Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Berta Ferenc: Kép–fénykép–mozgófénykép mutatvány Szolnok városában 1852–1912
A Lloyd kávéház a gr. Szapáry utca 4. szám alatt (nyíllal jelezve), 1903. A felvételt Szigeti Henrik udvari fényképész készítette. DJM: T: 118-A. éli át. A néző hisz a vásznon bemutatottak valódiságában, mert ezek az első „filmek” meglesett, az életből rögzített pillanatok voltak. A filmkészítők nagyon gyorsan felismerték és követték ezeket az igényeket, így valós az a tény, hogy a közönség megteremtette a saját, az őt kiszolgáló moziját. Rövidesen a kávéház törzsvendégei lettek a város ipari és kereskedelmi elitjének tagjai, és szép lassan a nők körében is elfogadott lett az Otthon kávéház esti műsoraira kísérővel ellátogatni. A megnyitást követően először még a közkedvelt, vidám színielőadások vonzották a szórakozni vágyókat: Baskó József illuzionista és hasbeszélő, majd Szűcs Laczi és társulatának kabaréelőadásai. Egy kis ízelítő a mozi induló repertoárjából: A megbüntetett gőg, Dráma a felhőben, A fényképlemez, mint áruló, A csudahalász, Betörés munka közben. A közönség megteremtette a mozit Állandó törzsközönsége lett tehát a kávéház szombati, vasárnapi és az ünnepnapi vetítéseinek. Sokat jelentett, hogy téli időben az épületen belül, majd később a kávéház udvarán kimondottan e célra épített helyiségben történt, hetente új műsorral a rendszeres és nem utolsó sorban ingyenes vetítés. A film pergett, a közönség szórakozott és közben fogyasztott. A mozi megteremtette a közönségét, közönség megteremtette a saját moziját. Emellett sem csökkent a jelentősége a városban már megszokott tudományos ismeretterjesztésnek, sőt a szervezett propaganda-filmvetítések kezdeti csírái is megjelentek. Ezeknek a Nemzeti Szálló díszterme adott helyet nagy létszámú, 400 fős befogadóképessége miatt. Az előbbire az Apolló vállalat filmjei a példa26, utóbbira Hock János (katolikus pap, író, majd országgyűlési képviselő) 1909-ben történt felolvasóestje, ahol Az Úr Jézus című, 3 felvonásos darabjának illusztrálására 170 diaképet és 14 mozgófilmet vetített 1 és 3 korona ellenében. Sajnos az előadás érdeklődés hiányában megbukott. Kezdetekben a valóságos dolgokat és eseményeket bemutató jelenetek megmaradtak a mechanikus másoláson belül. Majd később földrajzi egzotikumokat, eleddig ismeretlen tájakat, embereket mutattak be. Ezt követően — főként a kávéházak, vásári mutatványos sátrak közönségének nyomására — a film elszakadt a valóság mechanikus másolásától, és egyre inkább a fikciók, s azok megjelenítése felé fordult. A fikciók révén közeledett az irodalom és a színház felé, anélkül, hogy azok emberábrázolására képes lett volna. Eleinte mindenképpen hasonlítani akart a nagy elődhöz, a színházhoz. A filmvásznon is balról be-, majd jobbra kimentek a hatalmas festett háttérvászon előtt a szerepüket túljátszó színészek. A film ekkor még csupán lefényképezett színház volt. A közönség nem átélte, hanem csak megélte a vidám vagy drámai történetet. S az is hozzátartozik, hogy kezdetben a film az alsóbb rétegek, főleg a városi ipartelepek munkásainak szórakozása volt, mivel jóval olcsóbb volt, mint a színház, s különösebben kiöltözni sem kellett. „A gyermek és az egyszerűbb szellemi tehetségűek nem igen képesek megérteni — különösen a modern színműírók intencióit, gyakran magát a darab meséjét sem... ” — írja az egyik helyi lap, a mozgókép népszerűségét ecsetelvén.27 Természetesen ekkoriban a filmek készítőit sem jellemezte megfelelő műveltség. Az alkotók zöme úgy készített filmet, hogy előzőleg nem végzett speciális tanulmányokat, de még tapasztalatot sem szerzett a filmkészítés módjáról, fogásairól. Ezt a csupán „szórakoztatást” kielégítő időszakot gyorsan követte az ember belső ábrázolásának igénye. A külső és belső világ egymás mellé helyezése szerkezeti változást hozott, és ez a szerkezeti változás megteremtette a színpadiasságtól való elszakadást. Felfedezték és alkalmazni kezdték a film sajátos művészi eszközeit (a felvevőgép perspektivikus váltásai, a közeli képek alkalmazása, a párhuzamosan történő, egymással kölcsönösen összefüggő események — egymás után helyezése és váltogatása). A közönség a tér és idő ilyen megosztása révén izgulhatta végig a történeteket. A film ezzel megindult a kitalált történetek megjelenítésének útján. Fotóművészeti tapasztalatai alapján érvényesítette a képkivágás, a szemszög, a kompozíció, a tónusviszonyok hatását. Nagy mértékben törekedett az anyagszerű ábrázolásra. Megrendezett valóságdarabot vett fel, és ezzel játékfilmmé vált. Elsőként a humorhoz, a komikumhoz fordult, ami nagyon cselekményes volt, és nem követelt a nézőtől magas fokú átélést. A gonosz szereplő fekete, míg a jó fehér ruhában volt. Ilyenek voltak a western, a bűnügyi, a vallásos és a történeti témák szereplői. A szituációk, a jellemek egyértelműek. Az igények azonban tovább emelkedtek: drámát akart látni a közönség, ahol már a néző a saját emberi élményei és érzései alapján képes volt együtt élni a film hőseivel, azonosulha26 Hírek. In: Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok 1908. január 23. 27 Hírek. In: Független Lap 1914. július 12. 4. 4. „[...] A színháznak 5000 képe van, mely biztosíték arra, hogy folyton változatos műsort tud a közönségnek adni.” 324
