Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Gy. Fekete István: A szolnoki sportrepülés története (1927–1946)
kezdte a repülést a szandai réten Zögling típusú repülőgéppel. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő alapnál tett Bücker Bü-131-gyel I. fokú vizsgát. 1941 őszén vonult be a honvédséghez, és a szombathelyi kiképzés után mint „Aranysasos” hadapród őrmester került a szolnoki Dongó századhoz. Itt Caproni CR-32-es és Reggiane Re 2000 Héja tipusú gépeken repült. 1942 őszén a Kassai Repülő Akadémiára iskolázták be. 1943. december 6-án avatták hadnaggyá, majd visszakerült Szolnokra. Később Veszprémbe helyezték a 101-es „Puma” vadászrepülő osztályhoz. Három igazolt légi győzelme volt (1 Lavocskin La-5-ös és 2 Jakovlev Jak-9-es). A háborút 971 felszállással 353 óra 45 perc repült idővel fejezte be. 1948-ban a szandai réten tett „B” és „C” vizsgát. 1949 májusában bevonult a Repülő Kiképző Osztály szolnoki 1. századához, majd a Honvéd „Killián György” Repülő Hajózó Tiszti Iskola kiképző egységénél szolgált. 1950. október 12-től a 25. vadászrepülő-hadosztály Tökölön települt 50. vadászrepülő ezrede parancsnoka lett századosi rendfokozatban. Az ezrednek Jakovlev Jak-11 „Ölyv” és Jak-9 „Vércse” repülőgépei voltak. 1951-ben a nagy „tisztogatások” időszakában őt is leszerelték. 1951—1974 között a repüléssel való kapcsolatát a szolnoki sportrepülőknél találta meg. 1958-ban elvették katonai rendfokozatát. Egy rövid ideig, 1960-ban, sikerül a Repülőgépes Növényvédő Állomáson (RNÁ) elhelyezkednie, itt 1609 felszállást, 172 repült órát teljesit. Miután felmondtak neki, a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott, innen ment nyugdíjba. Összesen 7484 felszállást, 2307 óra 19 percet repült. 1986. június 5-én halt meg. A szolnoki Körösi úti temetőben, felesége mellé temették el.48 A városnak, a repülőhagyományoknak és a repülés helyi megszállottjainak meghatározó szerepe volt (és van jelenleg is) abban, hogy Szolnokot ma már sokan idehaza és külföldön is a repülők városaként említik. A sors külön adománya, hogy napjainkban további lehetőséget kapott a város és a repülés sok-sok híve arra, hogy a több mint 100 éves hagyományok továbbiakkal gyarapodhassanak, Szolnok és remélhetően az ország javára, dicsőségére. Ez az írás Király Sándor pilótatársunk és barátunk (az általa összegyűjtött tárgyi relikviák szakmai értékelése és hasznosítása, valamint az „Ötven év a Tisza felett” című könyvének felhasználása útján) emlékének kíván adózni. IRODALOM BOKSÁI Antal 2001. A felhők katonái. Bp. CSANÁDI Norbert—NAGYVÁRADI Sándor—WINKLER László 1974. A magyar katonai repülés története. Bp. FEKETE István 2002. „Dongók” szárnyalása. Magyar Szárnyak. Bp. FÖLDI Pál 1999. Flarcosok az égen. Bp. IVÁN Dezső 1999. Emlékezzünk Szebeni Antalra. Magyar Szárnyak. 1999/27. KIRÁLY Sándor 1982. Ötven év a Tisza fölött. Fejezetek a szolnoki repülés történetéből. Szolnok. NAGYVÁRADI Sándor—M SZABÓ Miklós—WINKLER László 1986. Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből. Bp. TISZAI Lajos 2001. Szolnokország. Szolnok. WINKLER László 1999. Évfordulók. Magyar Szárnyak. 1999/27. ISTVÁN GY. FEKETE THE GOLDEN AGE OF AMATEUR FLYING IN SZOLNOK (1927-1946) Aviation has a significant history in Szolnok. Besides Ede Ludwig, László Székelyhídi, Viktor Kindlovics, one of the pioneers was Viktor Wittman (1889—1915) who became a flyer after having graduated from the University of Engineering Science. He won several awards and was appointed as the engineering manager of the first Hungarian Aircraft Factory. However, he had a plane crash and died on 9lh May 1915. 48 IVÁN Dezső 1999. 119— 122. 351
