Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János Hunor: A „vir bonus” – Balajthy Vendel
karokat és rendeket.7 A jászkunok ezt a súlyos közjogi kérelmet nem tudták és nem is akarták soha elfogadni, s minden energiájukkal, munkájukkal az útkeresésre koncentráltak. Szabadságjogaik visszaszerzése az ún. redemp- tio útján valósulhatott meg, amely azonban közvetlenül és távlataiban is súlyos anyagi és katonai kötelezettségvállalást hordozott. Igen tanulságos számunkra, hogy a jászkunok társadalma, szervezettsége szinte minden korban megtalálta azokat a történelmi személyiségeket, előrelátó, a közösségeket szolgáló vezetőket, akik szívós kitartással, nagy diplomáciai érzékkel előbbre tudták vinni a közösségek számára mindenkor fontos ügyeket, s egyben elfogadtatva az eredményekhez vezető áldozatvállalásokat is. A re- demptio megvalósulása elválaszthatatlan például Horváth András jászsági, Nánási János kiskun és Varró István nagykunsági, felkészült, előrelátó vezetők helytállásától. Elévülhetetlen érdemei voltak ugyanakkor e történelmi fordulat teljesülésében Almásy Jánosnak (1745 és 1746- ban nádori főkapitány) és Grassalkovits Antal főtiszt- viselő-személynöknek is, akik teljes vagyonukkal és személyükben vállaltak kezességet a redemptiohoz szükséges kölcsönök visszafizetéséért. 1745. május 6-án a Bécsben kiadott önmegváltást engedélyező oklevél biztosította azt a régi gyakorlatot, hogy a nádori főkapitányt maga a nádor nevezhette ki, s hogy az ő elnöksége alatt lettek választhatók a Kerületek tisztjei, bírái s a helységek más tisztségviselői, minden más befolyás nélkül, maguk közül vagy máshonnan, szabadon.8 A jászkun-kerületi alkapitányok kiválasztása ugyancsak a nádor hatáskörében maradt, bár 1746-ban és 1829-ben az alkapitányi tisztségek betöltésénél (Almásy Pál, illetve Fazekas András) a nádor figyelembe vette „a Kerületek alázatos felhívását” is. A fő- és alkapitányok kinevezése életük végéig szólt. Beiktatásuk ünnepélyes keretek között a közgyűlés előtt történt. A főkapitány a nádor előtt tett esküt. Elmondott beszédét rendszerint kinyomtatták és eljuttatták a helységekbe, ahol tanácsüléseken vagy nagyobb gyűléseken ismertették. Az alkapitány külön e célra kinevezett választmány vagy a közgyűlés előtt tett esküt. Az alábbiakban az 1746. évi eskü szövegét idézzük, melyet Almásy Pál a nádor által delegált Grassalkovits Antal gróf, Luby Imre prelátus (főpap), Almásy János nádori főkapitány, Trestyánszky János és Jeszenák János ítélőmesterek, valamint a Kerületek küldöttei előtt tett le: „Én, Almásy Pál esküszöm az egy élő Istenre, Bol- dogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentéire, hogy Méltóságos Palatínus urunk eő Exelentiája engemet Jászok és Kunok Vice Kapitányának resolválni [elhatározni] méltóztatván, mindennemű dolgokat, a mellyek hivatalomat illetni fogják, igazán országunk élő Törvénye szerint végben viszem, az igazságot minden respectus nélkül adminisztrálom, Nemes Jász és Kun Districtusokprivi- légiumjait, szabadságait és árticulussait meg tartani és oltalmazni igyekezem, felvetendő quantumokban és fizetésekben proportiot observálok [arányt megtartom], Méltóságos Palatínus Urunknak mint fő bíránknak, fejünknek mindenekben valóságos relátiot [jelentést] teszek, Isten engem úgy segéllyen. ”9 Lehetne említeni további kiváló kun, jász vagy a kerületi érdekeket segítő személyiségeket az élet minden területéről, például a háborúk világának évtizedeiből. így említjük Hertelendy Gábort, a Nádor-huszárok ezredesét, akit a Kerületek javaslatára nevezett ki a király, s akinek emlékét még két ún. Hertelendy induló is felidézi 1805- ből. Sajnos, bár az egyik változat már kiadványban is közölt, s zongorára írt és szöveggel ellátott induló, mindeddig még nem hallhatták a ma élő jászkunságiak, pedig akár valamelyik nagykunsági bandérium indulója is lehetne. [Lásd: Melléklet]10 Ezúttal is felemlítjük még a Jászkun Kerületek felejthetetlen emlékű személyiségei közül Illéssy Jánost (1792— 1867), a jogi végzettségű volt nagykun kapitányt, aki a reform országgyűléseken igen előrelátó követként képviselte a Kerületeket, s akit Kossuth javaslatára 1849. február 5-én a Jászkunság kormánybiztosává nevezett ki a Honvédelmi Bizottmány, teljesen meggyőződve emberi kvalitásairól és a nemzet iránti elkötelezettségéről. Illéssy János ezen feladatkörét 1849. május végéig nagy felelősséggel teljesítette. Közben — szükségből — március 26-tól április végéig megbízott jászkun főkapitány is volt. Köztudottan kezdetektől Kossuth Lajos politikájának megingathatatlan támogatójának számított, s mindvégig őszinte, baráti kapcsolatban állott a kormányzóval. Kapcsolatukról Bagi Gábor egyik 1993-ban készített dolgozatából értesülhetünk.11 III. Jelen feladatunk elsősorban BALAJTHY VENDEL volt jászkun-kerületi főkapitány életútjáról történő megemlékezés. Megemlékezés a reformkor és az önkényuralmi időszak egyik legkiemelkedőbb, legnépszerűbb jászkunsági személyiségről, aki csaknem 4 évtizeden át elkötelezett szolgálatával segítette a Kerületek önkormányzati céljait és azok teljesítését. Életpályájának nyomon követése és érdemi megítélése — természetesen — elválaszthatatlan a Jászkun Kerületek történetének vonatkozó időszakától, ezért figyelemmel voltunk ezen periódus főbb vonalainak követésére is. BALAJTHY VENDEL Kiskunfélegyházán született 1797. 7 KISS J. 1992. 20.; ILLÉSSY J. 1905. 33. 8 Közigazgatási viszonyokban a Lovagrend fennhatósága alatt csupán annyi változás volt, hogy a Hármas Kerület élén álló alkapitány címéből kimaradt a nádori jelző. 1714-től az alkapitányt a Lovagrend hozzájárulásával választották. A főkapitányi tisztet pedig a földesúri adminisztrátor töltötte be. A helységek tisztviselőiket továbbra is maguk választották. (BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1995. 17.) 9 BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1995. 59. [Hivatkozása: Bács-Kiskun ML. Kf. lt. Kiskun Kér. jkv. 1746. 211—212.] 10 BOTKA J. 2000. 126. 265—267. [Forrás: MTA Zenetudományi Intézet. Bp.] 11 BAGI G. 1993. 337—348.; SZML. Jászberény Hivatalos tudósítások. 1848. június 25.; BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1995. 135. 279
