Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Sári Zsolt: Édes történelem (A szolnoki Kádár cukrászda)
tekinthető sütemények és torták készítésére specializálódott. A különböző tészták, desszertek, mignonok mellett bonbonok, fagylalt, figurális csokoládé, szaloncukor, savanyúcukor és különböző drazsé készült az üzletben. Az üzlet forgalmára jellemző, hogy a karácsonyi időszakban napi 25—30 kg csokoládét is fölhasználtak. A csokoládét 1922-től használta az üzem, amikor az ifjabb Kádár Kálmán visszatért stuttgarti tanulmányút- járól. Ehhez kezdetben az üzemben hántolták, majd pörkölték a kakaóbabot. A mennyiség emelkedésével azonban nehezen bírták az igényeket kielégíteni, így később már a budapesti Gerbeaud és Manna cégektől vásárolták meg a tunkmasszát. Az üzem fejlesztése számos hazai, és külföldi (főleg német és francia) gép: zúzógép, hengergép, drazségép beszerzésével járt, amelyek megkönnyítették a különböző munkafolyamatokat. A munkafolyamatok könnyítése azonban nem járt a minőség csökkenésével, továbbra is magas maradt a kézi munka jelenléte, valamint a magas minőségű alapanyagok alkalmazása. Kerülték a mesterséges aromákat, festékeket, megmaradtak a természetes alapanyagoknál. Erre kiváló példa, hogy a tepsiket nem olajjal vagy margarinnal, hanem továbbra is vajjal kenték ki. Hegedűs László receptkönyve a leírások mellett több kézi rajzot is tartalmaz, amely a különböző figurák, formák elkészítéséhez nyújtott segítséget. A leírásokban a pontos mennyiségek és technikai, technológiai eljárások mellett praktikus tanácsokat is leírt a fiatal inas. Például a gyümölcsbefőzésnél megjegyzi, hogy „kemény, de nem éretlen gyümölccsel dolgozzunk”, míg a marcipánfigurák leírásánál a malacforma kapcsán megjegyzi, hogy újévre készül. A cukrászda választéka két nagyon fontos hatás alapján formálódott. Az egyik ilyen meghatározó tényező a vidéki, polgárosodó város igénye, beleértve a környék parasztRészlet Hegedűs László kéziratos receptkönyvéből polgári társadalmának igényét, másrészt viszont az önmaga számára magas minőséget, országos (de európai mértékben is jelentős) mércét állító cukrász família igénye volt. E kettő hatása érhető tetten a receptfüzetben megjelenő leírásokban is. Az olyan klasszikus termékek, mint a kuglóf, a fánk, a kelt kalácsok, rétes és a pogácsa leírása is szerepel a receptek között. Ezek a receptek jelentik leginkább az „otthoni ízek” megjelenését a cukrászdában. A leírások között megtaláljuk a klasszikus cukrászati termékek receptjeit is: a képviselőfánkét, a rigójancsiét, a mignonokét, macskanyelvét, linzerekét vagy a pozsonyi kifliét. A cukrászda egyik kedvelt édessége volt a fagylalt, Részlet Hegedűs László kéziratos receptkönyvéből Részlet Hegedűs László kéziratos receptkönyvéből 367
