Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Gy. Fekete István: A szolnoki sportrepülés története (1927–1946)
VAS BELA „RÉGEN VOLT, SOKA LESZ” A Kövér család martfűi gazdaságáról Martfű város, ez a különlegesen szép helyen fekvő alföldi település, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található. Szolnok megyeszékhelytől körülbelül 20 km-re délre, a selymesen tovafutó Tisza folyó bal partján terül el. Pusztája a török hódoltság idején elveszített életereje óta Tiszaföldvár közigazgatása alá tartozott. 1950-ben nyerte vissza újra önállóságát, majd 1989-ben nagyközségből várossá avatták. A XVIII. század elejétől előbb Varsánnyal együtt a Rákócziak kezére került, majd a szabadságharc elvesztését követően — Rákóczi elveszítvén birtokait — a Podma- niczky család tulajdona lett, akik a XIX. század közepéig birtokolták.1 A reformkor demokratikus eszméitől megérintve a fent említett család az országgyűléstől nyert felhatalmazás alapján megkezdte jobbágyaival Földváron és Vezsenyen a tárgyalásokat a jobbágykérdés rendezésére. Ennek eredményeképpen 1843-ban több helyen hasítottak ki földjükből szabados telkeket. A tagosítás 1845-ben befejeződött, 1846-ra pedig az úrbériség végleg megszűnt a birtokukon lévő településeken. 1846. február 16-án, Pesten, a négy Podmaniczky testvér megosztozott a földvár—vezsenyi uradalmon, s mindegyikük 2750 holdat és 714 négyszögölet kapott. Viszont Podmaniczky Mihály örökségében akkor már Wodiáner Rudolf ült, míg Podmaniczky Andor vagyona a csőd szélén állott. Podmaniczky János báró a maga legnagyobb részét Martfű-pusztán kapta ki, míg Földváron csak egy 20 holdas belsőség jutott.2 A teljes birtokfelosztásról Fényes Elek tudósít 1851-ben: „1845-ben a tagosítás megtörténvén egy tagban hasíttatott ki 61 második osztályú úrbéri telek, ismét 12 alapítványi telek, továbbá ezek és 395 házas zsellér részére 1928 hold száraz és szikes, 1853 hold vízjárta, nádas több részben kaszálható, összesen 3 781 hold közlegelő. A fennmaradt mintegy 5000 hold a homoki és a martfői pusztákkal, úgy a vezsenyi határ és a bökönyei réttel a birtokos uraság közt arányosan felszabatott...Podmaniczky Károlyné részéből pedig 1800 holdat megvett Kövér János.”3 Nevét megtaláljuk a mezőhéki kápolna főbejárata fölött márványtáblába vésve, az alábbiak szerint: Jsten dicsőítésére idősb Kövér János e puszta rész szerzője báró Prandau Amália emeltették 1866”. Ugyanekkor vásárol a birtokból 400 holdat Kövér Károly is.4 A nemes gyergyószentmiklósi Kövér família I. Kövér János, a nemességszerző A Kövér család örmény eredetű, gyergyószentmiklósi illetőségű kereskedő família volt. A nemességet gyergyószentmiklósi előnévvel kapta Mária Teréziától 1. kép. Kövér Károly gazdasága katonai térképen. Tiszazugi Földrajzi Múzeum helytörténeti adattára, Tiszaföldvár 1 TÓTH Tibor 1980. 588. 2 JÓZSA László 1959. 3 FÉNYES Elek 1851. 22. 4 BAGI Gábor 2002. 75. 353
