 2000 nyarán a Csíkos-ér és a Nagyág-ér is teljesen kiszáradt. Mesterséges vízutánpótlásuk az egykori Tárkány-foknál lévő szivattyútelepen keresztül történhet a Tárkány-éren vagy a Nagy-rétig húzódó csatornán keresztül. Erre már évek óta nem került sor. Tavasszal, hóolvadás után, mikor megtelnek az erek, laposok, mocsarak vízzel, akkor közelíti meg a táj a hajdani ősállapotokat leginkább. Ekkor láthatjuk, milyenek lehetettek a hortobágyi puszta vízrajzi viszonyai két évszázaddal korábban. IRODALOM ANDRÁSFALVY Bertalan 1970. A fok jelentősége régi vízgazdálkodásunkban. In: Kázmér Miklós—Végh József (szerk.) Névtudományi előadások. Nyelvtudományi Értekezések . 224—228 1975. Duna-mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Szekszárd. BAGI Gábor 2000. Adatok a Közép-Tiszavidék természeti képéhez és a vizek hasznosításához a török hódítás előtt. In: „A Tiszavölgy: fajtánk bölcsője.” Ezer év a Tisza mentén, (felelős szerkesztő: Sári Zsolt) Szolnok. 113—158. BALÁZS Sándor 1963. Angyalháza puszta regesztái. Kézirat. Déri Múzeum Néprajzi Adattára 682. 2001. Nádudvar története. Nádudvar. BELLON Tibor 1987. Ártéri gazdálkodás a Tisza mentén a 18—20. században. In: Alföldi társadalom II. Békéscsaba. 109—123. 1996. Ártéri gazdálkodás az Alföldön az ármentesitések előtt In: A Kárpát-medence történeti földrajza, (szerk.: Frisnyák Sándor) Nyíregyháza. 311—319. ÉHIK Gyula 1937. Magyar sakál, magyar nádifarkas. In: Természettudományi Közlöny. 427—433. FRISNYÁK Sándor (szerk.) 1996. A Kárpát-medence történeti földrajza. Nyíregyháza. GUNDA Béla 1975. Ősi gyűjtögető tevékenység a mocsárvilágban. In: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve II. Hajdúböszörmény. 169—177. GYÖRFFY István 1955. Nagykunsági krónika. Budapest. HERMANN Ottó 1980 Halászélet, pásztorkodás. Budapest. KÁZMÉR Miklós—VÉGH József (szerk.) 1970. Névtudományi előadások. Nyelvtudományi Értekezések 70. KISS Lajos 1974. Hol tart a Hortobágy név etimológiai vizsgálata? In: Műveltség és Hagyomány 21—29. É. KISS Sándor 1975. Fok. In: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve II. Hajdúböszörmény. 295—299. vitéz MÁLNÁSI Ödön dr. 1928. A szoboszlai juhászat. Néprajzi Értesítő 2. 57—78. MÉRI István 1954. Beszámoló a Türkeve-móriczi ásatások eredményeiről. In: Archeológiái Értesítő. 138—152. MÓDY György 1998. Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a 13. század végéig. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996. Debrecen. 165—190. MOLNÁR Ambrus 1979. Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550—1650 között. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978. Debrecen. 115—155. OROSZ István 1995. Hagyományok és megújulás. Debrecen. OSVÁTH Pál 1875. Bihar vármegye Sárréti járásának leírása. Nagyvárad. 30 A Beke-fenék a hajdúszoboszlói Beké családról nyerte elnevezé- 31 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Nádudvari osztálykönyv V. 656./a. sét. Lásd: OROSZ István 1995. 189. 405
